3-Aminopiridin
vegyület
| 3-Aminopiridin | |
| |
| IUPAC-név | piridin-3-amin |
| Más nevek | 3-piridinamin; 3-piridilamin |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 462-08-8 |
| PubChem | 10009 |
| ChemSpider | 9615 |
| EINECS-szám | 207-322-2 |
| SMILES | C1=CC(=CN=C1)N |
| InChIKey | CUYKNJBYIJFRCU-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | 69JE8P2L84 |
| ChEMBL | CHEMBL25541 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C5H6N2 |
| Moláris tömeg | 94,11 g/mol |
| Megjelenés | színtelen, szilárd anyag |
| Olvadáspont | 64-65 °C[1] |
| Forráspont | 260 °C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | oldható[pontosabban?] |
| Oldhatóság (alkohol és benzol) | oldható[pontosabban?] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A 3-aminopiridin szerves vegyület, a három aminopiridin izomer egyike. Színtelen, szilárd anyag.[1]
Előállítása
szerkesztésNikotinamid és nátrium-hipobromit melegítésével állítják elő, utóbbit in situ nyerik nátrium-hidroxid és bróm reakciójával.[2]
Felhasználható a 3-piridilnikotinamid szerves ligandum szintéziséhez, továbbá a troxipid előállításához.
Toxicitása
szerkesztésAkut toxicitását LD50 értéke jellemzi, mely 178 mg/kg (fürj, orálisan).[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Ullmann Vegyipari Enciklopédia
- ↑ (1950) „3-Aminopyridine”. Org. Synth. 30, 3. o. DOI:10.15227/orgsyn.030.0003.; Coll. Vol. 4: 45
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a(z) 3-Aminopyridine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.