Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon

A Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon, korábban Siketnémák Országos Intézete, ezen intézmény jogelődje az első magyarországi gyógyító-nevelő intézet Cházár András kezdeményezésére 1802-ben kezdte meg működését „Váczi Királyi Magyar Siketnéma-Intézet” elnevezéssel.

Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon

Institute of the Deaf and Dumb and Friendship fountain. - Vác.JPG
Alapítva 1802
Hely Magyarország, Vác
Típus siketnéma iskola
OM-azonosító 032652
Elhelyezkedése
Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon (Pest megye)
Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon
Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 46′ 44″, k. h. 19° 07′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 44″, k. h. 19° 07′ 29″
A Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon weboldala

Az épületSzerkesztés

Az intézet (Vác, Március 15. tér 6.) két középkori kanonokház egybeépítésével alakult ki, s a török kiűzése után püspöki palotaként működött. 1741-ben felújították, az udvar felé bővítették. Miután a püspök új palotába költözött, ez az épület tanintézetként élt tovább, később az angolkisasszonyok zárdája nyert benne elhelyezést, majd katonai célokra használták. 1802-ben Cházár András itt alapította meg az ország első intézetét siketek és némák számára, és a ház azóta is ezt a célt szolgálja.[1]

Az iskola történeteSzerkesztés

 
Cházár András

Cházár András alapítványokból tartotta fenn iskoláját. Az adományozók nevét a bejárati előcsarnokban lévő márványtáblákon lehet elolvasni, köztük olyan nevekkel, mint, I. Ferenc osztrák császár vagy Draveczky Ferenc esztergomi püspök). I. Ferenc például 5000 Ft-ot és az akkor üresen álló váci püspöki palotát rendelte intézet létesítésének céljára. A váci intézet 1878-ig az ország egyedüli siketeket oktató iskolája volt, ekkor nyílt meg Budapesten az izraelita siketoktatási intézet.

A megnyitás évében 3 tanerő oktatott 20 tanulót. Később a tanulók száma évről évre nőtt, így 1901-ben már 151 tanulója és 15 tanára volt az intézetnek. Miután az épület kicsinek bizonyult a tanulók elhelyezésére, Borbély Sándor az akkori igazgató – akinek szobra az iskola kertjében található – elhatározta, hogy a fennállás 100 éves fordulójára új épületet építtet. Itt több iskolai tanterem, tornaterem, szertár és tanári szoba is helyet kapott. Ezt a ma is működő épületet 1902 júliusában adták át.

Az intézet a két világháború alatt is működött, és bár a háborúk okozta épületkárokat rendbe hozták, a rombolás okozta veszteségeket teljesen soha nem tudták pótolni. A sok év alatt összegyűjtött könyvek, eszközök, szobrok örökre eltűntek. 1977-re a régi épület már annyira elhasználódott, hogy a felújítás mellett döntöttek, amely 1990-ig tartott.

1990-ben teljesült a tantestület régi vágya, és az intézet felvette alapítója: Cházár András nevét. Ez alkalomból nyílt meg a siketoktatással kapcsolatos, az alapítás óta fennmaradt emlékekből álló múzeum.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés