Ágostonfalva

falu és községközpont Romániában, Brassó megyében

Ágostonfalva (románul Augustin, korábban Agoștin, németül Augustinsdorf) falu Romániában, Brassó megyében.

Ágostonfalva (Augustin)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségÁgostonfalva
Rangközségközpont
Irányítószám507151
Körzethívószám0x68[1]
SIRUTA-kód41569
Népesség
Népesség2010 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság38 (2011)[2]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 02′ 46″, k. h. 25° 33′ 12″46.046130°N 25.553330°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 46″, k. h. 25° 33′ 12″46.046130°N 25.553330°E
SablonWikidataSegítség

Brassótól 45 km-re északra az Olt bal partján, annak nagy kanyarjában fekszik.[3][4]

Története

szerkesztés

1630-ban Bethlen Gábor több más birtokkal együtt teremi Sükösd Györgynek adományozta.[5] 1659-ben Barcsay Ákos a település felét eladta Cserei Miklósnak, 1661-ben I. Apafi Mihály biztosította a fiúági öröklést a családnak.[6]

1679-ben villa Augustini néven említik.[7] Határában a Manaștirea hegycsúcson egykor ortodox kolostor állott 1764-ben Buccow tábornok romboltatta le. Köveiből épült a mai ortodox templom.[8]

1910-ben 984 lakosából 832 román, 76 magyar és 2 német volt.[9] A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott.[10] 1918 december 1-én Ágostonfalváról indult az Székely Hadtest első, székely önkénteseket szállító páncélvonata Kolozsvárra.[11]

2005-ben önállósult Ürmös községtől.[12]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  3. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása : Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1  
  4. Ágostonfalva. www.erdelyiutazas.hu (Hozzáférés: 2018. március 19.)
  5. Jeney-Tóth Annamária: "...Urunk udvarnépe...". Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 64. o. ISBN 978-963-318-299-4  
  6. Kőváry, László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Evangélikus Református Főtanoda. 1854. 62. o.  
  7. Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helynévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003.  
  8. Az ágostonfalvi Hegyhát és környéke. erdovidek.weebly.com (2014. december 13.) (Hozzáférés: 2018. március 19.)
  9. Varga E. Árpád: Brassó megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850-2002. www.kia.hu (Hozzáférés: 2018. március 19.) arch
  10. Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  11. A Székely Hadosztály emlékezete https://nemfelejtjuk.blog.hu/2009/07/31/a_szekely_hadosztaly_emlekezete Hozzáférés: 2018.11.26
  12. Legea nr. 67 din 23 martie 2005 pentru înființarea unor comune. Monitorul Oficial, 251. sz. (2005. március 25.)