Az Árvaház utcai kapu[1] vagy Bolgárszegi kapu[2] (románul: Poarta Șchei, németül: Waisenhausgässer Tor) Brassó utolsóként nyitott városkapuja, és az egyetlen kapu, amely a régi erődítményből máig fennmaradt. 1827–1828 között épült az Árvaház utca végén a megnövekedett forgalom kezelése céljából; rajta keresztül halad át a forgalom nagy része a városközpont és Bolgárszeg között.

Árvaház utcai kapu
OrszágRománia
TelepülésBrassó Románia
Építési adatok
Építés éve1827–1828
Típuskapu
Elhelyezkedése
Árvaház utcai kapu (Brassó belváros)
Árvaház utcai kapu
Árvaház utcai kapu
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 11″45.639200°N 25.586400°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 11″45.639200°N 25.586400°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Árvaház utcai kapu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

Brassó falainak felépítése után közel három évszázadig csak a Katalin-kapun keresztül nyílt átjárás a szászok lakta városerődöt a románok lakta Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon. A 18. század végén a fellendülő kereskedelem és a népesség növekedése következtében ez a kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat. Gyakori volt a torlódás, emellett a Katalin utca városerőd felőli részének beépítésével a kapu kerülő utat is jelentett. A bolgárszegi kereskedők ismételt kérésére 1820-ban felépült a Lópiaci kapu, ám kicsinek bizonyult, és a forgalom továbbra is nehézkes volt.[3]

A helyzet orvoslására a városi közösség már 1821-ben egy új kapu építését javasolta, azonban ezt a tanács elutasította. Hosszú tárgyalások után ismételten benyújtották a kérelmet, és végül 1823-ban a bécsi udvar jóváhagyta a kivitelezést. A várfal bontása 1827 márciusában kezdődött, a kaput pedig 1828 augusztusában adták át; építőmestere Jani József városi főépítész volt, aki a Lópiaci kaput is építette.[4]

A 19. század közepe után a várfalakat tovább bontották; a kaputól délre 1851–1852-ben épült fel a Sportlíceum, északra pedig 1927-ben a szász evangélikus egyház óvodája.[4]

1955-ben a kaput műemlékké nyilvánították, néhány évvel később pedig felújították és eltávolították róla a feliratait elborító kúszónövényeket. Az 1977-es földrengés után kicserélték a tetőszerkezetet és felújították a feliratokat.[5]

Neoklasszikus stílusú, formája diadalívre emlékeztet, négy erős pilléren nyugszik. Három kapuívből áll: két kisebb a gyalogosoknak, és egy nagy ív a járművek számára. Régen kapuszárnyak is tartoztak hozzá, melyeket éjszakára bezártak.[4] A délnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.01 sorszámon szerepel.[6]

A külső falon a következő, latin nyelvű feliratok olvashatóak: A régi, bezárt kapu helyett, a polgárok kérésére nyitották meg 1828 PCN-ben[7] és A békességet hozó I. Ferenc fenséges császár és apostoli király dicsőséges uralkodása alatt. A belső, városerőd felőli oldal feliratai: Corona tanácsa, G. M. Riemer prédikátor, és a centumvirátus a Szentháromság védelmébe ajánlja ezt a kaput, és az utókorra hagyja megőrzésül. Joseph Iani építette és Johann Iacob Mylius városbíró, Johann Georg de Trauschenfels kerületi bíró, és Michael Thiophi Riemer várkapitány idejében.[5]

  1. Ziegler Bálint Ágnes: Erődítményrendszer, Brassó. Romániai Magyar Lexikon, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
  2. Kovács Lehel István: Brassó: Falak a város körül. Erdélyi Gyopár, XXIII. évf. 2. sz. (2013. március) ISSN 1583-9532
  3. Nussbächer 153–154. o.
  4. a b c Nussbächer 160–162. o.
  5. a b Aldea 84–85. o.
  6. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  7. Post Christi Nativitatem, azaz Krisztus születése után