Árvaház utcai kapu
Az Árvaház utcai kapu[1] vagy Bolgárszegi kapu[2] (románul: Poarta Șchei, németül: Waisenhausgässer Tor) Brassó utolsóként nyitott városkapuja, és az egyetlen kapu, amely a régi erődítményből máig fennmaradt. 1827–1828 között épült az Árvaház utca végén a megnövekedett forgalom kezelése céljából; rajta keresztül halad át a forgalom nagy része a városközpont és Bolgárszeg között.
| Árvaház utcai kapu | |
_-_IMG_03.jpg) | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1827–1828 |
| Típus | kapu |
| Elhelyezkedése | |
 Árvaház utcai kapu
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 11″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Árvaház utcai kapu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Brassó falainak felépítése után közel három évszázadig csak a Katalin-kapun keresztül nyílt átjárás a szászok lakta városerődöt a románok lakta Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon. A 18. század végén a fellendülő kereskedelem és a népesség növekedése következtében ez a kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat. Gyakori volt a torlódás, emellett a Katalin utca városerőd felőli részének beépítésével a kapu kerülő utat is jelentett. A bolgárszegi kereskedők ismételt kérésére 1820-ban felépült a Lópiaci kapu, ám kicsinek bizonyult, és a forgalom továbbra is nehézkes volt.[3]
A helyzet orvoslására a városi közösség már 1821-ben egy új kapu építését javasolta, azonban ezt a tanács elutasította. Hosszú tárgyalások után ismételten benyújtották a kérelmet, és végül 1823-ban a bécsi udvar jóváhagyta a kivitelezést. A várfal bontása 1827 márciusában kezdődött, a kaput pedig 1828 augusztusában adták át; építőmestere Jani József városi főépítész volt, aki a Lópiaci kaput is építette.[4]
A 19. század közepe után a várfalakat tovább bontották; a kaputól délre 1851–1852-ben épült fel a Sportlíceum, északra pedig 1927-ben a szász evangélikus egyház óvodája.[4]
1955-ben a kaput műemlékké nyilvánították, néhány évvel később pedig felújították és eltávolították róla a feliratait elborító kúszónövényeket. Az 1977-es földrengés után kicserélték a tetőszerkezetet és felújították a feliratokat.[5]
Leírása szerkesztés
Neoklasszikus stílusú, formája diadalívre emlékeztet, négy erős pilléren nyugszik. Három kapuívből áll: két kisebb a gyalogosoknak, és egy nagy ív a járművek számára. Régen kapuszárnyak is tartoztak hozzá, melyeket éjszakára bezártak.[4] A délnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.01 sorszámon szerepel.[6]
A külső falon a következő, latin nyelvű feliratok olvashatóak: A régi, bezárt kapu helyett, a polgárok kérésére nyitották meg 1828 PCN-ben[7] és A békességet hozó I. Ferenc fenséges császár és apostoli király dicsőséges uralkodása alatt. A belső, városerőd felőli oldal feliratai: Corona tanácsa, G. M. Riemer prédikátor, és a centumvirátus a Szentháromság védelmébe ajánlja ezt a kaput, és az utókorra hagyja megőrzésül. Joseph Iani építette és Johann Iacob Mylius városbíró, Johann Georg de Trauschenfels kerületi bíró, és Michael Thiophi Riemer várkapitány idejében.[5]
Képek szerkesztés
-
A Bolgárszeg felől -
A belváros felől -
1961-ben -
Felirat -
Esti megvilágításban
.jpg)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ziegler Bálint Ágnes: Erődítményrendszer, Brassó. Romániai Magyar Lexikon, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2017. február 6.)
- ↑ Kovács Lehel István: Brassó: Falak a város körül. Erdélyi Gyopár, XXIII. évf. 2. sz. (2013. március) ISSN 1583-9532
- ↑ Nussbächer 153–154. o.
- ↑ a b c Nussbächer 160–162. o.
- ↑ a b Aldea 84–85. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Post Christi Nativitatem, azaz Krisztus születése után
Források szerkesztés
- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 13 (német nyelven). Brassó: Aldus (2013). ISBN 9789737822710
.svg){kind=small}