569

Ez a szócikk az 569. évről szól. Az 569-es számról szóló cikket lásd itt: 569 (szám).

Évek: 564 – 565 – 566 – 567 – 568 – 569 – 570 – 571 – 572 – 573 – 574

Események szerkesztés

A longobárdok sorra foglalják el Észak-Itália városait. Ősszel elesik Mediolanum (Milánó). A Pótól északra csak Ticinum (Pavia) áll ellen, amelyet három éves ostrommal foglalnak el a barbárok. A lakosság tömegesen menekül a bizánciak által ellenőrzött vidékekre. A longobárdok betörnek Burgundiába fosztogatni, ami megrontja a frank-longobárd viszonyt.
II. Iusztinosz bizánci császár és felesége, Szophia a Szent kereszt egy darabját küldik ajándékba Radegundnak, I. Clothar frank király szent életű özvegyének. Radegund az általa alapított poitiers-i zárdában helyezi el az ereklyét. Erre az alkalomra írja Venantius Fortunatus a Vexilla regis c. himuszát.

Meghal Al-Hárit ibn Dzsabalah, a Bizánccal szövetséges arab Gasszánida dinasztia királya. Utóda fia, III. Al-Mundir ibn al-Hárit.
III. Amr ibn Hindet, a Perzsiával szövetséges arab Lahmida dinasztia királyát egy lakomán meggyilkolja Amr ibn Kulszúm törzsfő, miután kettejük anyja összekülönbözött. Utóda öccse, Kábusz ibn al-Mundir.
A dél-kínai Csen-dinasztiában Csen Hszü elfoglalja a Fej császár lemondatásával megürült trónt és felveszi a Hszüan uralkodói nevet.
Meghal Vucseng, az Északi Csi dinasztia lemondott császára, aki régensként kormányzott 12 éves fia, Kao Vej helyett. Az állam ügyeit egy régenstanács intézi.

Epheszoszi János szír püspök először említi a núbiai Alodia ekkor még pogány királyságát.
A szaharai garamantok békeszerződést kötnek Bizánccal és áttérnek a kereszténységre.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 569 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz 569 témájú médiaállományokat.