Üvegszárnyú almafalepke

rovarfaj

Az üvegszárnyú almafalepke vagy almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) a szitkárfélék (Sesiidae) családjának egyik, Magyarországon is honos faja.

Üvegszárnyú almafalepke
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Sesioidea
Család: Szitkárfélék (Sesiidae)
Nem: Synanthedon
Faj: S. myopaeformis
Tudományos név
Synanthedon myopaeformis
Borkhausen, 1789
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üvegszárnyú almafalepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üvegszárnyú almafalepke témájú médiaállományokat és Üvegszárnyú almafalepke témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Palearktikus faj, így Magyarországon is ott van mindenütt, ahol megtalálja tápnövényeit, elsősorban az almát.

Megjelenése szerkesztés

Ennek a szitkárfajnak a szárnycsúcsa és a szárny szegélye fénylő kék, a potrohgyűrűi viszont vörösek. A szárny fesztávolsága 12–22 mm.

Életmódja szerkesztés

Egy évben egy nemzedéke fejlődik ki. A különféle stádiumú hernyók telelnek át a kéregbe rágott járataikban. Tavasszal, nyár elején bábozódnak az ugyancsak a kéregben kialakított bábkamrában. A bábállapot 2–3 hetes, a lepke kikelése előtt a báb nagyobbik felét kitolja.

Egész nyáron rajzik. A lepkék nappal aktívak. Virágokon táplálkoznak, de nagyon nehéz észrevenni őket, mert darázsra hasonlítanak.

Fő tápnövénye az alma, de kifejlődhet a birsben, a körtében és a szilvában is.

Kárképét könnyű felismerni egyrészt a megtámadott törzs- és ágrészeken törmelékbe tapadt, apró, barna ürülékszemcsék tömegéről, másrészt a kitolt bábhüvelyekről.

A hernyók járatai különösen gyakoriak a metszési felületeken, az oltás helyén vagy a vastagabb gallyak eltávolításakor ejtett sebek szélein keletkezett sebkalluszokban.

Régebben úgy tartották, hogy a legyengült, beteges fákon szaporodik el, a huszadik század második felében azonban a fiatal almaültetvények kártevőjeként vált ismertté.

Külső hivatkozások szerkesztés