15 cm schwere Feldhaubitze 18

német nehéztüzérségi löveg, 2. vh
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 23.

A 15 cm schwere Feldhaubitze 18 (rövidítve 15 cm s. F.H. 18, vagy elterjedtebben 15 cm s FH 18, magyarul 15 cm-es nehéz tábori tarack) a második világháború nagy számban gyártott (5403 darab), alapvető német nehéztüzérségi lövege. Beceneve Immergrün, azaz „örökzöld”. Fejlesztése az első világháborúban rendszeresített 15 s FH 13 alapján történt, ezért a második világháború idején konstrukciójában már elavultnak bizonyult. Ezt a löveget használták fel a Hummel önjáró tarack építéséhez is.

15 cm schwere Feldhaubitze 18
(15 cm s FH 18)
A 15 sFH 18 löveg
A 15 sFH 18 löveg
Gyártási adatok
Típusnehéz tábori löveg
OrszágNémetország (1933 – 1945)
TervezőKrupp
GyártóKrupp, Rheinmetall, Spreewerke, M.A.N., Škoda
Alkalmazás
Alkalmazás ideje1934 – 1970
Alkalmazó országNémetország 1933 Harmadik Birodalom

Albánia Albánia
Bulgária Bulgária
Csehszlovákia Csehszlovákia
Finnország Finnország
Olaszország Olaszország
Portugália Portugália
Jugoszlávia Jugoszlávia

 CHI Kína
Háborús alkalmazásII. világháború
Műszaki adatok
Űrméret15 cm
Lőszerosztott lőszer
Tömeg5530 kg, 5,5 t
Csőhossz4495 (L/30) mm
Elméleti tűzgyorsaság4 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség495 m/s
Max. lőtávolság13 250 m
Oldalirányzás64°
Magassági irányzás45° – -3°

A 15 cm űrméretű német lövegek három fő típusa közül az egyik, a 15 cm s IG 33, és a 15 K-ágyúcsalád (15 cm K 16, 15 cm K 18 és 15 cm K 39) mellett.

Fejlesztés

szerkesztés

Az első világháború után a Krupp és a Rheinmetall kapott megbízást a 15 cm-es előd-tarack (s FH 13) továbbfejlesztésére. A verseny nem dőlt el, mindkét cég fejlesztéseit ötvözték végül. A löveget lóvontatásúra tervezték, ezért rugózatlan tengellyel és tömörgumi abronccsal szerelték fel. A löveg ezért a későbbiekben alkalmatlan volt nagy sebességű vontatásra, és a második világháború folyamán a gyorsan mozgó harckocsikkal nem tudott lépést tartani.

A löveget 1935. május 23-án rendszeresítették, 1939-re 1353 darab állt rendelkezésre. 1944-ben volt a legtöbb bevethető példány, 2295 darab.

A löveg a 13 km-t alig meghaladó lőtávolságával elmaradt a szovjetek 122 mm-es A–19 tarackjának 20 km-es lőtávolságával szemben. Ez vezetett a löveg további fejlesztéséhez és a 15 s FH 18M változat kialakításához. Ezzel béléscső, csőszájfék és egyéb módosítások révén 15 km-re növelték a lőtávot. Új típusú, rakéta-póthajtású lövedéke (15 cm R. Gr. 19 FES) már 18 km fölötti lőtávú volt.

Változatai

szerkesztés
  • 15 sFH 18 – Alapváltozat.
  • 15 sFH 18M – Csőszájfékes, béléscsöves változat.
  • 15 sFH 18/40 – hosszabb sFH 40-es lövegcső a 18-as alvázon.
  • 15 sFH 18/43
  • 15 sFH 36 – Csökkentett tömegű, dúralumíniumból épített verzió.
  • 15 sFH 40 – Lőtávnövelés érdekében hosszított cső, gépvontatásra alkalmassá tett új alvázzal.

További használata

szerkesztés
 
Egy Finnországban kiállított példány

A második világháború után a megmaradt példányokat több ország rendszeresítette, de nem gyártották tovább. Elsősorban Csehszlovákia és Portugália hasznosította. Finnországban 1988-ban felújították és modernizálták a még meglévőket.

A Wikimédia Commons tartalmaz 15 cm schwere Feldhaubitze 18 témájú médiaállományokat.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 15 cm sFH 18 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.