A brassó–botfalui hosszúhullámú rádióadó
A botfalui rádióadó összetett rádióadó-berendezés, amely hosszú- és középhullámú adások sugárzására egyaránt alkalmas. Az adóállomást brassói rádióadóként ismerik, minthogy a várostól néhány kilométer távolságban működik.
| Botfalui rádióadó | |
 | |
| Ország | Románia |
| Hely |  Románia, Brassó megye, Botfalu |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1933–35 |
| Megnyitás | 1935 |
| Rekonstrukciók évei | 1946 |
| Típus | antennarendszer |
| Alapadatok | |
| Magassága | 250 m |
| Elhelyezkedése | |
 Botfalui rádióadó
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 45′ 17″, k. h. 25° 36′ 24″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 17″, k. h. 25° 36′ 24″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Botfalui rádióadó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mióta az azonos frekvencián sugárzó donebachi (Mudau község) adót lekapcsolták, az esti órákban Németországban is jó minőségben hallgatható.
Története
szerkesztésAz első rádiós kísérleteket Konstancában a haditengerészet végezte.
Az első világháború utáni hisztérikus állapotra jellemző, hogy Kolozsvárott magyarokat fogtak perbe azzal a váddal, hogy a brassói rádiót akarták elfoglalni – 1921-ben.[1]
A kezdeteket a rádióamatőr klubok jelentették Bukarestben, Nagyszebenben, Brassóban és Konstancán. 1926-ban az állami szervek is rádióadó építését vették tervbe Bukarestben és Kolozsvárott.[2]
Románia az első műsorszóró adóállomást 1929-ben helyezte üzembe Bukarestben[3] 12 kW teljesítménnyel a 761 kHz-en. A Rádiótechnikai Vállalat főmérnöke, Mircea Georgescu célul tűzte ki, hogy az ország főbb egységeit (Erdély, Bánát, Besszarábia, Bukovina) rádióműsorral lássák el. 1932-ben a madridi rádiókonferencia 20 kW adóteljesítményt engedélyezett a botfalui helyszín számára.
Románia az első világháború után német forrásból beszerzett egy adóberendezést, amely két 40 méter magas teleszkopikus adótoronyból és a hozzá tartozó 750 W-os adóberendezésből állt. 1929-ben a 156 kHz frekvencián végzett térerősségmérések útján választották ki a berendezés végleges felállítási helyét úgy, hogy a talaj vezetőképességét is figyelembe vehessék. 1931-ben egy további felállítási helyet is megvizsgáltak (Barcaföldvár), ott azonban nehézségeket okoztak a földterület kisajátítási költségei. Így esett a választás Botfalura.
A nagyadó építése
szerkesztés
A két 40 méter magas adótornyot fenyőfából építették. Az adóteljesítményt ekkor 20 kW-ra emelték. Románia ebben az időben nem rendelkezett még nemzetközileg engedélyezett frekvenciával. Azt csak később, a luzerni nemzetközi rádióértekezleten (1933) a 235 kHz frekvenciára kapták volna, ám Románia alacsonyabb frekvenciát szeretett volna. Így kapta az előzőleg Hollandiának ígért 160 kHz-es frekvenciát, amelyet 1934. január 15-ével jóvá is hagytak.
Az adóberendezés építését 1933-ban Gheorghe Cartianu-Popescu elektromérnök vezetésével kezdték Botfaluban. Az adóberendezés elemeit Londonból Guglielmo Marconi cége szállította. Ebben az évben három ilyen adót is szállítottak; közülük a finn Lahti kábelteljesítményét sikerült 220 kW-ra növelni.[4]
Az antenna a Marconi-féle szimmetrikus T-sugárzó, középső táplálással. Az ilyen antennák jelentős tetőkapacitással rendelkeznek (az antenna mérete jelentősen kisebb a hullámhossz negyedénél). A sugárzott jel függőlegesen polarizált rádióhullám.[5]
A talajvíz magas szintje megfelelő lett volna a rádiótechnikai követelményeknek, de az építkezési munkálatokat hátráltatta. Emiatt az adóberendezés céljára 15 méteres impregnált tölgyfa rönkökön álló épületet kellett létesíteni. 1935-re készen állt a két 225 méter magas, három irányban, hét szinten kábelekkel rögzített rácsos szerkezetű adótorony. A sugárzást 1935 január elsején a világon csaknem legnagyobb teljesítménnyel lehetett elkezdeni. Az elektromos energiát egy 700 lóerős Diesel-aggregátor szolgáltatta, minthogy akkor azon a vidéken villamos energiaszolgáltatás még nem volt. Az adás a helyszínen felállított stúdióból folyt, csak két évvel később építették ki a kábelkapcsolatot Bukaresttel, ezután már a fővárosból készült a műsor.[6]
Világháborús viszontagságai
szerkesztésA második bécsi döntés értelmében a Magyar Honvédség 1940. szeptember 5-e és 13-a között megszállta Észak-Erdélyt. Ekkor az új országhatár Botfalutól alig két kilométerre északra húzódott.
Az adóállomást több ízben igénybe vették az országos műsorszolgáltatástól függetlenül. Így 1941 januárban a légionárius felkelés Bukarestben fegyveres harccal foglalta el a rádiót, Brassóban is elfoglalták a stúdiókat. Azt a hírt is a brassói rádió mondta be, hogy a lázadók (a légionisták) megadták magukat[7]
A románok kiugrása után 1944 augusztusában az adótornyot bombatalálat érte. A németek 70 tonna bombát dobtak le az adóberendezésekre,[8] és azt csak 1946-re állították helyre.[9]
Az újjáépített adó
szerkesztésSajtóhírek szerint az adó már 1945-ben üzemképes volt,[10] sőt: magyar nyelven szólalt meg az az 1848-as szabadságharc 97. évfordulóját ünnepelve, és külön megemlékezést tartottak Ady Endréről.
1950-ben a koppenhágai rádióértekezlet az adó frekvenciáját 160-ról 155 kHz-re változtatta.[11] 1965-ben egy francia gyártmányú Thomson-Houston berenezés lehetővé tette az adóteljesítménynek 1200 kW-ra emelését. Ezzel egyidőben az antennákat is felújították, most hat páthuzamos, vízszintesen kifeszített sugárzóból áll.[12] Az új antenna tetőkapacitását ismételten beállították, úgy, hogy az tökéletes monopol sugárzóvá váljék. 1986-ban a genfi rádiókonferencia határozata értelmében átálltak a 153 kHz frekvenciára. 2003-ban az adóvégfokozatot Harris gyártmányú félvezetősre cserélték; az azóta csupán 200 kW teljesítménnyel üzemel.
A középhullámú adótorony
szerkesztésA középhullámú adótorony a két hosszúhullámú adótoronytól délre helyezkedik el:
576 kHz-en 50 kW teljesítménnyel az állami Román rádió (Radio România) „Actualităţi” műsorát továbbítja.
1197 kHz frekvencián 14 kW teljesítménnyel négy műsort megosztva közvetít:
- Radio Târgu Mureş (románul)
- Antena Braşovului
- Marosvásárhelyi Rádió (magyarul reggel 6-tól este 9-ig)
- Radio Neumarkt (németül este 9-től 10-ig)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Sender Bod című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ (1921) „A nagy irredenta-pör Kolozsvárott”. Magyarország 28 (202), 3-3. o.
- ↑ (1926) „A rádió Romániában”. Újság 2 (167), 9. o.
- ↑ Ilie Mihaescu: Radio Romania la 75 de ani. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
- ↑ W. J. Baker. The History of the Marconi Company 1874-1965. Eastbourne: Routledge. 0-415-14624-0
- ↑ Botfalu, adó és az adótornyok. geonemes. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
- ↑ MvMarius: Hosszú vagy rövid hullámok. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
- ↑ (1941) „A brassói rádió szerint a lázongók mindenütt megadták magukat” 69 (19), 2-2. o.
- ↑ Pușa Roth, Costin Tuchilă: A román rádióállomások bombázása 1944-ben. Radio Romanis Cultural. [2017. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
- ↑ Mikhail Shcherbak: Fényképek az adótoronyról és az adóberendezéstől. Radiomap. [2017. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.) A nyolcadik képen a vörösizzásig hevült adócső látható. Ennek érdekessége, hogy ekkora teljesítménynél már elpárologtatásos hűtésű adócsöveket szokás használni
- ↑ (1945) „Románia ünnepli az 1848-as szabadságharc évfordulóját”. Szabad Nép 3 (63).
- ↑ Walter Brummer: Hosszúhullámú történetek. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
- ↑ Dieter Faersch: Az adótorony részletei. Bernd Waniweski. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
.svg){kind=small}