Főmenü megnyitása

26. Waffen-SS Gránátos Hadosztály (2. magyar)

A 26. Waffen-SS Gránátos Hadosztály (2. magyar), (németül 26. Waffen-Grenadier-Division der SS (ungarische Nr.2.)). A Waffen-SS rövid életű 2. magyar gyalogsági hadosztálya volt. 1944 novemberében alapították, azután amikor a németek megdöntötték Horthy Miklós hatalmát. A hadosztály nem volt megfelelően kiképezve és felszerelve, amikor is az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereggel szemben bevetették őket. A hadosztály 1945 májusában Ausztriában adta meg magát az amerikai hadsereg előtt.

26. Waffen SS Gránátos Hadosztály (2. magyar)
26th SS Division Logo.svg

Dátum 19441945
Ország Németország 1933 Harmadik Birodalom
Típus Gránátos gyalogság
Méret Hadosztály
Parancsnokok
Híres parancsnokok

Deák László

Grassy József

TörténeteSzerkesztés

A hadosztály 1944 novemberében jött létre, miután a németek megdöntötték Horthy Miklós hatalmát.[1][2] Állománylétszáma elérte a 8000 főt, ebből 3000 fő az egykori Magyar Királyi Honvédségből, valamint 5000 fő frissen sorozott katona. A hadosztályt elküldték kiképzésre Sieradz-be, a mai Lengyelországba. Ekkor a hadosztály állománya papíron 13 000 fő volt, ebből 10 000 fő volt sorkatona, azonban a hadosztálynak még nem adtak se fegyvereket, sem egyenruhát. 1945 januárjában a hadosztálynak adtak néhány nehéz fegyverzetet, de ezeket elkobozta a 9. hadsereg (Wehrmacht), hogy visszaverjék a szovjet Vörös Hadsereg Visztula-Odera offenzíváját. Január közepén, mialatt a hadosztály tagjai élelmiszer után kutattak, megtámadta őket a lengyel Honi Hadsereg. Egyes források szerint a hadosztály 1945. január 29.-én elnyerte a Hungaria címet.[3]

A szovjetek közeledtével a hadosztály visszavonult az Odera mögé, körülbelül 2500 fő esett el. A hadosztály később csatlakozott a 25. Waffen-SS Gránátos Hadosztály ''Hunyadi'' (1. magyar)hoz annak kiképző táboránál Świętoszów-ban. A további szovjet előrenyomulás miatt a két hadosztályt Ausztriába evakuálták és egy ott kialakított harccsoporthoz csatlakoztak hátvédként. 1945. május 3-5-én a megmaradt hadosztályok megadták magukat az amerikai 3. hadseregnek, Attersee közelében.[1]

ParancsnokokSzerkesztés

A hadosztály parancsnokai:[4]

Lásd mégSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  1. a b Williamson 2004, 7. o.
  2. Stein 1984, 188. o.
  3. Williamson 2004, 6–7. o.
  4. Williamson 2004, 6. o.