A magyar nyelv szótára

19. századi magyar szótár

A magyar nyelv szótára, népszerű nevén „a Czuczor–Fogarasi1862 és 1874 között megjelent hatkötetes magyar szótár. Az első tudományos igényű egynyelvű magyar értelmező szótár, nagy hatású és sokáig használt mű, Czuczor Gergely bencés papköltő és Fogarasi János jogtudós és nyelvész munkája. A szerzők tiszteletre méltó gyűjtési eredményeit a későbbi munkák is felhasználták, az etimológiai, szótörténeti fejtegetéseik azonban már a kor nemzetközi nyelvészeti tudományos színvonalát sem érték el, eszmefuttatásaik túlnyomórészt önkényes elméletek maradtak.[1] A Pallas nagy lexikona már 1895-ben is erősen elavultnak értékelte délibábos szófejtéseit.[2][3][4]

A magyar nyelv szótára
Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára című művének 931–932. oldala (1865)
Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára című művének 931–932. oldala (1865)

Szerző Czuczor Gergely, Fogarasi János
Első kiadásának időpontja 18621874
Nyelv magyar
Témakör a magyar nyelv szavainak gyűjteménye
Műfaj szótár
Részei 6 kötet
Kiadás
Magyar kiadás Athenaeum, Budapest

TörténeteSzerkesztés

Czuczor Gergely és Fogarasi János

Elkészítésére Czuczor, aki 1836-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi osztályán rendes tag, Fogarasival az Akadémiától kapott megbízást nevezett intézmény 1844. december 16-ai közgyűlésén. Maga Széchenyi István kereste fel a pannonhalmi főapátot, hogy Czuczor a munkához megkapja elöljárója hozzájárulását. Czuczor ezután költözött Pestre, 1845-ben.

A szerkesztők a magyar irodalmi alkotásokból, a köznyelvből gyűjtöttek, tulajdonneveket és a nyelvújítás során keletkezett szavakat, az elavultnak tekintett, illetve nyelvjárási szavakat is felhasználták. Bár a megbízás értelmező szótárról szólt, munkájuk kiterjedt a szótörténeti elemzésre is.

Czuczor az 1848-as forradalom leverését követően börtönbe került, de a munkát ott is folytatta. Hatéves ítéletét nem kellett letöltenie, mert az Akadémia kérelmére 1851-ben kegyelmet kapott. Ezután 1866-ban bekövetkezett haláláig már szinte csak a nyelvtudománnyal foglalkozott.

1845-től Czuczor és Fogarasi együtt dolgozott a szótáron, Czuczor halála után Fogarasi egyedül irányította az anyaggyűjtést.

A szótárt az Athenaeum adta ki hat kötetben.

Az MTA nyelvtudományi bizottsága 1895. december 12-én határozta el Volf György javaslatára, hogy az addigra már erősen elavult szótár helyett újabb készüljön.[5] Ilyen (átfogó, befejezett) szótár azonban sokáig nem készült. 1959-ben jelent meg A magyar nyelv értelmező szótára, hét kötetben, majd később a ma is jól használható A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1967–1984. ISBN 963-05-3770-2, négy kötetben (1967–1984).

Értékelése a nyelvtudománybanSzerkesztés

A szótár a maga korában nagy jelentőségű volt, mivel előtte ilyen tudományos igényű munka nem jelent meg. Az összegyűjtött szavak, szólások, tulajdonnevek jó képet adnak a kor, sőt a megelőző évszázadok magyar nyelvéről, a nyelvjárásokról is.[1]

A szerzők etimológiai, szótörténeti fejtegetései azonban már a kor nemzetközi nyelvészeti tudományos színvonalát sem érték el, eszmefuttatásaik túlnyomórészt önkényes elméletek maradtak, amik nem állták ki a tudományosság próbáját.[1]

A szerzők tiszteletre méltó gyűjtési eredményeit nagyban felhasználták a később munkák. Közülük a legátfogóbb, az általában ma is tudományosan elfogadott tényeket az úgynevezett Benkő-féle etimológiai szótár[6] tartalmazza.[1]

A mű elérhetőségeiSzerkesztés

További ismertetőkSzerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Czuczor Gergely témában.

A neten elérhető szótárpéldányokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés