16–17. századi velencei védművek

A 16–17. századi velencei védművek Stato da Terra – nyugati Stato da Mar 2017 óta az UNESCO hat elemből álló transznacionális kulturális világöröksége, amelynek erődjei az egykori Velencei Köztársaság területén álltak, ma Olaszországban, Horvátországban és Montenegróban találhatóak.

16–17. századi velencei védművek
Világörökség
Palmanova, egy ideális csillag alakú város
Adatok
Ország	Horvátország, Montenegró, Olaszország közös helyszíne
Világörökség-azonosító	1533
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	III, IV
Felvétel éve	2017
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 42′ 12″, k. h. 9° 39′ 49″45.703333333333, 9.6636111111111
A Wikimédia Commons tartalmaz 16–17. századi velencei védművek témájú médiaállományokat.

Története

A védművek a Velencei Köztársaság több évszázados Földközi-tengeri és gazdasági hatalmának tanúi. A hat különálló helyszín Lombardiától a montenegrói partig több mint 1000 kilométer távolságot ölel fel, és együtt képviselik a Serenissima 16. és 17. század között kiépült védelmi rendszerét, egyben bemutatják az olasz stílusú várépítészet és erődépítészet fejlődését. A Stato da Terra (a szárazföldi állam) védelmi struktúrái északnyugat felől, az európai hatalmaktól óvták a köztársaságot, a Stato da Mar (a tengeri állam) az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte. A rendszer a velenceiek fennhatóságát képviselte a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést, valamint válasz volt a fegyverek technikai fejlődésére.

A puskapor használatának elterjedése átalakította a hadviselési szokásokat. Sőt hadügyi forradalom zajlott a 16–17. században, amelynek egyik oldalán az egyre hatékonyabb lőfegyverek és ágyúk álltak, a másikon pedig az erre válaszul megépített, alacsony, de vastag falakkal rendelkező, bonyolult – mértani – alaprajzú várerődök. A védelmi célú építészetben ezt a folyamatot az úgynevezett "alla moderna", azaz modern stílusú bástyákkal erősített védőfalak elterjedése mutatja be. Az újításuk abban állt, hogy a kizárólag egyenes falszakaszok alkalmazásával és az új, kiugró, oldalazó védmű, a bástya építésével megsokszorozták a védekezés hatékonyságát.

A 15. század végén és a 16. század elején Itáliában kialakult erődépítészeti rendszer döntően befolyásolta a stratégiai gondolkodást, hiszen egy-egy kiépített erődöt már csak módszeres ostrommal lehetett elfoglalni. Ott, ahol az új típusú építési módszereket bevezették, kevés vár uralt hatalmas területeket. Ez azt jelentette, hogy a háborúk ostromok sorozatából álltak, míg a nyílt csaták vesztettek jelentőségükből.

A terep adottságaihoz igazodó, precízen megkomponált védművek együttes területe körülbelül 378 hektár, az őket körülvevő pufferzónákkal együtt 1749 hektár. A hat erőd együttesen mutatja be a transznacionális örökség univerzális értékeit és tulajdonságait, ideértve tipológiai változatosságukat, vizuális integritásukat és állapotukat.

Helyszínek

A 16. és 17. századból származó velencei védelmi struktúrákat 2017-ben a Világörökség Bizottság 41. ülésének döntése alapján vetették fel az UNESCO világörökségi listájára. A bejegyzés a III és IV kritériumok alapján történt.

• 
  Bergamo
  Lombardia
  Olaszország
• 
  Peschiera del Garda
  Veneto
  Olaszország
• 
  Palmanova
  Friuli-Venezia Giulia
  Olaszország
• 
  Zára erődje
  Horvátország
• 
  Szent Miklós erőd (Šibenik)
  Horvátország
• 
  Kotor erődített városa
  Montenegró

Elhelyezkedésük

Bergamo Peschiera del Garda Palmanova Észak-Olaszország

Szent Miklós erőd (Šibenik) Zára erődje Horvátország

Kotor erődített városa Montenegró

Források

• Venetian Works of Defence between the 16th and 17th Centuries: Stato da Terra – Western Stato da Mar: Unesco World Heritage (angol nyelven). unesco.org. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
• Unesco World Heritage – Venetian Works of Defence between the 16th and 17th Centuries: Stato da Terra – Western Stato da Mar: Hivatalos weboldal (olasz nyelven). unesco.org
• Bagi Zoltán Péter: A Nyugat felemelkedése és a hadügyi forradalom elmélete. = Árkádia. Történelmi és történelem-szakmódszertani folyóirat. VI. évfolyam, 2015/1. szám (10), 12-17. o