Wikipédia

A hatok levele

1989-ben Nicolae Ceausescunak írt nyílt levél

A hatok levele néven ismert dokumentum a Román Kommunista Párt hat korábbi vezető személyiségének Nicolae Ceaușescu elnökhöz intézett nyílt levele volt 1989. márciusban. A levél aláírói Gheorghe Apostol(wd) (volt pártfőtitkár), Alexandru Bârlădeanu(wd) (volt Politbüró-tag és miniszterelnök-helyettes), Silviu Brucan(wd) (volt washingtoni nagykövet, a Scînteia(wd) című központi pártlap volt főszerlesztője, Corneliu Mănescu(wd) (volt külügyminiszter), Constantin Pîrvulescu(wd) (a párt alapító tagja) és Grigore Răceanu(wd) (veterán párttag) voltak.[1][2] A levelet, amely a Ceauşescu-rendszer politikáját bírálta, a BBC és a Szabad Európa Rádió hozta nyilvánosságra 1989. március 11-én.[3] Az aláírókat hamarosan letartóztatták és házi őrizetbe helyezték.

Aláírói szerkesztés

  •  
    Gheorghe Apostol
    (1913–2010)
    a Román Munkáspárt főtitkára 1954–1955-ben, Nicolae Ceaușescu legfőbb vetélytársa a kommunista párt vezetői tisztségéért Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után
  •  
    Alexandru Bârlădeanu
    (1911–1997)
    a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1968-ban konfliktusba került Elena Ceaușescuval, és lemondott összes tisztségéről
  •  
    Silviu Brucan
    (1916–2006)
    Románia nagykövete az Amerikai Egyesült Államokban, a brassói felkelés után kritizálta az állami és pártvezetést, ezért házi őrizetre ítélték
  •  
    Corneliu Mănescu
    (1916–2000)
    a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1965 és 1972 között külügyminiszter,
  •  
    Constantin Pârvulescu
    (1895–1992)
    a Román Kommunista Párt egyik alapító tagja, az 1979-es pártkongresszuson felszólalt Nicolae Ceaușescu újraválasztása ellen
  •  
    Grigore Răceanu
    (1906–1996)
    szakszervezeti vezető, 1936 óta a Román Kommunista Párt tagja

Tervezése szerkesztés

A hat kommunista politikus bukaresti parkokban találkozva beszélte meg a levél tervezetét, hogy a Securitate ne tudja lehallgatni őket.[4] A hatokat, akik szovjet, amerikai, brit és román hírszerzőkkel és diplomatákkal álltak kapcsolatban, nem szigetelték el, de követték őket.[4]

Brucan azt állította emlékirataiban, hogy ő volt a kezdeményező, és először Apostollal beszélte meg a tervet, majd közösen bevonták Bârlădeanut, aki az 1960-as években a román gazdasági fejlődés irányítója volt.[5] Corneliu Mănescu és Mircea Răceanu (az egyik aláíró, Grigore Răceanu fia) szerint azonban a levél ötlete Gheorghe Apostoltól származott, a megfogalmazás pedig Silviu Brucantól.[6][7] Alex Mihai Stoenescu(wd) és egyes újságcikkek szerint Apostol szovjet befolyásra kezdeményezte a levelet,[8][9] de ő maga tagadta ezt.[10]

Az első kapcsolatfelvétel után Brucan állítása szerint látogatást tett az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Egyesült Királyság bukaresti nagykövetségén.[11] Szokatlan módon a Securitate nem tartóztatta le, sőt a hatóságok megengedték neki, hogy 1988. júniusban látogatást tegyen az Egyesült Államokban.[11] Az amerikai külügyminisztérium állítólag lelkesen fogadta a levél tervezetét, de azt tanácsolták Brucannak, hogy csak hazatérése után hozza nyilvánosságra, mert ellenkező esetben száműzetésbe kényszerítenék.[11] Miután az Egyesült Királyságban konferenciát tartott Oxfordban és a sandhursti katonai akadémián, és találkozókon vett részt a külügyminisztériumban,[11] Brucan Moszkvába utazott, ahol állítása szerint Gorbacsovval folytatott megbeszélést,[12] és ígéretet kapott arra, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni, ha Ceaușescut eltávolítják.[13] 1988. decemberében, Brucant hazaútján letartóztatták a határon, de szabadon engedték.[13]

Bârlădeanu vitatta Brucan beszámolóját, azzel érvelve, hogy megbeszélték a levelet, és úgy döntöttek, hogy lemondanak a tervről, mert bebizonyosodott, hogy nem tudnak elegendő aláírást szerezni.[14] (Eredetileg negyven aláírót terveztek, de többek között Ion Iliescu és Fazekas János sem vállalta a levél aláírását.)[15][16] Bârlădeanu szerint Brucan elárulta a többi aláírót azzal, hogy társai tudta nélkül elment az amerikai nagykövetségre.[14] Az eredeti egyezség szerint a levelet a nyugati médiával párhuzamosan Ceaușescu részére is el kellett volna küldeni, de ezt nem történt meg.[17]

Tartalma szerkesztés

A Nicolae Ceaușescu elnöknek címzett levél[18] baloldalról kritizálta Ceaușescu politikáját.[19][20] A Mihail Gorbacsov-féle humanizmusra hivatkozott, jóllehet nem említette őt név szerint,[21]

A levél az alábbiakat vetette a pártfőtitkár szemére:[22]

1. A helsinki záróokmány és a román alkotmány be nem tartása:
a. a falurendezési terv ellentétben van az alkotmány 36. szakaszával, amely védi a személyi tulajdonjogot
b. a külföldiekkel való kapcsolattartás tilalmáról szóló törvényerejű rendeletet nem szavazta meg a törvényhozó testület, és nem hozták nyilvánosságra, ennek ellenére alkalmazzák
c. az új bukaresti városköz­pont az építkezésekre és finanszírozásukra vonatkozó törvények megsértésével épül
d. a biztonsági szervek fellépnek az alkotmány 34., illetve 28. szakaszában foglalt kérvényezési jogot, illetve a szólásszabadság jogát gyakorolni kívánókkal szemben
e. a kötelezővé tett vasárnapi munkavégzés ellentétben áll az alkotmány 19. szakaszával és a munkatörvénykönyvvel
f. a levelezés és a telefonbeszélgetések ellenőrzése megsérti az alkotmány 33. szakaszát
2. a tervgazdaság működésképtelensége
3. az agrárpolitika rendezetlensége
4. a németek, magyarok és zsidók tömeges kivándorlása az erőszakos asszimiláció miatt
5. Románia nemzetközi megítélésének hanyatlása

A levél aláírói „első lépésként” az alábbi követeléseket fogalmazták meg, amely után elindulhat a párbeszéd a „jelenlegi kilátástalan helyzet leküzdésének útjairól és eszközeiről.”[22]

1. a falurendezési terv leállítása
2. az emberi jogok biztosítása
3. az élelmiszerexport leállítása.

Nyilvánosságra hozatala szerkesztés

Silviu Brucan saját állítása szerint postán küldte el az általa angolul megfogalmazott levelet Bécsbe az Associated Pressnek és Londonba a BBC-nek, ez azonban erősen valószínűtlen, mivel a Securitate ellenőrizte az összes külföldre címzett levelet.[15] A dokumentumot 1989. március 11-én felolvasták BBC rádióadó román nyelvű adásában, majd közzétette a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja is.[3][23]

A Magyar Távirati Iroda a londoni The Timesra hivatkozva 1989. március 16-án tudósított a levélről.[24]

Következményei szerkesztés

A levél nem váltott ki tiltakozásokat Romániában.[25]

A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Ceaușescu szidalmazta az aláírókat, a levél tartalmáról nem ejtett szót. Rajta kívül csak felesége mert hozzászólni a témához.[3] Az aláírókat sürgősen letartóztatták, és a Securitate kihallgatta őket.[26] 1989. március 11. és május 7. között Silviu Brucant ötvenegy alkalommal hallgatták ki.[27] A hat aláíró közül négyet kilakoltattak Bukarest exkluzív Primăverii negyedéből(wd) a külvárosba, a másik kettőt őrizetbe vették az alábbiak szerint:[28]

  • Brucant az 1. kerület külső részébe, Dămăroaiaba költöztették[26][28] Fiát árulás vádjával letartóztatták, és 1989. július 21-én halálra ítélték; decemberben a forradalom során szabadult ki.[29]
  • Mănescut egy chitilai földszinti két szobás lakásba, lányát Piatra Neamțra költöztették[28]
  • Pîrvulescut egy Vaslui melletti faluba költöztették[28]
  • Bârlădeanut a főváros Vatra Luminoasă negyedébe költöztették[28]
  • Apostolt és Răceanut letartóztatták, és fogságban is maradtak az 1989-es forradalomig[28] Răceanut saját kolozsi üdülőjében őrizték, hogy elrejtsék a nyugati diplomaták elől.[3]

Az aláírók többsége a fokozott nyomás ellenére sem vonta vissza nyilatkozatát.[30] Brucan utóbb azzal vádolta Apostolt, hogy engedett a nyomásnak.[31]

Jelentősége szerkesztés

A levelet a rendszer elleni tiltakozások egyik legfontosabbjának tekintik, amely szakított az engedelmesség és pártfegyelem hagyományával.[30][32] Domokos Géza szerint azonban a levél „mai szemmel szánalmasan bátortalan, történelmi szempontból pedig nevetnivalón túlhaladott”.[1] Michael Shafir szerint a párton belüli egyet nem értés „túl kevés, túl későn” történt, és ha már az 1970-es évek közepén sor került volna rá, akkor valódi változások kiindulópontja lehetett volna.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Domokos Géza: Esély: Visszaemlékezés 1989-1992. I. kötet Csíkszereda: Pallas-Akadémia. 1996. 8–9. o. ISBN 9739670261  
  2. ↑ Etnopolitika: A közösségi, magán- és nemzetközi érdekek viszonyrendszere Közép-Európában. Szerk. Bárdi Nándor, Fedince Csilla. Budapest: Teleki László Alapítvány. 2003. 214. o. ISBN 9638638850  
  3. ↑ a b c d Krajnik-Nagy Károly: És akkor megszólalt Cornea, Dinescu, Tőkés – az ellenzékiek 1989. márciusi kiállása alapozta meg a rendszerváltást. kronikaonline.ro (2019. március 30.) (Hozzáférés: 2024. április 8.)
  4. ↑ a b c Durandin 2010 : 70.
  5. ↑ Durandin 2010 : 72.
  6. ↑ The Securitate Files: Silviu Brucan and the Communist Regime in Romania in the 1980s. www.wilsoncenter.org (Hozzáférés: 2024. április 8.)
  7. ↑ Interviu document: Istoricul Marius Oprea si Corneliu Manescu (1996). www.mediafax.ro (2019. október 30.) (Hozzáférés: 2024. április 8.)
  8. ↑ Leonard Bădilă: Adevărul despre Ceaușescu. Cine a vrut, de fapt, înlăturarea lui de la putere. Capital, (2023. december 21.)
  9. ↑ Grigore Cartianu: „Scrisoarea celor 6”: Poștașul vine de la Moscova. Literatura de azi, (2016. december 7.)
  10. ↑ Magureanu Daniel: Ce i-au zis ilegaliştii lui Apostol după Scrisoarea celor 6: La moarte pentru trădare! Evenimentul istoric, (2021. június 11.)
  11. ↑ a b c d Durandin 2010 : 73.
  12. ↑ Korábban viszont csak Alekszandr Jakovlevvel való találkozást említett.
  13. ↑ a b Durandin 2010 : 76.
  14. ↑ a b Durandin 2010 : 78.
  15. ↑ a b Székely László: A "hatok" levelének története 2. Félreeső sétányokon. Romániai Magyar Szó, 35. sz. (1990)
  16. ↑ Kántor Lajos: Kolozsvári néző 2009. október (4). Szabadság, (2009. október 26.)
  17. ↑ K. E: A román kommunista rezsim utolsó mohikánja. Korunk, III. évf. 4. sz. (2004)
  18. ↑ Durandin 2010 : 65.
  19. ↑ Vladimir Tismăneanu: Dubioasa convertire a lui Silviu Brucan. 22, (2006. szeptember 29.)
  20. ↑ Tismăneanu 2014 : 262-263
  21. ↑ Durandin 2010 : 66.
  22. ↑ a b Dokumentum: A hatok felhívása (Zsigmond Kálmán fordítása). Romániai Magyar Szó, 12. sz. (1990)
  23. ↑ Gheorghe Apostol, Critic of Romania’s Ceausescu, Dies at 97. The New York Times, (2010. május 26.)
  24. ↑ Times: a ,,Hatok, levele a legkeményebb kihívás Ceausescu ellen. rendszervaltas.mti.hu (1989. március 16.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  25. ↑ Stefano Bottoni: A várva várt Nyugat. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 214. o. ISBN 9789639627796  
  26. ↑ a b Politologul Silviu Brucan a decedat la vârsta de 90 de ani. Gardianul, (2006. szeptember 16.)
  27. ↑ Durandin 2010 : 77.
  28. ↑ a b c d e f Dennis Deletant, Ceaușescu and the Securitate: Coercion and Dissent in Romania, 1965-1989, M.E. Sharpe, London, 1995, ISBN 1563246333.
  29. ↑ Találkozás egy halálraítélttel. In Élő lánc. Szerkesztők: Gyarmath János, Mihálka Zoltán, Szűcs Olga. Bukarest: Romániai Magyar Szó. 1990. = RMSZ-zsebkönyvek,  
  30. ↑ a b Tismăneanu 2014 : 263.
  31. ↑ Tismăneanu 2014 : 292
  32. ↑ Péter László: „Az aranykorszak örökösei?” A politikai szellem fenomenológiája. WEB szociológiai folyóirat, 10. sz. (2002. október)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Letter of the Six című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Scrisoarea celor șase című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • ↑ Durandin 2010: Catherine Durandin: Moartea Ceaușeștilor. București: Humanitas. 2010. ISBN 9789735033767  
  • ↑ Tismăneanu 2014: Vladimir Tismăneanu: Stalinism pentru eternitate. București: Humanitas. 2014. ISBN 9789735044244  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_hatok_levele&oldid=27079610”