Óriás zsurló

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 16.

Az óriás zsurló (Equisetum telmateia) a zsurlók (Equisetopsida) osztályának valódi zsurlók (Equisetales) rendjébe, ezen belül a zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozó faj.

Óriás zsurló
Lancashire-ben, Angliában
Lancashire-ben, Angliában
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Harasztok (Pteridophyta)
Osztály: Zsurlók (Equisetopsida)
Rend: Valódi zsurlók (Equisetales)
Család: Zsurlófélék (Equisetaceae)
Nemzetség: Equisetum
L., 1753
Alnemzetség: Equisetum
Faj: E. telmateia
Tudományos név
Equisetum telmateia
Ehrh.
Szinonimák
  • Equisetum majus Garsault
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriás zsurló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás zsurló témájú médiaállományokat és Óriás zsurló témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

Az óriás zsurló előfordulási területe magába foglalja Európát, Ázsia egy részét, Észak-Afrikát és Észak-Amerika nyugati partmentét.[1][2] A Mátrában megtalálhatóak állományai.[3][4]

  • Equisetum telmateia subsp. telmateia - a törzsalfaj, mely egész Európában, Nyugat-Ázsiában és Afrika északi részein található meg[1][5]
  • Equisetum telmateia subsp. braunii (Milde) Hauke. (szinonimája: Equisetum braunii J. Milde) - az elterjedési területe Alaszkától délre, Nyugat-Brit Columbián keresztül, egészen Kaliforniáig tart[1][5]

Megjelenése

szerkesztés

Lágy szárú évelő növény, melynek különálló ivartalan, fotoszintézisre képes szárai vannak; ezek között az ivaros, sárga, fotoszintézisre képtelen, spórás szárak helyezkednek el. Az ivartalan szárak késő tavasszal jelennek meg és késő ősszel halnak el; ez idő alatt, általában 30-150, ritkán akár 240 centiméteresre is megnőhetnek. A szár átmérője 1 centiméter. A trópusi fajokat leszámítva, az óriás zsurló a mérsékelt öv legnagyobb zsurlófaja. Ennek a növénynek számos, akár 14-40 darab ága is lehet, ezek gyűrűben helyezkednek el, és akár 20 centiméter hosszúak és 1-2 milliméter átmérőjűek is lehetnek. A sárga, ivaros szár kora tavasszal bújik elő; 15-45 centiméter magas. A spórákat hordozó feje 4-10 centiméter hosszú és 1-2 centiméter széles; nincsenek elágazásai. A tavasz közepén bocsátja ki spóráit; ezután hamarosan elszárad. Ritka esetben a spórás szár fotoszintézisre is képes.[2][5][6] A spórák mellett gyöktörzsi hajtásokkal is terjedhet; ezek inkább a klónjai, úgyhogy úgynevezett klónkolóniákat képez.[2][6]

Életmódja

szerkesztés

A nedves és árnyékos helyeket kedveli. Gyakran a ligetekben páfrányokkal társul. A gyökérrendszere, akár 4 méter szélesre is szétterülhet a nedves, agyagos talajban.[7]

  1. a b c Germplasm Resources Information Network: Equisetum telmateia Archiválva 2011. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. a b c Hyde, H. A., Wade, A. E., & Harrison, S. G. (1978). Welsh Ferns. National Museum of Wales ISBN 0-7200-0210-9.
  3. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  4. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  5. a b c Flora of North America: Equisetum telmateia
  6. a b Excursion Flora of the British Isles, 3rd, Cambridge: Cambridge University Press, 6. o. (1981). ISBN 0-521-23290-2 
  7. Archivált másolat. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 28.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Equisetum telmateia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.