Étienne Maurice Gérard

francia marsall, a napóleoni háborúk hadvezére

Étienne Maurice Gérard, Gérard grófja, (Damvillers, 1773. április 4.Párizs, 1852. április 7.) francia marsall, a napóleoni háborúk hadvezére, 1830-tól Franciaország marsallja. A 19. századi magyar sajtóban Gérard István Móric néven is szerepelt.

Étienne Maurice Gérard
David Etienne Maurice Gerard.jpg
Született 1773. április 4.[1][2][3][4][5]
Damvillers
Elhunyt 1852. április 17. (79 évesen)[2][4][6][7][8]
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa Rosemonde de Timbrune de Valence
Gyermekei Louis Maurice Fortuné Gérard
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
Tisztsége
  • Grand Chancellor of the Legion of Honour
  • hadügyminiszter
  • Peer of France (1815. június 2. – 1815. június 22.)
  • Member of the Chambre des députés des départements (1822. január 28. – 1823. december 24.)
  • Member of the Chambre des députés des départements (1827. november 17. – 1830. május 16.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1830. június 23. – 1831. május 31.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1831. július 5. – 1833. február 10.)
  • member of the Chamber of Peers (1833. február 11. – 1848. február 24.)
  • miniszterelnök (1834. július 18. – 1834. november 10.)
  • Második Francia Császárság szenátusának tagja (1852. január 26. – 1852. április 17.)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Szent Lajos Rend lovaga
  • Franciaország marsallja
  • A Diadalívra gravírozott névlista
  • Grand-croix de l'ordre de la Réunion
  • Commander of the Order of the Sword
  • Dannebrog-lovagrend
  • Belga Lipót-rend fősávja
  • Dannebrog-lovagrend
  • Knight of the Military Order of Max Joseph
A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne Maurice Gérard témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉletpályájaSzerkesztés

Jean-Baptiste Bernadotte marsall szárnysegédeként, majd táborkari főnökeként 1796-tól 1806-ig különböző európai országokban harcolt. 1807-ben Jénánál, 1809-ben Wagramnál küzdött, 1810-ben Spanyolországban harcolt.

1812-ben dandártábornokként Napóleon oroszországi hadjáratában, 1813-ban pedig Lützennél és Bautzennél harcolt.

1814-ben XVIII. Lajos királyhoz szegődött, a visszatérő császár száz napos uralma alatt azonban ismét csatlakozott Napóleonhoz, és részt vett a győzelemmel végződött lignyi csatában.

A Bourbonok restaurációja után elhagyta Franciaországot, de 1817-ben engedélyt kapott a visszatérésre. Röviddel utána beválasztották a képviselőházba, ahol az ellenzékkel szavazott.

1830-ban részt vett a júliusi forradalomban és augusztustól novemberig Lajos Fülöp király hadügyminisztere volt. 1830. augusztus 17-én a király Franciaország marsalljává nevezte ki, és Franciaország pairjévé emelte. 1831-ben a holland királyi csapatokat űzte ki a felkelt Belgiumból, 1832-ben pedig Antwerpent megadásra kényszerítette.

Szembetegsége miatt 1842-ben nyugállományba vonult.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b http://www.senat.fr/senateur-2nd-empire/gerard_etienne_maurice0098e2.html
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. [C/0/42 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. GeneaStar
  8. Roglo

ForrásokSzerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona