37 M. pisztoly

félautomata pisztoly
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 15.

A 37M pisztoly a Magyar Királyi Honvédség szolgálati pisztolya volt 1937-es rendszeresítésétől 1948-ig, a magyar fegyveres erők szovjet típusokra való átfegyverzéséig. Gyártását a Fémáru, Fegyver és Gépgyár RT. végezte, összesen hozzávetőleg 185 000 darab elkészült példánnyal.

37 M. pisztoly

Típusöntöltő pisztoly
Ország Magyar Királyság
TervezőFrommer Rudolf
Gyártási darabszám175 000-300 000 között
Alkalmazás
Alkalmazás ideje1937-1945
Használó ország Magyar Királyság
 Harmadik Birodalom
Háborús alkalmazásmagyar–szlovák kis háború, második világháború
Műszaki adatok
Űrméret9 mm
Lőszer9 mm 29 M. pisztolytöltény
Tárkapacitás7 lőszer
Huzagolás fajtája4, jobb
Működési elvtömegzáras rendszer
Tömeg0,735 kg
Fegyver hossza172 mm
Csőhossz100 mm
Csőtorkolati sebesség280 m/s
Irányzék típusanyílt
A Wikimédia Commons tartalmaz 37 M. pisztoly témájú médiaállományokat.

Előzmények

szerkesztés

Frommer Rudolf 1921-ben önvédelmi zsebpisztolyt hozott forgalomba. Az aprócska fegyver számos, a „nagyokra” jellemző vonást hordozott, így amikor eljött az ideje egy új katonai pisztoly kifejlesztésének a honvédség számára, a 6,35 mm-es Frommer Liliputot egyszerűen csak fel kellett nagyítani, és megszületett a 29 M. pisztoly.

A 29 M. pisztoly Frommer korábbi munkáihoz képest már meglehetősen konzervatív darab volt, ugyanakkor a tervező sem tudta megtagadni önmagát: a szánból kivehető zártest, illetve az azt lezáró szánsisak folyton új utakat kereső szellemét jelzi. Ezek azonban növelték az előállítás költségeit, és a fegyver tisztítását is megnehezítették, szerszám nélkül ugyanis nem lehetett szétszedni, és az összerakás is némi kézügyességet igényelt. Mindezek 1937-ben egy új, egyszerűbb modell, a 37 M. pisztoly rendszeresítéséhez vezettek.

Frommer tehát a 30-as években elkezdte áttervezni a 29 M. pisztolyt. Az új fegyver szebb vonalú szánjának hátsó részében alakították ki a zártestet, amely immár a szán szerves részét képezi, és nem kivehető. A változatlanul fix cső pedig nem csupán a tokhoz, de a szánhoz is kapcsolódik, és ezek a rögzítések csupán a szánnak szétszedési állásban való rögzítésekor oldanak ki. A markolat változtatásai az ergonómiát szolgálják: a markolathéjak domborúak lettek, a tárak aljára pedig szintén a jobb fogás érdekében kisujjtámasz került.

Frommer Rudolf 1935-ben nyugdíjba vonult, a következő év szeptemberében pedig elhunyt, így utolsó művének rendszeresítését már nem érhette meg; ami azt illeti, a munkálatok befejező szakaszában sem vett már részt. A 37 M. pisztolyt mégis életműve utolsó darabjának tekinthetjük.

Az első megrendeléseket a gyár már 1937-ben megkapta, és magyar viszonyok között rendkívül hamar (amiben alighanem része volt annak is, hogy az új fegyver nem különbözött túl sokban az addig gyártott 29 M.-től), már 1938-ban a csapatokhoz került az első sorozat 37 M. pisztoly, amelyek ára akkoriban 55 pengő volt. Végül 1943-ig, amikor a pisztolygyártási kapacitást teljes egészében átállították a géppisztolyok előállítására, kb. 160 000 db 37 M. készült (gyári számok 50001-től), így e pisztoly még ma sem számít ritkaságnak.

A 37 M. pisztoly

szerkesztés

A 37 M. pisztoly külsőre egy meglehetősen konzervatív vonalvezetésű, a 29 M. pisztollyal sok elemében megegyező fegyver, amely azonban rejteget egy-két Frommer Rudolfra annyira jellemző vonást.

Külsőre ezekből nemigen látni semmit, a csövet teljesen elfedő szán és a tárat rejtő markolat teljesen szokványos kialakítású, bár a markolat hátsó élén található markolatbiztosító ekkoriban már kevéssé volt elterjedt a katonai fegyvereken. A hosszanti bordázattal érdesített fa markolathéjak ugyancsak hagyománytiszteletről árulkodnak, de a felületet a Frommer Stoppal és a 29 M. pisztollyal ellentétben már nem laposra, hanem enyhén domborúra munkálták meg. (Ez utóbbi azután annyira megnyerte a katonák tetszését, hogy a 29 M. pisztolyok némelyikének markolathéjait is ilyenre cserélték.) A szán vonalvezetése gyakorlatilag megegyezik az elődtípuséval, bár a szerkezeti eltérések miatt azzal nem csereszabatos.

Az elsütőbillentyű felett bal oldalon található a hagyományos kialakítású szánrögzítő, amelyet a helyretolórugó rugóvezető pálcája tart a helyén olyképpen, hogy a pálca vége felül a szánrögzítő tengelyének lapos kimarásába, és nem engedi azt oldalirányban kicsúszni. A kimarás elhelyezésének köszönhetően alaphelyzetben a szánrögzítő mindig alsó állásban van, és azt csak a kiürülő tár adogatólemeze nyomja fel az utolsó töltény csőre töltésekor. Az utolsó lövés megtörténtekor a szánrögzítő tehát már nekinyomódik a szánnak, és amikor az eléri a leghátsó pozícióját, a szánrögzítő orra a szán elülső kivágásába ugrik, megakadályozva annak visszatérését. Az újratöltést követően a teli tár adogatólemeze immár nem nyomja felfelé a szánakasztót, azt azonban az előremozdulni igyekvő szán mindaddig fogva tartja, amíg a lövő hüvelykujjával le nem nyomja. Ekkor a felszabaduló szán elülső helyzetébe tér vissza, miközben a tárban lévő legfelső töltényt is a töltényűrbe tolja.

A 29 M. és 37 M. pisztolyok közötti legszembetűnőbb eltérés kívülről a szán kialakításában mutatkozik meg. Mivel a zártömb immár nem kivehető, a szán is egyetlen darabból készült, a 29 M.-re jellemző lecsavarható szánsisak nélkül, a felhúzást megkönnyítő sűrű függőleges bordázás így a szán hátsó végére került, hasonlóan az irányzékhoz. A célgömb kialakítása teljesen megegyezik a korábbi típuséval. Megváltozott viszont a szán keresztmetszete, a korábbi fordított U alak helyett a felső rész lemarásával egy karcsúbb formát alakítottak ki, a célgömb és az irányzék között egy lapos részt meghagyva. A szerkezeti átalakításoknak köszönhetően a 37 M.-nél már a szán külső részén látható a hüvelyvonó, és láthatóvá váltak a hüvelyvonó számára készült kimarások is.

A pisztoly egyik jellegzetes vonása a cső rögzítésének megoldásánál található. A 29 M. elődhöz hasonlóan ez is a csőfar alatt kialakított négy bordával kapaszkodik a tokba, attól eltérően azonban a 37 M. pisztoly csöve a szán egy bizonyos állásánál tengelyirányban elfordítható, és ennek köszönhetően akár az amúgy teljesen összeszerelt fegyverből is kihúzható. A szán belsejében ezt egy kimarás teszi lehetővé, a szán szétszedési pozícióba állítását pedig a szánon lévő hátulsó bevágás és az abba kapaszkodó szánakasztó könnyíti meg. Hogy a cső csak a szétszedési pozícióban fordulhasson el, a csőtorkolatnál a paláston egy szögletes kiemelkedés, a szán bal oldalán belül pedig egy azt megvezető hosszanti kimarás található.

A fegyver egyik gyenge pontja az aprócska, a 29 M. pisztolytól örökölt irányzék, amely lőtéri körülmények között talán megfelelő, de gyenge fényviszonyok között vagy stresszhelyzetben csaknem használhatatlan, és ezen az az amúgy korszerűnek mondható újítás sem javít sokat, hogy a szán felső felén tükröződésgátló felületet alakítottak ki.

A fegyver másik gyenge pontja a tár rögzítésének módja, amely Frommer korábbi pisztolyaihoz hasonlóan egy, a markolat alján kialakított rugós akasztón alapul. Bár a Frommer Stop alig kiálló recézett alkatrészét a 29 M. pisztolynál már egy jobban megfoghatóra cserélték, ez a megoldás (amit szerencsétlen módon a 37 M. is megörökölt) továbbra sem tette lehetővé az egykezes működtetést, ami pedig egy, a markolat bal oldalán elhelyezett és a hüvelykujjal megnyomható tárkioldó használatával könnyen elérhető lett volna. Tárcserénél ehelyett a bal kézzel kell a rögzítőkampót hátranyomni, majd az adogatórugó által a markolatból kilökött tárat kihúzni. Szerencsére ezt úgy is megtehetjük, hogy eközben a teli cseretárat is a kezünkben tartjuk és azt azonnal az üres helyére toljuk, így a tárcserénél tulajdonképpen nem veszítünk túl sok időt. Annyi „előnye” mindenesetre van ennek a megoldásnak, hogy általa elkerülhetjük a tárvesztést, azaz azt, hogy az üres tárat cserénél egyszerűen a földre ejtsük. A korabeli takarékos szemlélet ezt valószínűleg pozitívumként értékelte.

Maga a tár teljesen szokványos kialakítású, ennek ellenére a 37 M. pisztoly megjelenésének legjellegzetesebb vonását köszönheti neki. Már a korábbi Frommer modelleknél is problémát okozott a túl rövid markolat, a 37 M.-nél ezt végül egy, a tárak aljára szerelt kisujjtámasszal oldották meg, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy végül a 29 M. pisztolyokon is feltűnt.

A markolat alján a tárrögzítő mögött találjuk a 37 M. katonai mivoltának bizonyítékát, a hordzsinór kengyelét, amely egyben a fegyver leghaszontalanabb alkatrésze is egyben, mivel hordzsinórt gyakorlatilag sosem használták hozzá.

Valamennyi 37 M. a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár R.t.-nél készült, beleértve a német megrendelésre gyártott P. Mod. 37 pisztolyokat is.

A szán bal oldalán a FÉMÁRU-, FEGYVER- ÉS GÉPGYÁR R.T. 37 M felirat, a tokon a markolat felett, szintén bal oldalon a gyári szám, a sátorvas tövében pedig a honvédségi átvevőjegy, a koronás címer látható.

A civil fegyverekben az átvevőjegy helyére korona alakú belövőjegyet ütnek, a szán csőtorkolat alatti részébe pedig egy körbe foglalt „E” betűt. A gyár jelzése és a sorozatszám a katonai fegyverekéhez hasonlóan van elhelyezve.

A katonai fegyvereket a derékszíj jobb oldalára fűzött bőr pisztolytáskában viselik.

A 37 M. pisztoly táskájának elődjét eredetileg a 29 M. pisztolyhoz rendszeresítették, de a még szolgálatban álló 19 M. pisztolyt (Frommer Stop) is befogadja. A 37 M. és a 29 M. pisztolyok között lényeges méretbeli eltérés nincs, a kisujjtámaszos tár bevezetése esetenként ugyanakkor némi változtatást hozott a táskák és a tártartók kialakításában.

A sárgaréz bújtatón áthúzható bőrszíjjal záródó barna bőr pisztolytáska fedele alá két tár befogadására alkalmas, külön lehajtható fedéllel ellátott tartó van varrva. A táska zárószíjának fedélhez való rögzítése történhet varrással vagy szegecseléssel is, a tártartók fedelének bújtatóját azonban mindig szegecsek tartják. Négy szegeccsel erősítik meg a táska hátsó oldalára varrott övbújtatót is, és esetenként ugyancsak szegecs erősíti az oldalvarrást a markolat aljánál is.

A pisztolytáska elülső és hátsó oldala valamint a fedél egyetlen bőrdarabból van kiszabva, amit a pisztoly sátorvasa és markolata felőli oldalon varrnak végig. A megfelelő formát a csővég felől egy csepp alakú, a markolatvégnél pedig egy háromszögletű bevarrott elem adja meg. A fedél zárószíja, az övbújtató, a tártartók, azok fedele és a fedél bújtatója mind külön kerülnek fel a táskára.

Egyetlen bőrdarabból szabják ki a két tárat befogadó tártartót is, amit előbb középen a táskához varrnak, majd a formázást követően alul és oldalt is odaerősítenek. A fedélt még ezt megelőzően varrják a táska belső oldalára, a bújtatót azonban már a kész tártartókra szegecselik fel. A tártartók külső oldalának felső szélén egy-egy félkör alakú kivágás látható, amelyek eredetileg a 29 M. pisztolyhoz rendszeresített kisujjtámasz nélküli tárak könnyebb megfogását tették lehetővé.

A pisztolytáska fedelének lezárására egy bőrszíj szolgál, amelynek végét egy, a táskára erősített és a fedélen átmenő kengyel alatt kell átfűzni. A kengyelt tartó ovális rézlemezt négy szegecs rögzíti a táska elülső oldalán a tártartók alatt, a fedélre vágott nyílását pedig belülről egy ugyancsak ovális, középen keresztben kivágott és két szegeccsel rögzített rézlemez erősíti.

Egyes, már a 37 M. pisztolyhoz készült táskák kialakításán később néhány, kifejezetten a kisujjtámaszos tár által megkövetelt változtatást hajtottak végre. Az ilyen táskákon a tártartók oldala felül ki van vágva, le van rövidítve vagy akár a fedelük is hiányozhat, maga a táska pedig esetenként nincs hátul végigvarrva, hogy a fegyvert behelyezett tárral is be tudja fogadni.

A háborús nyersanyaghiány a pisztolytáskákat sem kímélte, és bár anyaguk mindvégig bőr maradt, a stratégiailag fontos rézből készült szerelékeket utóbb felváltotta az olcsóbb alumínium, ahogyan az például a lőszerek gyújtószerkezete esetében is történt. A szegecselt fedélrögzítő szíj és az alumínium alkatrészek ugyan egyesek szerint már csak a háború után készült példányokra jellemzőek, ez a megállapítás azonban a fennmaradt táskák alaposabb vizsgálatakor nem állja meg a helyét.

Ismeretesek olyan pisztolytáskák is, amelyek fedele a takarékosság jegyében külön darabból készült és utólag varrták a táskához, sokan ezeket is a háború után gyártott daraboknak tekintik.

Végül megjegyzendő, hogy fent leírtakhoz hasonló pisztolytáskákat még az 50-es években rendszeresített szovjet eredetű TT pisztolyokhoz is gyártottak, ezek azonban nagyobbak, és a jóval nagyobb lőszer miatt szélesebb tár tartójából is csak egyet erősítettek a fedél alá.

Működés

szerkesztés

Miután a megtöltött tárat a helyére illesztettük, a zár hátrahúzása, majd elengedése után a fegyver tűzkész állapotba kerül. Egyetlen biztonsági berendezése a markolatbiztosító, így lövés csak a markolat határozott átfogása esetén adható le.

A lövés leadása után az egyesített szán és zár együtt siklik hátra (eközben megfeszíti a kakast, az üres töltényhüvely pedig kirepül), majd a szán visszatér eredeti helyzetébe, és közben új töltényt tol a töltényűrbe. Az elsütőbillentyű felengedésével majd ismételt megnyomásával újabb lövés adható le.

Az utolsó töltény kilövése után a szán hátsó helyzetben marad, ezzel jelzi az újratöltés szükségességét. Miután az üres tárat telire cseréltük, a szánrögzítő lenyomásával előreengedhetjük a szánt, amely az első töltényt a töltényűrbe tolja, és a folyamat kezdődik elölről.

A fegyvert csőre töltött állapotban is lehet hordani, a rugó kímélése céljából ilyenkor célszerű a kakast óvatosan feszteleníteni. Aprócska feje miatt ez nem veszélytelen vállalkozás, ha azonban ehhez segítségül hívjuk a bal kéz hüvelykujját, amelyre a jobbal ráengedjük a kakast (ettől nem kell félni, a kakasrugó nem elég erős ahhoz, hogy sérülést okozzon), biztonságosan elvégezhetjük a műveletet. Véletlen elsütéstől akkor sem kell tartani, ha a leejtett pisztoly a fesztelenített kakasra érkezik, a rövid repülő ütőszeg ugyanis ilyenkor nem ér a töltény csappantyújáig. Az automatikusan működő markolatbiztosító megfeszített kakas esetén is biztonságossá teszi a hordást.

Szétszedés

szerkesztés

Az új fegyver egyik nagy előnye 29 mintájú elődjével szemben az egyszerű és gyors szétszedhetőség, amely semmiféle szerszámot nem igényel és gyorsan elsajátítható.

A markolat alján lévő tárrögzítőt kioldva az adogatórugó a tárat kilöki. Miután a zár hátrahúzásával meggyőződtünk róla, hogy a töltényűrben nem maradt lőszer, megkezdhetjük a pisztoly részleges szétszedését.

A szánt hátrahúzzuk, és szétszerelési helyzetben a szánakasztóval rögzítjük (a szánakasztót a szán csőtorkolathoz közelebbi kimarásába kell ilyenkor akasztani). A csövet 120 fokkal balra elfordítjuk, majd kihúzzuk. A szánakasztó lenyomása után a szán előre lecsúszik a tokról (eközben tartsunk ellent, mert különben a rugó a szánt kilövi). Vegyük ki a helyretolórugót, a rugóvezető pálcát és a szánakasztót. Szükség esetén lecsavarozhatjuk a markolathéjakat is. A fegyver részleges szétszerelését ezzel elvégeztük, összeszerelését a fentiek fordított sorrendjében végezzük.

Az ütőszeg és furata megtisztításához a hüvelyvonó csapját kell alulról kiütni, ez a két alkatrész ugyanis közös rögzítőelemen osztozik. Eközben ügyelni kell a hüvelyvonó könnyen elrepülő rugójára.

Változatok

szerkesztés

A 37 M. pisztolynak létezik egy .22 Long Rifle, vagy ahogyan a honvédségnél rendszeresítették, 6 mm-es 29 M. céllövő töltényhez átalakított változata, amelynek csöve és szánja eltér a normál 9 mm-es fegyverétől. A 29 M. öntöltő céllövő változatától eltérően azonban ez egylövetű és már csak a háború után készült, hasonlóan a 9 mm-es öntöltő sportváltozathoz.

Ugyancsak a 37 M. pisztoly tokjának és alkatrészeinek felhasználásával készült el a 42 M. világítópisztoly. 7,65 mm-es űrméretű, szánbiztosítóval felszerelt változata pedig német megrendelésre készült.

A P. Mod. 37 pisztoly

szerkesztés

1941-ben az FFG pisztolygyártó kapacitása (a honvédségi megrendelések kifutása miatt) kihasználatlan maradt, így a gyár más megrendelő után nézett. Németország szívesen vásárolt a kiváló 37 M. pisztolyból annyit, amennyit csak lehetett, azonban a fegyver űrméretében és kialakításában némi változtatást kért. A 9 mm-es Frommer (vagy a 9 mm-es Browning Short) töltény nem volt náluk rendszeresítve, így a fegyvert át kellett alakítani 7,65 mm-esre, valamint (ugyancsak német kérésre) a tokot biztosítókarral kellett felszerelni.

A P. Mod. 37 elnevezésű új fegyver működése és szétszerelése megegyezik a 37 M. pisztolyéval, egyetlen eltérés a biztosítókar használata, amellyel a csőre töltött és megfeszített kakasú fegyvert biztosítani lehet.

Az eredetileg 110 000 darabos (1941-ben 50 000 db, majd 1943-ban újabb 60 000 db) megrendelésből a Fegyvergyár 1944-ig végül csaknem 86 000 db-ot szállított le a német félnek, ezt követően azonban a gyártói kapacitást teljes egészében a Király géppisztolyok gyártására állították át.

A P. Mod. 37 szánján a magyar változattól eltérően német nyelvű P. Mod. 37, Kal. 7,65 vagy Pistole M 37, Kal. 7,65 felirat áll, valamint az FFG német gyártókódja, a „jhv”. A gyártókód alatt a gyártási év utolsó két számjegye áll. A tárak aljába ugyancsak P. Mod. 37 feliratot ütöttek.

A fődarabok össze vannak számozva, ami szintén eltér a magyar változattól, így például az összeszerelt fegyver bal oldalán két helyen, a markolat felett és a szán elején alul is láthatjuk a gyártási számot. A birodalmi sast és a WaA 58 átvevőjegyet már a német fél ütötte a procedúrán megfelelt fegyverekbe (előbbit a tokba, utóbbit a sátorvasba), és a bőr- vagy vászon pisztolytáskákat is maga szerezte be hozzájuk.

Ismeretes egy olyan, német átvevőjegy nélküli változat, amelynek szánján a „Budapest” felirat is szerepel, gyártókód és évszám helyett pedig az FFG pajzs alakú logóját ütötték bele. Ezt a kis példányszámban készült polgári sorozatot a gyár valószínűleg a két német megrendelés közötti időszakban készítette el, részben kereskedelmi, részben talán a termelési ütem fenntartása céljából. (Ugyanebben az időszakban született meg a korábban említett világítópisztoly is 37 M. alkatrészek felhasználásával.)

A fenti két változaton kívül hivatalosan nem készült más, a P. Mod. 37 alkatrészeivel szerelt pisztolytípus, így a magyar 37 M. pisztoly alkatrészeit is tartalmazó „hibridek” a gyártás során megmaradt vagy sérült fegyverekből kiszerelt darabok összeházasításával készültek. Ezek némelyike akár háborús, vagy közvetlenül a háború után összeszerelt pisztoly is lehet.

A szolgálat vége

szerkesztés

A magyar honvéd a 37 M. pisztollyal (illetve kényszerből esetenként a korábbi típusokkal is) harcolta végig a nagy háborút, és a 37 M. maradt az új demokratikus hadsereg maroklőfegyvere is a szovjet eredetű TT rendszeresítéséig, ami ezután hosszú időre lezárta az önálló magyar pisztolytervezés és gyártás történetét. Az elkövetkező évtizedek „magyar” pisztolyai valójában szovjet (TT = FÉG T58), német (Walther PP = FÉG 48M - PA-63), belga (Browning HP = FÉG P9M) és amerikai (Smith & Wesson 59 = FÉG P9R) típusok másolatai lesznek.

  • https://web.archive.org/web/20160613201916/http://militiahungarorum.roncskutatas.hu/ - Jelen szócikk szinte teljes mértékben megegyezik a Regia Militia Hungarorum oldalon megtalálható anyaggal, amelynek Wikipédián történő publikálásához az eredeti cikk szerzője hozzájárulását adta. Az eredeti cikk további képanyaggal és ismerettel is szolgál.
  • Balázs J.- Pongó J.: Pisztolyok, revolverek. Zrínyi kiadó
  • Dombrádi L.: A magyar hadigazdaság a második világháború idején. Petit Real, 2003
  • Lockhoven, H. B.: Frommer pistolen II. Verlag ISAP
  • Veress G.: Híres katonai pisztolyok és revolverek. Kossuth kiadó, 1999