Főmenü megnyitása

A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei

természeti világörökségi helyszín

A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei kezdetben Szlovákia és Ukrajna területén, a Vihorlat hegységben fekvő Poloniny Nemzeti Parkban, közelebbről Rožok, Havešová és Stužica védett területein fekvő, érintetlen állapotban fennmaradt mérsékelt égövi erdőségeit foglalta magába, és 2007. június 28-a óta a Világörökség része volt. 2011-től az eredetileg 29 278 hektárnyi területet kiterjesztették további öt erdővel (4391 hektárral), és az elnevezése a Kárpátok és Németország ősbükkösei lett. 2017-ben a világörökségi védelemben részesülő területet ismét kiterjesztették, amely így különböző, egymással össze nem függő erdőket tartalmaz Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna területén. A helyszín teljes területe 92,023 hektár, amelynek mintegy 30%-a Ukrajnában található.

A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
Világörökség
Stužica
Stužica
Adatok
OrszágAlbánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna
Világörökség-azonosító1133
TípusTermészeti helyszín
KritériumokIX
Felvétel éve2007, 2011, 2017
Elhelyezkedése
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei (Európa)
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
Pozíció Európa térképén
é. sz. 49°, k. h. 15°Koordináták: é. sz. 49°, k. h. 15°

AlbániaSzerkesztés

A két albániai helyszín 2017 óta része a világörökségi helyszínnek.

Gash-völgy
Rrajca

A rrajcai ősbükkös 2129 hektáros és 2570 hektáros védőövezettel rendelkező területe a Shebenik-jabllanicai Nemzeti Park része. Gyakorlatilag érintetlen ősbükköse a Bustrica-patak felső völgyét övezi, a faállomány egyedeinek életkora a 180 évet is elérheti. Védelme rendkívül szigorú, 2016-ban turisták által csak kivételes alkalmakkor volt látogatható. Az erdőállomány uralkodó fafaja az európai bükk (Fagus sylvatica), amely a makedón jegenyefenyővel, a balkáni selyemfenyővel és a lisztes berkenyével elegyes társulásokat alkot. A területen élő növényfajok közül huszonhárom az albániai, kettő az európai vörös listán szerepel veszélyeztetett státusszal, emellett nyolc faj endemikus Albániában, további hét pedig a Balkán-félszigeten. Az itt élő állatfajok közül tizennégy veszélyeztetett státusú Albániában.[1]

SzlovákiaSzerkesztés

HavešováSzerkesztés

1964-ben lett védett. A szinnai járásban, Kálnarosztoka település mellett található. Területe 1 713 200 m². A védettséget elsősorban az ősbükkös jellegű erdők miatt kapta, ahol az itt élő lombhullató fák: juhar, kőris, szil különleges példányai fordulnak elő. Ezért Havešová kiváló helyszíne a tudományos-kutatói, oktató, és kulturális-nevelői munkának.

StužicaSzerkesztés

Stužica természetvédelmi terület Szlovákia legkeletibb csücskében, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna közös határán található Poloniny Nemzeti Parkban található folyóvölgyben fekszik. Itt tekinthető meg egy részlet a Kárpátok ősbükköseiből. A Kremenec hegy körül elterülő terület 1965-ben kapott állami védelmet. 1974-ben és 1993-ban további területeket csatoltak hozzá, így lett mára 761 hektár nagyságú. Több, ősbükkös jellegű erdő található itt, melyek különböző fejlődési stádiumot mutatnak. Különösen elterjedt és ősi faj itt a jegenyefenyő, a bükk és a hegyi juhar. Az ősbükkösben számos eredeti kárpáti és jó néhány endemikus növényfaj, gombafélék és állatok élnek. Stužica az egyik legfontosabb védett terület Szlovákiában, és nemzetközi jelentősége is számottevő.

FordításSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés