Ákos István (gyógypedagógus)

magyar gyógypedagógus

Ákos István, eredeti nevén Scherer István (Kölesd, 1861. január 8.Budapest, 1958. április 7.) magyar gyógypedagógus.

Ákos István
Született Scherer István
1861. január 8.
Kölesd
Elhunyt 1958. április 7. (97 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gyógypedagógus

ÉletpályájaSzerkesztés

Kezdeményezője (1890-ben) és vezetője volt (1897-ig) a budai Paedagogiumban a Siketnémák oktatására képesítő tanfolyamnak, amely mellett (1891-ben) gyakorló iskolát szervezett, a mai siketek budapesti iskolájának jogelődjét. Tanított Vácott (18971901) a Királyi Siketnéma-Intézetben, Budapesten (1901-től) a gyengeelméjűek intézetében, ugyanitt nyugdíjazásáig (1920) igazgatóhelyettes, közben (19091910) az ideges gyermekek intézetének tanára.

Tevékenyen részt vett a Siketnémákat Gyámolító Egyesület megszervezésében (1894) és a II. Országos Egyetemes Tanügyi Kongresszus munkájában (1896) Az első magyar gyógypedagógiai szaklap (Kalauz a siketnémák oktatása és nevelése terén) elindítója és szerkesztője (18871900), a Magyar Gyógypedagógia másodszori beindításának kezdeményezője (1909), annak 1912-ig technikai szerkesztője volt. Elsőként javasolta a Magyar Gyógypedagógiai Társaság megalakítását (1917), amelynek létrejöttekor (1922) ügyvezető alelnökké választják. A magyar gyógypedagógiai szaklapok gyakori és ismert szerzője.

A külföldi gyógypedagógiai oktatásról hozott törvényeket ő fordította le magyar nyelvre és előszót írt e fordítások bevezetőjeként. E törvények két fő elv alapján készültek:

  • Minden fogyatékos gyereknek joga van ahhoz, hogy a gyakorlati életben számára megfelelő képzettséget szerezhessen.
  • Minden szülőnek, legvégső esetben az államnak kötelessége, hogy módot nyújtson a képzettség megszerzéséhez.

Ákos István szerint a magyar törvények szerkesztésénél figyelembe veendő szempontok:

  1. Minden törvényhatóság köteles a fogyatékosság minden fajának megfelelő számú intézetet létrehozni, két kisebb törvényhatóság egyesülhet és közösen tarthatja fenn az intézeteket.
  2. A tanítás ingyenes. Az állam feladata a megfelelő számú tanerő biztosítása, a tanítás, illetve hogy nevelés a követelményeknek feleljen meg.
  3. A törvényhatóság gondoskodik az intézetek dologi szükségleteiről. Gondnok alkalmazása kinek feladata: az anyagi ügyek intézése az intézetek igazgatóival együtt.
  4. Az iskolaszékek kötelesek gondoskodni arról, hogy minden tanköteles korú fogyatékos gyerek megfelelő intézetbe kerüljön. Az elhelyezés költségeit a szülőktől szedik be a községek. Szegény vagy vagyontalan szülő helyett a község fedezi a költségeket. A szülőket ill községeket a lakás, élelmezés, ruházat és az esetleges gyógykezelés terheli.
  5. Tanköteles kor: 5-17 év. Csak indokolt esetben lehet ettől eltérni.

Ákos István tanulmánya a következőket tartalmazza a fogyatékosság szempontjából:

Napóleon szerint az államnak nem érdeke, hogy fogyatékos gyerekek szülessenek, mivel a fogyatékosok nem rendelkeznek teljes munkaerővel.

A vak, siket, a nyomorék hátrányban van munkaképesség szempontjából, a közterhek viselését sem tudja vállalni, így az államnak nem érdeke, hogy fogyatékosok szülessenek, de ennek megelőzéséért semmit sem tesz.

A megelőzés teendői pedagógiai szempontból 2 csoportra oszthatók:

  1. Születés előtti időkben mik a teendők
  2. A már „beállott” fogyatékosság esetében mit kell tenni

Az első esetben az orvosnak van a legfontosabb feladata: felkészíteni a szülőket, illetve figyelmeztetni őket, hogy mit ne tegyenek, ha egészséges gyereket szeretnének.

A második esetben a gyógypedagógusnak van jelentős szerepe. A szülők nem igazán törődnek a fogyatékosság kialakulása utáni fejlesztés lehetőségeivel. Ez lenne a gyógypedagógus feladata, valamint a gyerek szakszerű felügyelet alá helyezése és a megmaradt képességek felhasználása a fejlesztésben.

KöteteSzerkesztés

  • József cs. és kir. főherczeg ... védnöksége alatt 1899. évi szeptember hó 13-17. napjaiban tartott Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszus naplója / szerk. Scherer István. Budapest : Pesti Könyvny., 1900. VIII, 474 p.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A bibliográfiai leírás a MOKKA katalógusból való, tehát a szerző 1900-ban még Scherer István néven publikált.

ForrásokSzerkesztés

  • A gyógypedagógiai oktatást illető törvényes rendelkezések a külföldön (Külön lenyomat a Magyar Gyógypedagógiai Tanügyi havi folyóirat 1909. évi 5.6.8. és 10. számaiból) Bischler I. Könyvnyomdája Budapest, III. Lajos u. 94.
  • A testi fogyatékosság okai és megelőzése – Ákos Scherer István: A fogyatékosság megelőzése pedagógiai szempontból Budapest, 1924
  • Gordosné Szabó Anna: Ákos István, Scherer. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 39. p.