Főmenü megnyitása
Brassó címere, a gyökereken nyugvó királyi korona

Brassó nevének eredete máig vitatott téma a történészek körében. A legvalószínűbb elmélet szerint szláv személynévből származik.

Tartalomjegyzék

A Brassó névSzerkesztés

A névalak legelőször 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében jelenik meg, mint Terra Saxonum de Barasu (Barasu-i szászok földje).[1] A 13. század folyamán említik még Brassu, Braso, Brasso, Brasov neveken is. A 15. századtól kezdődően a Brasov az általánosan használt forma.

Eredete nem tisztázott,[2] magyarázatára többféle elmélet született:

  • A legvalószínűbb[2] elmélet szerint antroponimikus eredetű (személynévből származik), a szláv Bras- szótövű tulajdonnevekhez (Brasic, Bratislav) köthető.[3] Romániában számos hasonló földrajzi név van, így Brașovana (Neamț megye), Brașovița (Ialomița megye), Brașovenița (Vaslui mellett), Poiana Brașovului (Bodzavásár mellett), és más országokban is vannak Bras- tövű földrajzi nevek (például Braškov, Brasevo).
  • Binder Pál szerint a besenyők által használt ótörök nyelv baraszó szavából ered, melynek jelentése „fehér víz”, és valószínűleg a Köszörű-patak zuhatagjaira, esetleg a Vidombák-patakra utalt.[4] Az ótörök „aszó” (víz) számos más erdélyi földrajzi névben is jelen van, például Sikaszó, Hosszúaszó, Feketeaszó, Szépaszó.
  • Erich Jekelius és Gustav Treiber szerint az „erődítmény” jelentésű szláv baras szóval kapcsolatos, mellyel kezdetben Brassovia várát, majd az egész környéket illették.[5]
  • Dragoș Moldoveanu szerint a Barca folyó nevének szláv Barsov alakjából ered.[6]
  • Egyéb elméletek a szláv brasno (liszt) vagy bros (buzér), a román brad (fenyő), a magyar borosjő (borvíz-völgy) szavakkal hozzák összefüggésbe.

A név változatai: Brassó (magyar), Brașov (román), Brassovia (latin), Brashiev (bolgár), Praszovosz (görög), Perșava (török).[2][7]

A Corona névSzerkesztés

A Corona név a Catalogus Ninivensisben, egy premontrei kolostorjegyzékben jelenik meg először, mely szerint 1235-ben létezett egy Corona-i rendház a kun püspökség területén (In Hungaria assignata est paternitas Dyocesis Cumanie: Corona).[8] 1336-ban Korona, 1355-ben Kronstadt néven említik.

Ennek a névalaknak is több magyarázata született:

  • Egy kézenfekvő elmélet szerint a város ősi címerében látható királyi koronára utal. A címert azokkal a legendákkal hozzák kapcsolatba, melyek szerint Salamon magyar király menekülés közben, a napjainkban is Salamon-kőnek nevezett szikláknál egy fa gyökerei közé rejtette el koronáját.[9] Megjegyzendő, hogy Brassó címere kezdetben csak a koronát tartalmazta; a belőle kinövő gyökerek legelőször a 16. században jelennek meg.[10]
  • Gernot Nussbächer szerint a települést Corona (görögül Stefánia) ókori keresztény vértanúról nevezték el, kinek egy ereklyéjét valószínűleg a már említett rendházban őrizték.[11]
  • Friedrich Philippi és Gustav Kisch szerint az elnevezés a szláv krun (fenyő, boróka) szóból ered, ugyanakkor a Brașov elnevezést a román brad (fenyő) szóból származtatják, így elméleteik kapcsolatot teremtenek a Brassó és Corona elnevezések között.[12]

A név változatai: Corona (latin), Kronstadt, Kronen (német), Kruhnen, Krünen (szász), Sztefanopolisz (görög; szó szerint korona-város).[2][7]

Több történész szerint Corona eredetileg a városerőd, Brassó pedig a vármegye (comitatus) elnevezése volt; az utóbbit csak később kezdték a városra is alkalmazni.[4][11] A korai okmányokban jól elkülönül a két név használata; például egy 1336-os dokumentum megemlít egy Michael decanus de Brasso necnon plebanus de Corona (Mihály brassói esperes és emellett coronai plébános) személyt.[13]

A Sztálinváros névSzerkesztés

A 20. század első felében több szocialista országban is településeket neveztek el Sztálinról. Romániában a választás Brassóra esett, mivel fontos ipari központ volt, így a város tíz éven keresztül, 1950. augusztus 25. és 1960. december 24. között az Orașul Stalin (Sztálinváros) nevet, közigazgatási egysége pedig a Raionul Stalin nevet viselte. A korabeli újságok úgy állították be a névváltoztatást, mint „a brassói munkás nép kívánságát”.[14] A központban szobrot emeltek, és város fölé emelkedő Cenken fenyőfákból rakták ki a STALIN nevet.

Sztálin utóda, Nyikita Hruscsov igyekezett eltörölni a diktátor személyi kultuszát. A desztalinizáció eredményeként Brassó is visszakapta régi nevét. Az erdészek parancsot kaptak a Cenk feliratának megsemmisítésére; ezt úgy oldották meg, hogy a betűk köré további fenyőket ültettek, így a név idővel olvashatatlanná vált.[15]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Orbán Balázs. XIII. Brassó: Brassó alakulása, fejlődése és néveredete, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  2. a b c d Toma, Ion. 101 nume de locuri (román nyelven). Bukarest: Humanitas, 134—135. o. (2015). ISBN 9789735047306 
  3. Drăganu, Nicolae. Români in veacurile IX—XIV pe baza toponimiei și a onomasticei (román nyelven). Bukarest: Imprimeria Națională, 560. o. (1933) 
  4. a b Binder Pál: Havaselve vajdaság megalakulásának dél-erdélyi előzményei és következményei. Századok, (1995) ISSN 0039-8098
  5. Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  6. Moldovanu, Dragoș: Toponimie de origine romană în Transilvania şi în sud-vestul Moldovei. Anuarul de lingvistică și istorie literară, 49-50. évf. (2009 – 2010) 59. o. arch ISSN 1220-4900 Hozzáférés: 2016. dec. 8.
  7. a b Capitală Europeană a Culturii 2021”, Bună ziua Brașov, 2015. június 19. (Hozzáférés ideje: 2016. december 8.) 
  8. Jakó Zsigmond Pál. Erdélyi okmánytár I - 1023–1300. Budapest: Akadémiai kiadó, 180. o. (1997) 
  9. Suciu, Simona. „Stema Brașovului”, Adevărul, 2015. február 10. (Hozzáférés ideje: 2016. december 8.) 
  10. Despre stema orașului Brașov. In Nussbächer, Gernot: Caietele Corona. Brassó: Aldus. 2016. 78–86. o. ISBN 9789737822949  
  11. a b Primele atestări documentare ale Brașovului. In Nussbächer, Gernot: Caietele Corona. Brassó: Aldus. 2016. 72–77. o. ISBN 9789737822949  
  12. Kisch, Gustav. Siebenbürgen im Lichte der Sprache - Ein Beitrag zur Kulturgeschichte der Karpathenländer (német nyelven). Kolozsvár: magánkiadás (1930) 
  13. Zimmermann, Franz – Werner, Carl: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. Nagyszeben: Franz Michaelis. 1892. 482. o.  
  14. Suciu, Simona. „Istoria sumbră a Brașovului”, Adevărul, 2015. november 27. (Hozzáférés ideje: 2016. december 8.) 
  15. Un deceniu, Brașovul s-a numit Stalin”, Brașovul Tău, 2010. április 13. (Hozzáférés ideje: 2016. december 8.) 

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés