Émile Combes

francia politikus


Émile Combes (Roquecourbe, 1835. szeptember 6.Pons, 1921. május 25.) francia orvos, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 37. miniszterelnöke.

Émile Combes
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő
1902. június 7. 1905. január 24.
Előd Pierre Waldeck-Rousseau
Utód Maurice Rouvier
Franciaország vallásügyi minisztere.
Hivatali idő
1902. június 7. 1905. január 24.

Született 1835. szeptember 6.
Roquecourbe
Elhunyt1921. május 25. (85 évesen)
Pons
Sírhely Pons
Párt Radikális Párt

Gyermekei Edgard Combes
Foglalkozás

Díjak Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Combes témájú médiaállományokat.

Pályafutása Szerkesztés

A helyi elemi iskolában szerzett latin tudását keresztapjánál, a falu plébánosánál tökéletesítette, és 12 éves korában felvételt nyert a castres-i kisszemináriumba. Az Albiban működő a papnevelő intézetben folytatta teológiai tanulmányát. Papnak készült és a tonzúrát is felvette. 1860-ban a Sorbonne-on doktorált Aquinói Szent Tamásról írt disszertációjával, latin nyelven Clairvaux-i Szent Bernátról írta doktori értekezését. Néhány év múlva elveszítette hitét, elhagyta a szemináriumot, és tanított. Orvostudományokat kezdett tanulni, 1868-ban nyitotta meg rendelőjét Ponsban, és 1885-ig praktizált.

1874-ben Pons városi tanácsának tagjává, két év múlva pedig polgármesterévé választották, és 1919-ig állt a város élén. 1879-ben Charente-Maritime megye tanácsának tagja, 1885-ben a megye szenátusi képviselője lett. Mandátumát haláláig megtartotta. 1893-ban és 1894-ben az általa alapított demokratikus baloldal elnevezésű csoportosulás vezetője, 1893 és 1895 között a szenátus elnökhelyettese. Szenátusi bizottság vizsgálta 1901-ben azt a törvénytervezetet, amely az önkéntes alapon létrejött társaságok létrehozását kívánta szabályozni. Combes hozzászólt a törvénytervezet 14. cikkelyéhez, amely megtiltja, hogy a működési engedéllyel nem rendelkező újkori szerzetesi intézmények taníthassanak. Rámutatott arra, hogy Franciaország történelmében az uralkodók is szigorúan szabályozták a kongregációkat, továbbá elmarasztalóan szólt a polgárságról, amely az egyházi iskolákat részesíti előnyben a közoktatási intézmények helyett.

1902-ben kormányt alakított. A belügyi, valamint a vallásügyi tárcát is megtartotta, és kemény antiklerikális politikát folytatott. Szigorúan alkalmazta az 1901-es törvényt a egyházi rendekre, majd megtiltotta a kongregációknak a tanítást az 1904 márciusában megszavazott törvény értelmében. Több mint 2500 egyházi tanintézetet zártak be. A kormány konfliktusba került a Vatikánnal a püspökök kinevezése miatt. X. Piusz pápa nemtetszésének adott hangot, amikor Loubet elnök Rómába látogatott. A kormány válaszul megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal 1904. július 30-án.

Combes az állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény előkészítésén dolgozott, amikor támadások érték a kormányt, mert a rendőrség titkos nyilvántartást vezetett a katonatisztek vallási és politikai hovatartozásáról. Combes kénytelen volt lemondani 1905. január 18-án, de a szenátusban továbbra is jelen volt. 1915-ben Aristide Briand nemzeti egységkormányában államminiszteri posztot töltött be.

1930. február 20-án a francia szenátus határozatot hozott arról, hogy az ülésteremben Combes egykori helyén emlékplakettet helyeznek el.

Források Szerkesztés

  • Émile Combes (francia nyelven). larousse.fr. [2018. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  • Émile Combes (francia nyelven). senat.fr. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  • Émile Combes (francia nyelven). Histoire sociale des Landes. (Hozzáférés: 2018. június 13.)

Kapcsolódó szócikk Szerkesztés