Émile Bayard (író)
Émile Bayard [néhol használt művészneve: Émile Bayard fils] (Viry-Châtillon, 1868. április 16. – Párizs, 1937. december 23.) művészettörténész, fotográfus, illusztrátor, a szépművészeti és múzeumi képzés miniszteriális felügyelője.
| Émile Bayard | |
 | |
| Született | 1868. április 16.[1][2] Viry-Châtillon |
| Elhunyt | 1937. december 23. (69 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Émile Bayard |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
| Kitüntetései | a francia Becsületrend tisztje[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Bayard témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családja
szerkesztésÉmile-Antoine Bayard és Françoise Geneviève Poulet[4] fia.
Fia, Jean Émile-Bayard (1893–1943), újságíró és szerkesztő volt, dolgozott többek között a Le Matin újságnak is.
Pályafutása
szerkesztés1891 decemberében, amikor apja Egyiptomban meghalt, a 23 éves Émile a párizsi École nationale superieure des Beaux-Arts hallgatója volt.
1898-ban publikálta — az apja hagyatékában lévő feljegyzések szerint — az általa (többek között apjáról is) rajzolt 31 portréval[5] (és az ismertetett alkotók műveivel) kísért L'Illustration et les illustrateurs című kötetet. Ezt követően nagyszámú, művészettörténettel kapcsolatos, bőségesen illusztrált, s ezek segítségével szemléltető, oktató jellegű művet készített, olyan könyveket, amelyek előkészítő tankönyvként szolgáltak a művészeti szakos tanulók, de az amatőrök számára is. Ilyen nagy sorozata volt: L'art de reconnaître les styles (A stílusok felismerésének művészete), mely 1910 és 1935 között húsznál is több kötetben a művészeti ágak, vagy egyes stíluskorszakok alkotásairól nyújtott érdekes és hasznos ismereteket. E kötetek között sokat több nyelvre is lefordítottak, volt olyan, amely (2015-ig) 40-nél is több kiadást ért meg.[6]
Kevésbé ismert rajzolói és fotós munkássága: az említett első munkájához összeállított portrékon kívül közgyűjteményekben megtalálhatók egyes színházi előadásokhoz tervezett, színes plakátjai, emellett folyóiratok illusztrálásában is közreműködött, rajzokat küldött a Le Monde Illustré és a L'Assiette au beurre számára.
Szemléletnevelő munkássága során 1902 októberétől kiadta a Le nu aesthetic (sokszor tévesen apjának tulajdonított: Az esztétikus akt) füzetsorozatot, amelyben férfiak, nők és gyermekek fotói, egyedül vagy csoportosan, néha festmény jellegű kompozícióban elrendezve láthatók, így a művészeti vizsgálatba bevonta az emberi test arányainak, a szobrok, vagy a festményeken szereplő alakok mozdulatainak, gesztusainak, arcának az elemzését is.
Az 1902. évi Torinóban rendezett világkiállításon, melyet a modern dekoratív művészet első nemzetközi kiállításának tartanak, aranyérmet nyert.
1905-ben kinevezték a Közoktatási és Képzőművészeti Minisztérium mellé rendelt akadémiai felügyelővé, amely minőségében a rajzművészeti oktatásért és a múzeumokért, a muzeális képzésért volt felelős, majd kinevezték az oktatási tanácsadó bizottság titkárává az alkalmazott művészeti ágak technikájának, eljárásainak területén.
Az első világháború kezdetén feleségével megalapította a párizsi Zöld Kereszt Szervezeteinek Egyesületét, segítve a háborús sérültek gondozását, rehabilitációját. A központ a házaspár párizsi otthonában, a Victor-Schœlcher utca 6. szám alatt működött.[7][8]
1920. november 4-én elnyerte a francia Becsületrend lovagi fokozatát, majd 1926 májusában annak tiszti fokozatát kapta meg.[9]
Művei
szerkesztés- Bayard, Émile. L'Illustration et les illustrateurs. (Az illusztráció és az illusztrátorok., Préface d'Henry Havard (Henry Havard előszavával) (francia nyelven), Párizs: Charles Delagrave, 384. o. (1898). Hozzáférés ideje: 2020. október 3.
- Bayard, Émile. La caricature et les caricaturistes (A karikatura és a karikaturisták., Charles Léandre előszavával, borítólap Louis Morin műve (francia nyelven), Párizs: Charles Delagrave, 399. o. (1900). Hozzáférés ideje: 2020. október 3.
- Bayard, Émile. Le nu esthétique. L'homme, la femme, l'enfant. Album de documents artistiques inédits d'après nature. (Az esztétikus akt. A férfi, a nő, a gyermek)., Préface de J. L. Gérôme. (J. L. Gérôme előszavával). (francia nyelven), Párizs: Bernard (1902)
- Bayard, Émile. La métalloplastie, ou, l'art de modeler et de façonner facilement le métal (étain, cuivre, etc.) sans avoir recours ni à la fonte ni à la galvanoplastie. (Metalloplasztika, vagy a fém /ón, réz stb./ könnyű formázásának és alakításának művészete olvadás vagy galvanizálás nélkül.), Préface d'Henry Havard (Henry Havard előszavával) (francia nyelven), Párizs: Imprimerie des beaux-arts, 49. o. (1902). Hozzáférés ideje: 2020. október 4.
- Les Arts de la femme, encyclopédie pratique (A nők művészete, gyakorlati enciklopédia). Charles Delagrave. Párizs, 1904. 1904. március 15-én indult és 1904. december 15-én a 10. számmal zárult, alkalmanként 40 oldalas, havi megjelenésű periodika. (Folyamatos lapszámozással, összesen 180 ábrával.)
- L'Académie en plein air. Étude artistique. (A plain air művészet akadémistái. Művészeti tanulmány), Párizs, 1905.
- Les Beaux Arts et leur technique. Comment on fait un tableau, une statue, une maison, une composition musicale, un livre, etc. (A képzőművészet és technikája. Hogyan készül egy festmény, egy szobor, egy ház, egy zenei kompozíció, egy könyv stb.) Párizs, Charles Delagrave, 1906.
- L'art du déshabillé. (A meztelenség művészete), Párizs, 1906.
- L'éducation artistique par l'image et l'anecdote. Introduction à l'histoire de l'art. Préface de E. Peynot. (Művészi nevelés képek és anekdoták segítségével, bevezető a művészettörténetbe. E. Peynot előszavával.) Párizs, 1907.
- Plantes & fleurs. Toute la flore vivante. Recueil artistique de photographies documentaires inédites. Année 1. Numéro 1. préf. de Mme Madeleine Lemaire ; clichés du professeur E. Forestier, Párizs, 1906. (A sorozat folytatása 1906-ban Les Animaux, toute la faune vivante. Recueil artistique de photographies documentaires inédites.)
- L'histoire de l'art en images. 120 planches-tableaux d'après les chefs-d’œuvre anciens et modernes (A művészet története képekben: 120 festménynyomat az ősi és modern remekművek után). Párizs, L. Mercier, 1909.
- Les grand maître de l'art. Ouvrage orné de soixante-treize gravures hors-texte. (A művészet nagy mesterei. 173 szövegközti ábrával díszítve). Párizs, /1918 körül/, 554 oldal
- Collection L'art de reconnaitre les styles (A stílusok felismerésének művészete, gyűjtemény). Párizs, Garnier Frères (1910–1935) (Lásd részletezve alább! Nem teljes gyűjtés.)
- 4.) L'art de reconnaître les dentelles, guipures, etc. Ouvrage orné de 197 gravures. (A csipkék, a guipures /vert-, vagy orsóscsipke – orsócsipke, írják magyar források gipürnek is/[10] stb. felismerésének művészete. 197 metszettel díszített könyv.) Párizs, 1914. 452 oldal
- 18.) L'art de reconnaître les gravures anciennes. Ouvrage orné de cent illustrations et de cinq planches de marques et monogrammes (A régi metszetek megismerésének művészete. Száz illusztrációval, öt márkajelzett melléklettel díszített könyv). Edité par R. Roger et F. Chernoviz, Párizs, 1925. 327 oldal
Fotográfiái
szerkesztés- A Le Nu artistique. Études photographiques d'après nature (Művészi akt. Természet után készült fotográfiai tanulmányok) című, 1904-ben indult, 1906-ig havi kétszer megjelenő periodikában jelentek meg tőle is ízléses, művészileg elrendezett felvételek (1906-ban).[11]
- A sorozat további 1905–1906-os évfolyamaiban alkalmanként (kb. havi megjelenéssel) csak egy-egy fotófelvételt tettek közzé:
- Plantes & fleurs. Toute la flore vivante. Recueil artistique de photographies documentaires inédites. (Növények és virágok. Az egész élő flóra. Művészeti gyűjtemény publikálatlan fotófelvételekből.)
- Les Animaux. Toute la faune vivante. Recueil artistique de photographies documentaires inédites. (Az állatok. Az egész élő fauna. Művészeti gyűjtemény publikálatlan fotófelvételekből.)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [LH//148/10 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ http://www2.culture.gouv.fr/LH/LH012/PG/FRDAFAN83_OL0148010v001.htm
- ↑ Házasságuk kihirdetve: 1869. április 29-én. Émile Bayard (1868–1937) anyakönyi kivonatának margójegyzete. L'index des titulaires de l'Ordre de la Légion d'Honneur=LÉONORE – Francia Nemzeti Levéltár, Dossier: LH/148/10
- ↑ Bayard által rajzolt illusztrátor-portrék
- ↑ Lásd WorldCat adatait!
- ↑ Csoportképeiket lásd a Párizs városi Könyvtárban. [1]; [2]; [3]
- ↑ A Zöld Kereszt mozgalmat Jean Henri Dunant (a Vöröskereszt alapítója) indította el, hogy a tragédiák (később a háború) miatt családfenntartójuktól megfosztott nőket, családokat, a prostitúció kockázatának kitett fiatal lányokat védje és segítse. 1899 és 1902 között Brüsszelben aktívan működött a Zöldkereszt. Később, a Zöld Kereszt nevet az első világháború alatt sok jótékonysági szervezet vette fel, amely segítette a háború sérült katonáit és áldozatainak hozzátartozóit. Az egyiket a Zöld Kereszt Szervezetei Egyesületének nevezték. Központja Párizs 14. kerületében volt, a rue Victor-Schœlcher 6. szám alatt. 1914-ben Émile Bayard és felesége (akik a Központi Bizottság elnökévé is váltak) és F. Monmory asszony alapították, és Raymond Poincaré köztársasági elnök fővédnöksége alatt állt. Tiszteletbeli bizottságának elnöke Fernand David földművelésügyi miniszter volt. [4]
- ↑ Émile Bayard (1868–1937) Francia becsületrenddel kapcsolatos iratai a LÉONORE adatbázisban
- ↑ „A csipkéknek három kategóriája van: tűcsipke, orsócsipke és horgolt csipke. A guipure a tűcsipke egyfajta változata. Ezek a különféle csipkefajták eltérő előállítási módjuk miatt kapták nevüket. A 18. század előtti csipkét guipure-nek nevezik.” Idézve a műből.
- ↑ A periodika fennmaradt számai a Gallica oldalán.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Émile Bayard (écrivain) című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
