A tapintás érzékenysége és pontossága
A tapintás érzékenysége és pontossága A tapintási élményeket a bőr valamilyen mechanikai megzavarása váltja ki, ami egy tárggyal való fizikai kontaktus okoz. A testfelületünket érő állandó nyomásnak (pl. a légnyomásnak) nem vagyunk tudatában, változásaira érzékenyek vagyunk.[1]
Az érzékenység mérése szerkesztés
Hogyan lehet megmérni a tapintás érzékenységét? Egy még ma is használatos módszert Max von Frey dolgozott ki 1896-ban. Von Frey különböző átmérőjű és hosszúságú szőrszálakat fogott, és mindegyiket ráragasztotta egy-egy kis bot végére. Von Frey rájött, hogy a szőrszálat a bőrre nyomva a szőrszál csak akkora erőt tud kifejteni, amekkora a meghajlításához szükséges. A szőrszál meghajlításához szükséges erő a szőrszál hosszától és átmérőjétől függ, mindegyik szőrszál jellegzetes maximális nyomást tud kifejteni, nagyobbat nem. Így tehát például egy vastag szőrszál nagyobb nyomást gyakorol, mint egy hosszú, vékony.
Ezeket a kalibrált szőrszálmintákat a test különböző részein alkalmazva von Frey meghatározta azt a legkisebb nyomást , amit érezni lehet. Felfedezte, hogy a test különböző részeinek tapintási érzékenysége drámaian különbözik egymástól. Például az ajkak és (alig kisebb mértékben) az ujjhegyek rendkívül érzékenyek az érintésre, ezzel szemben a háton és a hason az érzékenység eléggé tompa.[2] Érdekes módon a test minden részén a nők általában érzékenyebbek a könnyű érintésre, mint a férfiak;[3] Az is jól ismert, hogy a tapintási érzékenység tompul, ha a bőrt lehűtik,[4] részben azért, mert alacsonyabb hőfokon a bőr, és így a bőrben lévő receptorok kevésbé hajlékonyak.
A von Frey-féle szőrszálakon túl a tapintás érzékenységet olyan merev pálcával is lehet mérni, ami rezgést okoz a bőrön.[5] A vibrotaktilis ingerlés a legerőteljesebb a 200 Hz körüli frekvenciákon (másodpercenként 200 nyomásváltozás). Nagyon alacsony frekvenciájú rezgéseknél (10–30 Hz-es tartományban) az érzékenységet nagyméretű pálcikával mérve kisebb érzékenységet tapasztalunk, mint kisméretű mérőpálcát használva.[6] A mérőpálca méretétől függetlenül a rezgésre a tenyér a legérzékettebb testrész, és nem az ujjak hegye.
A vibrotaktilis ingerlésnek gyakorlati haszna is van. Például a vibrotaktilis érzékenység csökkenése korai figyelmeztetésként szolgálhat környezeti mérgek okozta perifériás idegi zavarokra.[7] A vibrotaktilis ingerlés a hanginformáció, így a beszéd bemutatására is alkalmas siketeknél.[8] Több kutatócsoport fejlesztett ki miniatűr eszközöket, amelyek az akusztikus energiát vibrotaktilis ingerek mintázataivá alakítják. Amikor egy ilyen eszközt csuklópántként erősítenek fel, a különböző hangokat különböző ingermintázatokká alakítják a csuklón. A vibrotaktilis ingerlés, amelyet gyors ütögetéssorozatnak lehet érezni a bőrön, kiemeli az akusztikus átmeneteket a hang kezdetén és végén, ezáltal az eszköz viselője könnyebben tudja szegmentálni a beszédfolyamot, ami elősegíti a szájról olvasást.
A tapintás egy másik tulajdonságát is meg lehet mérni, nevezetesen a tapintás pontosságot. Ezt hagyományosan a kétpont-küszöb teszttel mérik. A teszt megértéséhez képzeljük el, hogy egy körző két hegye a bőr szomszédos területeit ingerli. Milyen közel vihetjük a két hegyet egymáshoz, mielőtt a két pontot egynek észlelnénk? Ezt a minimum távolságot kétpont-küszöbnek nevezzük. A kétpont küszöböt alaposan megvizsgálták a test számos területén.[3] Amikor az ujjbegyet vizsgálják, már 2 milliméteres távolságot is könnyen meg lehet különböztetni, az alkaron az éppen megkülönböztethető távolság közelebb van a 30 milliméterhez, a háton a legkisebb megkülönböztethető távolság megnő 70 milliméterre. Ez a fajta távolság erőteljesen csökken az életkorral.[9]
Wéber-féle eszteziométer szerkesztés
A különbségi küszöb megállapítására szolgál. Két hegyes végét a bőrre helyezve addig közelítjük egymáshoz, míg egynek véljük a kettőt. Ez az érték a bőr különböző helyein eltérő lesz. A tapintási küszöbérték a kor előrehaladtával jelentősen megnövekszik.[10]
Azok a testrészek, melyeknek tapintási pontossága nagyon jó, szintén kiváló tapintási érzékenységgel rendelkeznek. Továbbá kiemelkedően jó lokalizációs képességgel is rendelkeznek: amikor az ingert a bőr ilyen területére helyezzük, a megérintett terület helyét nagyon pontosan meg lehet becsülni.
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Atkinson&Hilgard, Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, L. B., Loftus, R. G. (2005).Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest. 161.
- ↑ Geldard, F. A. (1972): The human senses. New York, John Wiley & Sons.
- ↑ a b Weinstein, S.(1968): Intensive and extensive aspects of tactile sensitivity as a function of body part, sex and laterality. In D. R. Kenshalo (ed.): The skin senses. Springfied, Ill., Thomas.
- ↑ Stevens, J. C. (1979): Thermo-tacticle interactions: Some influences of temperature on touch. In D. R. Kenshalo (ed.): Sensory function of the skin of humans. New York, Plenum Press.
- ↑ Verrillo, R. T. (1962): Investigation of some parameters of the cutaneous threshold of vibration. Journal of the Acoustical Society of America, 34, 1768-1773
- ↑ Gescheider, G. A., Sklar, B. F., Van Doren, C. L., Verrillo, R. T. (1985): Vibrotactile forward masking: Psychophysical evidence for a triplex theori of cutaneous mechanoreception. Journal of Acoustical Society of America, 78, 534-543.
- ↑ Arezzo, J. C., Schamburg, H. H., Petersen, C. A. (1983): Rapid screening of peripheral neuropathy: A field study with the Optacon. Neurology, 33, 626-629.
- ↑ Weisenberger, J. M., Miller, J. D. (1987): The role of tactile aids in providing information about acoustic stimuli. Journal of the Acoustical Society of America, 82, 906-916.
- ↑ Stevens, J. C. (1992): Aging and spatial acuity of touch. Journal of Gerontology: Psychological Sciences, 47, 35-40.
- ↑ Thornbury, J. M., Mistretta, C. M. (1981). Tactile Sensitivity as a Function of Age. Journal of Gerontology. 36. 34-39.