Ókori görög pankráció

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 10.

Az ókori görög pankráció (újgörög παγκράτιον, azaz „minden erő” – πᾶν + κράτος) az ógörög sport egyik sportága, a pánhellén játékok versenyeinek állandó szereplője a klasszikus korban i. e. 648-tól. Nem azonos a mai pankrációval, amit más nyelveken nem is pankrációnak, hanem wrestlingnek neveznek, sőt nem is hasonlít hozzá, inkább a mai szabadfogású birkózás előzménye. Tulajdonképpen az ókori görög birkózás (palé) és az ókori görög ökölvívás (pügmé) összetett versenyszáma, amiről azt tartották, hogy a harcosok legjobb sportja. Volt azonban más vélemény is, Philosztratosz szerint a pankrátor a legjobb ökölvívó a birkózók között és a legjobb birkózó az ökölvívók között. Platón a csonka ökölvívás és a csonka birkózás összekapcsolásának tartotta.

Ókori görög pankráció
pankrátorok egy i. e. 5. századi athéni vörösalakos külikszen
pankrátorok egy i. e. 5. századi athéni vörösalakos külikszen

Egyéb nevekÓkori olimpiai pankráció
EredetGörögország
Első játéki. e. 648
Technikákboksz és birkózás
OlimpiaiAz ókori olimpiai játékok része
Ebből fejlődött
Rá alapszik
ökölvívás és birkózás

Az olümpiai játékok utolsóként bevezetett sportága. A küzdelemben minden megengedett volt, ami az ökölvívásban és a birkózásban szabályos, kivéve az ökölvívók kézszíjait, mivel e sportágban ősi módon csupasz ököllel harcoltak. Csak a szemre és a nemi szervekre nem lehetett ütni, a test-test elleni küzdelemben nem lehetett harapni és karmolni. A küzdelem addig tartott, amíg valamelyik fél harcképtelenné nem vált. Ezt elérhették kiütéssel vagy földre szorítással, ízületfeszítésekkel – amelyek nem ritkán törésekkel végződtek, sőt egy teljesen szabályos mérkőzés után a kétszeres pankrációbajnok, Arrhakhión holtan maradt a ringben. Nem volt szabálytalan a leszorított ellenfél ütése sem, ebben a mai, busido néven is ismert PFC-re hasonlít. A szabálytalankodókat a bírók vesszőcsapásokkal figyelmeztették. Plutarkhosz feljegyezte, hogy az athéni gümnaszionban Alkibiadész megharapta ellenfelét. Szósztratészt és Leóntikoszt „ujjtördelőnek” (akrokherszitész) nevezték módszereik miatt.

A pankráció is két alapvető változattal bírt, mint a birkózás, az egyenes tartású (anó vagy orthosztaden) és a „föld szintjén folyó” (kató). Nem voltak menetek, időkorlátozás, nem ismerték a súlycsoportokat sem. Egyetlen korlátozás a „fiúk” és „férfiak” elkülönítése volt.

A mai sportok egyike sem származtatható közvetlenül az ókori pankrációból. A magyarul pankrációnak nevezett wrestling bizonyos mértékben hasonlít hozzá, de annak színpadiassága és a könyökütések nélkül. A többi mai küzdősport, ahol ütés és földharc is lehetséges, szinte mindegyikében megengedett rúgás is, amit az ókoriban nem volt, hiszen az ökölvívás sem ismerte a rúgást.