Az őrült tudós egy szereplőtípus, egy vagy gonosz, vagy bomlott elméjű és zavarodott ember, aki találmányaival (szándékosan vagy önkéntelenül) „megbontja a természet rendjét”. Tipikus példák az irodalomban Dr. Frankenstein (Frankenstein, avagy a modern Prométheusz, Dr. Moreau (Dr. Moreau szigete), Challenger professzor (Az elveszett világ) vagy Dr. Jekyll (Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete).

„Kinevettek engem! ENGEM!!! De én megmutatom nekik! Megmutatom MINDENKINEK!!!” Korosodó, fehér bőrű férfi, görbe fogak, zilált haj, fehér köpeny, szemüveg/védőszemüveg, drámai póz – a tipikus őrült tudós.

Jóindulatú változata a szórakozott professzor.

JellemzőiSzerkesztés

Az őrült tudósokat többnyire megszállottság és rendkívül veszélyes és ki nem próbált módszerek jellemzik. Motivációik között gyakran szerepel a bosszú, valós vagy képzelt sérelmek miatt, rendszerint a módszereik el nem ismerése miatt.

Egyéb jellemvonásaik például:

  • tudományos kutatásaik közben nem törődnek ezek esetleges pusztító hatásainak kockázatával és a kapcsolódó etikai kérdésekkel
  • önmagukon való kísérletezés
  • Istent játszás, a természetes rend megbontása
  • rendezetlen külső, mint vegyfoltos köpeny vagy zilált haj
  • érzelmi kapcsolatok hiánya, „remete-lét”
  • érdektelenség a hétköznapi, de kutatásukkal nem kapcsolatos ismeretek iránt
  • német vagy észak-európai akcentus (angol nyelvterületen; ez annak következménye, hogy a második világháború előtt, alatt és után a sok tudós emigrált ezekről a területekről az Amerikai Egyesült Államokba)
  • mániákus nevetés, különösen amikor a kísérleteik a sikerhez közelednek
  • hosszas monológok a terveikről és a sérelmeikről
  • egy vagy több végzettség vagy cím, mint doktor és professzor

Megjegyzendő, hogy a legtöbb ezek közül a tudósokkal kapcsolatos közhelyek eltúlzásából ered (a tudósokat gyakran tekintik úgy, mint akik elzárkóznak a külvilágtól, megszállottak a munkában stb.).

Mint irodalmi típus az őrült tudós tekinthető úgy, mint aki megtestesíti az emberiség félelmét az ismeretlentől és a következményektől, ha az emberiség olyasmihez nyúl, amit „jobb nem bolygatni”. Az őrült tudós, aki „istent játszik”, gyakran szerepel az emberi önhittség szimbólumaként, és oka a műben fellépő legfontosabb bonyodalmaknak, katasztrófáknak.

Külső hivatkozásokSzerkesztés