Óriáslajhár-félék
Az óriáslajhár-félék (Megatheriidae) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjébe, ezen belül a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjébe tartozó, kizárólag fosszilis család, amelynek tagjai a földtörténeti közelmúltig Dél- és Észak-Amerikában éltek.
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora oligocén – pleisztocén | ||||||||||||||||||||||
 Az Eremotherium csontváza a washingtoni Természettudományi Múzeumban
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriáslajhár-félék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáslajhár-félék témájú kategóriát. |
Tudnivalók
szerkesztésAz első óriáslajhár-félék Dél-Amerika területén, az oligocén korban, mintegy 30 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A család legismertebb tagjai közé tartozik a hatalmas testű óriáslajhár és az Eremotherium, amelyek jelentős méretükkel kitűntek az ősi fauna között. A család további tagjai jóval kisebbek voltak, de még így is nagyobbak a ma élő lajhároknál. A Nothrotheriini öregnemhez tartozó Hapalops és Nothrotheriops például körülbelül 1,2 méter hosszúak voltak. Napjainkban a Nothrotheriini öregnemet önálló családként, a Nothrotheriidae családként ismerik el.[1]
Az óriáslajhár-félék csontváza robusztus testfelépítésű állatokra utal. A különösen vastag csontok, valamint az erős ízületek, főként a hátsó végtagokon, jelentős testtömeg mozgatását és nagy fizikai erőt tettek lehetővé. Ezeknek az állatoknak a hosszú, erős karmaik védekezésre és ásásra egyaránt alkalmasak voltak, és segítették őket a növényzet elérésében, valamint a ragadozók elleni önvédelemben.
A legkorábbi észak-amerikai óriáslajhár az Eremotherium eomigrans volt, amely mintegy 2,2 millió évvel ezelőtt vándorolt át Dél-Amerikából, az akkor kialakuló Panama-földszoroson keresztül. Ez az állat akár 6 méter hosszú is lehetett, tömege meghaladta az 5 tonnát, és két lábra állva elérhette az 510 centiméteres magasságot, ezzel nagyobb volt, mint egy hím afrikai elefánt. Az E. eomigrans megtartotta az ősibb, ötujjú végtagfelépítést, miközben a többi Eremotherium-fajnál csak 4 ujj fejlődött ki, 2-3 karommal, ezzel szemben E. eomigransnak 5 ujja és 4 karma volt. A karmok hossza meghaladhatta a 30 centimétert is.[2]
A legutolsó észak-amerikai óriáslajhár-félék a Nothrotheriopsok voltak. Ezek megkövesedett ürülékei még ma is megtalálhatók egyes barlangokban. Új-Mexikóban, a Kilbourne Hole melletti Aden Crater-ben egy olyan csontváz is előkerült, amelyen a bőr és a szőrzet is részben fennmaradt. Ezt a kivételes leletet a Yale Peabody Múzeumban őrzik. A New York-i American Museum of Natural Historyban egy olyan óriáslajhár-ürülék látható, amelynek címkéjén az áll: „Theodore Roosevelt gyűjtötte”. A legnagyobb Nothrotheriops ürülékgyűjtemény a Smithsonian Intézetben (Smithsonian Institution) található.
A Jégkorszak animációs filmek mókás lajhárja, Sid is egy óriáslajhár inspirációjára született. Egyes feltételezések szerint Dél-Amerikában élhet egy rejtélyes kriptid, a mapinguari, amely emlékeztet a kihalt óriáslajhárokra.[3]
Rendszerezés
szerkesztésA családba az alábbi alcsaládok, nemzetségek, öregnemek és nemek tartoztak:
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Muizon, C. de, McDonald, H. G.; Salas, R.; Urbina, M. (2004. June). „The Youngest Species of the Aquatic Sloth Thalassocnus and a Reassessment of the Relationships of the Nothrothere Sloths (Mammalia: Xenarthra)”. Journal of Vertebrate Paleontology 24 (2), 387–397. o, Kiadó: Society of Vertebrate Paleontology. DOI:10.1671/2429a. (Hozzáférés: 2009. január 29.)
- ↑ De Iuliis and Cartelle (1999)
- ↑ [1] – Paranormális enciklopédia (angol)
Források
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Megatheriidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
