Főmenü megnyitása


Ħal Far ipari terület Málta egyik második világháborús repülőterén, Birżebbuġa helyi tanács területén. Nevének jelentése Patkányok falva.

Ħal Far
Az irányítótorony ma
Az irányítótorony ma
Közigazgatás
Ország Málta
Helyi tanács Birżebbuġa
Alapítás éve1921
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ħal Far (Málta)
Ħal Far
Ħal Far
Pozíció Málta térképén
é. sz. 35° 48′ 41″, k. h. 14° 30′ 38″Koordináták: é. sz. 35° 48′ 41″, k. h. 14° 30′ 38″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ħal Far témájú médiaállományokat.
Hal Far Airfield (HMS Falcon)
A repülőtér 1941-ben
A repülőtér 1941-ben
IATA:   ICAO:
Adatok
Elhelyezkedés Birżebbuġa
Málta
Megnyitás 1923. január 16.
Bezárás 1978
Üzemeltető Royal Navy / RAF
Futópályák
IrányHosszúságBurkolat
É-D1800 láb / 549 m
K-NY (09/27)4800 láb / 1463 maszfalt
ÉK-DNY1800 láb / 549 m
ÉNY-DK (13/31)6000 láb / 1829 maszfalt
Elhelyezkedése
Hal Far Airfield (Málta)
Hal Far Airfield
Hal Far Airfield
Pozíció Málta térképén
é. sz. 35° 48′ 59″, k. h. 14° 30′ 29″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hal Far Airfield témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
Olasz bombák robbannak a repülőtéren 1941-ben
 
Két Grumman F9F-8P Délkelet-Málta fölött, a háttérben Ħal Far
 
A repülőtér egy része ma menekülttábor

Legkorábbi történetéről egy a környéken talált menhir, az úgynevezett Chieftain's Stone (A főnök köve) tanúskodik. A terület Málta hosszú története alatt szinte végig lakatlan volt. A 16. században arról ismerték, hogy rengeteg patkány él itt, a környékbeliek ezért sólymokat tartottak, hogy a patkányokat irtsák.

1922 tavaszán a Civil Aviation Department egy repülőtér építésébe kezdett a sík területen, amelyet 1923. január 16-án Lord Herbert Plumer kormányzó avatott fel Malta néven. Málta egyetlen repülőtereként a kalafranai RAF-támaszponthoz tartozott. 1924-ben Fairey Flycatcherek már légibemutatót tartottak a kormányzó jelenlétében. Ez év november 28-án zajlott az első torpedótámadási gyakorlat az HMS Queen Elizabeth segítségével. 1928-ban hidroplánok fogadására is alkalmassá tették, ezen kívül hangárok és műhelyek épültek. 1929-től a RAF önálló katonai támaszponttá tette Ħal Fart. Az 1935-ben kitört abesszíniai háború mutatta meg elsőként Ħal Far - és Málta - stratégiai jelentőségét. 1936. november 23-án egy tornádó hatalmas pusztítást vitt végbe az épületekben és a repülőgépekben, így a világháború kitörésekor a repülőtéren nem volt elég épület és megfelelő védelem.

A második világháború elején mindössze három Gloster Sea Gladiator védte Máltát, és ezek Ta’ Qaliban állomásoztak. Mivel vihar idején víz borította a kifutópályát, csak a repülőgépek számának növekedésével vették újra használatba Ħal Fart. 1941-ben kelet-nyugati kifutópályát 2700 lábra (823 méter) hosszabbították meg. Következő évben az északkelet-délnyugati kifutót is kibővítették 3300 láb hosszúra (1006 méter), majd 6000 lábra (1829 méter), hogy a bombázók is használhassák. A repülőtér épületei az északi sarokban állnak. Hangárok (állandó és hordozható), barakkok, parancsnoki épület, irányítóközpont alkották a fő épületegyüttest. A bombaraktár a szemközti, déli oldalon volt. Felszereltsége miatt a repülőtér a tengelyhatalmak támadásainak egyik fő célpontja volt, és súlyos károkat szenvedett. Az utolsó támadás 1943. május 21-én érte. A háború alatt 2300 tonna bomba hullott rá, 30 katona halt meg, 84 szenvedett sérüléseket.

Nyáron a frissen lebetonozott kifutópályákon már az Olaszország megszállására készülő Spitfire-ek és Curtiss Kittyhawkok gyülekeztek. Ahogy a harcok folytatódtak, egyre több repülőgép-hordozó érkezett a térségbe, így Ħal Far hamarosan kiürült. A RAF visszaadta a bázist a haditengerészetnek, amely HMS Falcon néven vette át. Ħal Far már a két háború között a tengeri mentőrepülések egyik bázisa is lett.

1953-ban egy amerikai tengerészeti kiszolgáló egység érkezett, létrejött a FASRON 201 Special bázis. Ez egyre növekvő amerikai jelenlétet hozott Ħal Farban. Ők építették az irányítótornyot, és 1959-ben újraburkolták a két kifutót. 1958-ban a világ első támadó helikopter-századának állomáshelye lett, ez volt a 728C NAS század, Westland Whirlwind HAS.22 gépekkel. A luqai repülőtér felújítása idején polgári forgalmat is bonyolított. 1965-ben újra a RAF lett Ħal Far üzemeltetője. 1967-től egy amerikai repülőgép-javító cég, a M.I.A.CO. vette birtokba az épületeket, miután a RAF a karbantartáson kívül minden tevékenységet megszüntetett, és egészen 1978-ig itt maradt.

A repülőtér 1969-től "kezdett új életet", ekkor rendezték az első Air Rally of Maltát, amelynek egészen 1978-ig Ħal Far adott otthont. Ebben az évben egy időre a máltai haderő helikoptereinek is bázisul szolgált. A Royal Navy 1979 januárban adta át a repülőteret a máltai kormánynak, amely hamarosan ipari park kialakításába fogott. Újabban menekülttábort is kialakítottak itt, ahol az afrikai menekültek a régi barakkokban és sátrakban várják, hogy Európa befogadja vagy kitoloncolja őket.[1] Az időközben közúttá minősített kifutópályán a fiatalok illegális gyorsulási versenyeket tartanak, és több vandál támadás is érte a repülőteret, a fő kifutópályát keresztben felásták.

ÁllomáshelykéntSzerkesztés

Ħal Far számos egység állomáshelye volt, a hosszabb ideig itt tartózkodók:

Hal Far Airfield

  • Hal Far Station Flight (a repülőtér helyi egysége, 1929-től)
  • N° 3 Anti-Aircraft Co-operation Unit (Swordfish, 1937-től)
  • Hal Far Fighter Flight (Gloster Sea Gladiator, Hurricane, 1940), ebből lett a
  • 261. század (1940)
  • 830. Naval Air Service század (Swordfish, 1940–1943), később Royal Naval Air Squadron Malta része
  • 815. NAS század (Swordfish, 1941–1943)
  • RAF 185. század (Hurricane II, Spitfire, 1941–1944)
  • 828. NAS század (Swordfish, Fairey Albacore, 1941–1943), később Royal Naval Air Squadron Malta része
  • Royal Naval Air Squadron Malta (a 828. és 830. századból, 1942–1943)
  • Air Sea Rescue and Communications Flight (Supermarine Walrus, Bristol Beaufort, Vickers Wellington, Swordfish, 1943–1945), 1944-től Malta Communications Flight néven
  • RAF 324. század (Spitfire VB, VC, IX, 1943)
  • RAF 229. század (Spitfire, 1943–1944)

HMS Falcon:

  • RAF 73. század (Spitfire IX, 1945-től)
  • 765. NAS század (Wellington X, XI, 1945–1946)
  • 728. NAS század (1946–1967)
  • 728. Fleet Requirements Unit (1946-tól)
  • 845. NAS helikopteres század (Westland Whirlwind HAS.22, 1954–1955)
  • 728C NAS helikopteres század (Westland Whirlwind HAS.22, 1958), később 828 NAS számmal
  • 750. NAS kiképző század (Percival Sea Prince T.1, Sea Venom FAW.21, Sea Venom FAW.22, Sea Vampire T.22, 1959–1965)
  • 728B NAS század (Firefly U.9, Gloster Meteor U.15, Meteor U.16, Canberra D.14, 1959–1961)

FASRON 201 Special (amerikai bázis, Lockheed WV-2, Fairchild R4Q, 1953-tól)

  • VW-2 (Super Constellation)
  • Marine Squadron MAG-VR-35 (Flying Boxcar)

A repülőtérSzerkesztés

A repülőtér a déli part egyik kiemelkedő és lapos részén, Birżebbuġa és Żurrieq községek között terül el. Négy irányból volt megközelíthető: észak-dél, kelet-nyugat (09/27, 4800 láb, 1463 m), északkelet-délnyugat és északnyugat-délkelet (13/31, 6000 láb, 1829 m) felől. A 09/27-es és a 13/31-es kifutópályát 1943-ban betonozták le.

BalesetekSzerkesztés

A balesetek nagyobbrészt elkerülték, csak néhány esetet jegyeztek fel:

  • 1925. október: A haditengerészet admirálisának, Sir Roger V. C. Keyesnek a gépe (egy Blackburn Dart Fleet Spotter) Ħal Farról tartott az HMS Eagle-hez, amikor a tengerbe csapódott. Az admirális túlélte a balesetet.
  • 1927. január 18.: egy Avro Bison csapódott földbe Għar Ħasan mellett, két halottat és egy sebesültet találtak.
  • 1927. február 2.: Bengħajsa és Delimara között egy Fairey Flycatcher és egy hidroplán ütközött össze, négyen meghaltak, hárman túlélték, egy katonát pedig nem találtak meg.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • 1928. február 8-án Herbert Hinkler rekordkísérletének egyik állomása volt, amikor Avro Avianjával egyedül repült Londonból Ausztráliába.
  • 1930. november 25-én innen indulva hajtotta végre Owen Cathcart-Jones hadnagy Fairey Flycatchere az első éjszakai leszállást egy repülőgéphordozóra.
  • 1933-ban itt ért véget egy kényszerleszállással Sir Alan Cobham rekordkísérlete, hogy leszállás nélkül repüljön Angliából Indiába.
  • 1935-ben a Királyi Haditengerészet hat repülőgép-hordozójából három egy időben állomásozott a Nagy Kikötőben, repülőgépeiket pedig Ħal Far igyekezett ellátni, bár számuk meghaladta a repülőtér akkori kapacitását.
  • 1943-ban az egyik Swordfish üzemanyaga elfogyott, így kényszerleszállt Lampedusa szigetén. A legénység meglepetésére ahelyett, hogy elfogták volna őket, a sziget lakói megadták magukat nekik. A parancsnok azonban - nem lévén elég magas rangban ahhoz, hogy ezt elfogadja - csak üzemanyagot kért, és visszatért Máltára.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Stavrou, Marios: Life in the tent village: fotóriport (angol nyelven). The Digital Journalist, 2011 (Hozzáférés: 2011. február 15.)

ForrásokSzerkesztés

  • Attard, Carmel: Hal Far Airfield (angol nyelven). Flight Line Malta. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 15.)
  • Hal Far Airfield (angol nyelven). Aviation in Malta. (Hozzáférés: 2011. február 15.)