Abelisauridae

dinoszaurusz, fosszilis hüllőcsalád

Az Abelisauridae (jelentése 'Abel gyíkjai') a ceratosaurus theropoda dinoszauruszok egyik családja (vagy kládja). Az abelisauridák a kréta időszakban terjedtek el az egykori szuperkontinens, Gondwana területén, fosszilis maradványaik pedig napjainkban Afrikában, Dél-Amerikában, az Indiai szubkontinensen és Madagaszkár szigetén fedezhetők fel.

Abelisauridae
Evolúciós időszak: jura? – kréta
Az Abelisaurus rekonstruált koponyája, amely a „Dinosaurs of Patagonia” (Patagónia dinoszauruszai) kiállítás részeként vándorol. Érdemes megfigyelni a durva csontfelületeket, valamint a könnycsont és a posztorbitális csontok kinövéseit a szemüregben.
Az Abelisaurus rekonstruált koponyája, amely a „Dinosaurs of Patagonia” (Patagónia dinoszauruszai) kiállítás részeként vándorol. Érdemes megfigyelni a durva csontfelületeket, valamint a könnycsont és a posztorbitális csontok kinövéseit a szemüregben.
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Alrendág: Ceratosauria
Öregcsalád: Abelisauroidea
Család: Abelisauridae
Bonaparte & Novas, 1985
Nemek

Lásd a szövegben.

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Abelisauridae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Abelisauridae témájú médiaállományokat és Abelisauridae témájú kategóriát.

A legtöbb theropodához hasonlóan az abelisauridák is két lábon járó húsevők voltak. Jellemzőik közé tartoznak a zömök hátsó lábak és a koponya kiterjedt, barázdákból és lyukakból álló díszítései. A későbbi abelisauridák, például a Carnotaurus mellső lábai elcsökevényesedtek, a koponyáik megrövidültek, szemeik felett pedig csontos kinövések jelentek meg. Legtöbb ismert képviselőjük hossza az orrtól a farok végéig elérte az 5–9 métert. A jobb megismerésüket megelőzően az abelisauridákat esetenként tévesen, lehetséges dél-amerikai tyrannosauridaként azonosították.[1]

Anatómia szerkesztés

 
A Carnotaurus csontváza a Londoni Természetrajzi Múzeumban

Teljes csontvázakról szóló leírások csak a legfejlettebb abelisauridákról (a Carnotaurusról és az Aucasaurusról) készültek, ami megnehezíti az egyedi jellemzők (szünapomorfiák) definiálását az egész család koponya alatti (posztkraniális) csontvázára vonatkozóan. Mivel a legtöbbjük legalább koponya maradványok alapján ismert, az abelisauridák szünapomorfiái ebből a testrészből származnak.[2]

Bár az egyes részeik változtak, az abelisauridák koponyái általában nagyon magasak és gyakran igen rövidek voltak. A Carnotaurusé például közel ugyanolyan magas volt, mint amilyen hosszú. Az abelisauridák premaxillája nagyon magas volt, amitől a pofa eleje a többi theropoda görbe pofájától eltérően tompává vált.

A könnycsont elölről, a posztorbitális csont pedig hátulról benyúlt a szemüregbe, két kamrára osztva ezt a részt. A szem az üreg felső részén, a Carnotaurus esetében kissé kifelé döntve helyezkedett el, és feltehetően bizonyos mértékű binokuláris látást biztosított. A könnycsont és a posztorbitális csont a szemüreg felett találkozott, egy redőt vagy szemöldököt képezve a szem felett.

Számos koponyacsonton látható egy hosszú barázdákból, lyukakból és kiemelkedésekből álló kiterjedt díszítés. Más ceratosaurusokhoz hasonlóan a homlokcsontok a koponyatetőn összenőttek. A carnotaurina abelisauridák homlokán rendszerint csontos kinövések voltak. A Carnotaurus homlokcsontjain, oldalirányban egy-egy szarv nyúlt ki a szemek fölé, közeli rokona az Aucasaurus pedig hasonló, de kisebb fejdíszeket viselt. A Majungasaurus és a Rajasaurus egy egyszerű szarvval vagy boltozattal rendelkezett, ami felfelé állt ki az összenőtt homlokcsontokból. A szarvakhoz hasonló kiemelkedések sok modern állatnál az egyedek felismerésére vagy elrettentésére szolgálnak.[2][3][4]

 
Az Aucasaurus rekonstrukciója

A csökevényes mellső lábak közül csak a carnotaurina abelisauridákhoz, az Aucasaurushoz és a Carnotaurushoz tartozók ismertek. Az orsócsont és a singcsont rendkívül rövidek, a felkarcsont hosszának kevesebb, mint a felét, a Carnotaurus esetében 25, az Aucasaurus esetében pedig a 33%-át érik el. A ceratosaurusokra jellemzően a carnotaurinák kezén négy ujj található. A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Csuklók nincsenek, a négy kézközépcsont egyenesen az orsócsonthoz és a singcsonthoz illeszkedik. Az első és a negyedik ujjnak nincsenek ujjpercei, a másodiknak egy, a harmadiknak pedig két ujjperce van. Úgy tűnik, hogy a mellső lábakon nem voltak karmok. Nem tudni, hogy a többi abelisauridára is jellemző volt-e ez a szokatlan mellső láb felépítés, mivel e testrészeik nem kerültek elő.[5] Az abelisauridák hátsó lábai jobban hasonlítanak a ceratosaurusokéra; a boka részei (a boka- és a sarokcsont) összenőttek egymással és a sípcsonttal is. A sípcsont rövidebb, mint a combcsont, amitől a hátsó láb zömökké vált. A lábfejen három működő ujj található (a második, a harmadik és a negyedik), az első ujj (a hallux) nem érintkezett a talajjal.[2]

Taxonómia és rendszertan szerkesztés

Jose Bonaparte és Fernando Novas őslénykutatók 1985-ben alkották meg az Abelisauridae nevet, amikor leírást készítettek az eponimikus Abelisaurusról. A név az Abelisaurust felfedező Roberto Abel vezetéknevéből és az ógörög σαυρος / sauros 'gyík' szóból származik. Az -idae utótag igen gyakran kapcsolódik a zoológiai családnevekhez, és az ógörög -ιδαι / -idai utótagból ered, ami többesszámú főnévre utal.[6]

 
Egy bazális abelisaurida, a Rugops rekonstrukciója

Az Abelisauridae a rangokon alapuló Linné-i taxonómia szerint egy család a Ceratosauria alrendág Abelisauroidea öregcsaládjában, amely tartalmazza a Noasauridae családot is. A filogenetikus rendszertanban több definíció is tartozik hozzá. Eredetileg olyan csomópont-alapú kládként definiálták, ami tartalmazza az Abelisaurust, a Carnotaurust, kettejük legújabb közös ősét és annak valamennyi leszármazottját.[7][8]

Később újradefiniálták ág-alapú taxonként, ide sorolva valamennyi olyan abelisauroidea taxont, amely közelebb áll az Abelisaurushoz (vagy a még teljesebb leletek alapján ismert Carnotaurushoz), mint a Noasaurushoz.[4] A csomópont-alapú definíció nem tartalmazza a Rugopst vagy az Ilokelesiát, melyeket jóval bazálisabbnak tartanak az Abelisaurusnál, az ág-alapú definíció szerint azonban ebbe a csoportba tartoznak.[9] Az Abelisauridae része a Carnotaurinae csoport, ami tartalmazza a Carnotaurini kládot alkotó Aucasaurust és Carnotaurust.

Sok abelisaurida koponyajellemző megtalálható a carcharodontosauridáknál is. E közös jellemzők, és az a tény, hogy Dél-Amerikában az abelisauridák váltották fel a carcharodontosauridákat arra a következtetésere vezetnek, hogy a két csoport rokonságban áll egymással.[7] Azonban nem volt olyan kladisztikus elemzés, amely ilyen kapcsolatot talált volna, továbbá a koponyától eltekintve az abelisauridák és a carcharodontosauridák nagyon eltérnek egymástól, az utóbbiak jobban hasonlítanak a ceratosaurusokra és az allosauroideákra.[2]

Osztályozás szerkesztés

 
A Kryptops ismert fosszilis részeinek illusztrációja
 
Az Indosuchus rekonstrukciója
 
A Skorpiovenator rekonstrukciója
 
A Majungasaurus rekonstrukciója

Az alábbi felsorolás az abelisaurida nemeket tartalmazza a besorolásuk és a lelőhelyük feltüntetésével, a szár alapú definíció alapján:

ABELISAURIDAE CSALÁD

Az Indosaurus feltehetően az Indosuchus fiatal szinonimája.[12] Egyes tudósok az argentin Xenotarsosaurust és az indiai Compsosuchust a bazális abelisauridák közé sorolják be,[12][13] míg mások úgy vélik, nem tartoznak az Abelisauroidea öregcsaládba.[14] A francia Genusaurust és a Tarascosaurust szintén abelisauridának tekintik, de mindkettő töredékes, és lehet, hogy a bazálisabb ceratosaurusok közé tartoznak.[2]

Törzsfejlődés szerkesztés

A Chicagói Egyetem kutatója, Paul Sereno és kollégái által 2004-ben végzett filogenetikus elemzés az alábbi eredményre vezetett:[15]

 Abelisauroidea 

Noasauridae


 Abelisauridae 

?Ilokelesia



Rugops


unnamed

Abelisaurus


 Carnotaurinae 

Rajasaurus


unnamed

Majungasaurus


 Carnotaurini 

Aucasaurus



Carnotaurus








Az Ilokelesiát eredetileg az Abelisauroidea testvércsoportjaként írták le.[16] Sereno azonban kísérletképpen közelebb helyezte az Abelisaurushoz, mint a noasauridákhoz, ami összhangban áll több újabb keletű elemzés eredményével.[2][5][17] Ez alapján az ág-alapú definíció értelmében az Ilokelesia és a Rugops bazális abelisauridák. Bár jóval bazálisabbak, mint az Abelisaurus, a csomópont-alapú definíció alapján az Abelisauridae családon kívülre kerülnek. Az Ekrixinatosaurus, melyet szintén 2004-ben publikáltak, nem szerepelt Sereno elemzésében, Jorge Clavo és kollégái független elemzésében azonban abelisauridaként jelenik meg.[17]

Canale és szerzőtársai a Skorpiovenator 2008-as leírásával együtt egy másik, főként a dél-amerikai abelisauridákra koncentráló filogenetikus elemzést is megjelentettek. Összegzésükben úgy találták, hogy a család összes dél-amerikai képviselője (beleértve az Ilokelesiát is) egy csoportba tartozik a carnotaurinák Brachyrostra nevű alkládjával.[11]

Carnotaurinae 

Majungasaurus


Brachyrostra 
Carnotaurini 

Carnotaurus



Aucasaurus





Ilokelesia


 

Skorpiovenator



Ekrixinatosaurus






Elterjedés szerkesztés

 
Az indiai Rajasaurus rekonstrukciója

Az abelisauroideákat jellegzetes kréta időszaki csoportnak tekintik, viszont Madagaszkárról ismertek középső jura időszaki, feltételezett abelisauroidea maradványok.[18] Az abelisauridák maradványai azonban csak a déli kontinensekről, Gondwana egykori részeiről kerültek elő. Az első leírásuk idején, 1985-ben még csak két dél-amerikai, kréta időszaki nem, a Carnotaurus és az Abelisaurus volt ismert. Ezután az abelisauridákra India késő kréta időszaki rétegében (Indosuchus és Rajasaurus), valamint Madagaszkáron (Majungasaurus) is rábukkantak, ahol a kréta nagy részén jelen voltak. A tény, hogy az abelisauridák nem kerültek elő Afrika kontinentális részéről azt jelezte, hogy a csoport azután fejlődött ki, miután ez a földrész, mintegy 100 millió évvel ezelőtt elvált Gondwanától.[19] Azonban a Rugops és más abelisauridák fosszíliáinak Észak-Afrika középső kréta időszaki rétegében történt felfedezése megcáfolta ezt az elméletet.[15][20] Középső kréta időszaki abelisauridák Dél-Afrikából is ismertté váltak, ami azt bizonyítja, hogy csoport már Gondwana széttöredezése előtt is létezett.[16][17][21]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Dodson, Peter, Britt, Brooks & Carpenter, Kenneth & Forster, Catherine A. & Gillette, David D. & Norell, Mark A. & Olshevsky, George & Parrish, J. Michael & Weishampel, David B.. Abelisaurus. Publications International, 105. o. (1993). ISBN 0-7853-0443-6 
  2. a b c d e f Tykoski, R.S., & Rowe, T.. Ceratosauria, 2nd edition, Berkeley: University of California Press, 47–70. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  3. Bonaparte, J.F., Novas, F.E., & Coria, R.A. (1990). „Carnotaurus sastrei Bonaparte, the horned, lightly built carnosaur from the middle Cretaceous of Patagonia”. Contributions to Science of the Natural History Museum of Los Angeles County 416, 1–42. o.  
  4. a b Wilson, J.A., Sereno, P.C., Srivastava, S., Bhatt, D.K., Khosla, A. & Sahni, A. (2003). „A new abelisaurid (Dinosauria, Theropoda) from the Lameta Formation (Cretaceous, Maastrichtian) of India” (PDF). Contributions of the Museum of Palaeontology of the University of Michigan 31, 1–42. o. (Hozzáférés: 2009. június 15.)  
  5. a b Coria, R.A., Chiappe, L.M. & Dingus, L. (2002). „A close relative of Carnotaurus sastrei Bonaparte 1985 (Theropoda: Abelisauridae) from the Late Cretaceous of Patagonia”. Journal of Vertebrate Palaeontology 22, 460–465. o.  
  6. Bonaparte, J.F., & Novas, F.E. (1985). „Abelisaurus comahuensis, n.g., n.sp., Carnosauria of the Late Cretaceous of Patagonia”. Ameghiniana 21, 259–265. o.  
  7. a b Novas, F.E., Currie, P.J. & Padian, K.P. (1997). „Abelisauridae”, San Diego, 1–2. o, Kiadó: Academic Press.  
  8. Sereno, P.C. (1998). „A rationale for phylogenetic definitions, with applications to the higher-level taxonomy of Dinosauria”. Neues Jahrbuch fur Geologie und Palaontologie: Abhandlungen 210, 41–83. o.  
  9. Sereno, P.C.: Abelisauridae. TaxonSearch, 2005. november 7. [2007. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  10. Sereno, P.C., and Brusatte, S.L. (2008). „Basal abelisaurid and carcharodontosaurid theropods from the Lower Cretaceous Elrhaz Formation of Niger” (PDF). Acta Palaeontologica Polonica 53 (1), 15–46. o. (Hozzáférés: 2009. június 15.)  
  11. a b c d Canale, J.I., Scanferla, C.A., Agnolin, F., and Novas, F.E. (2008). „New carnivorous dinosaur from the Late Cretaceous of NW Patagonia and the evolution of abelisaurid theropods”. Naturwissenschaften. DOI:10.1007/s00114-008-0487-4.  
  12. a b Novas, F.E., Agnolin, F.L., & Bandyopadhyay, S. (2004). „Cretaceous theropods from India: a review of specimens described by Huene and Matley (1933)”. Revista del Museo Argentino del Ciencias Naturales 6 (1), 67–103. o.  
  13. Rauhut, O.W.M. (2003). „The interrelationships and evolution of basal theropod dinosaurs”. Special Papers in Palaeontology 69, 1–213. o.  
  14. Martínez, R.D., and Novas, F.E. (2006). „Aniksosaurus darwini gen. et sp. nov., a new coelurosaurian theropod from the early Late Cretaceous of central Patagonia, Argentina”. Revista del Museo Argentino de Ciencias Naturales nuevo serie 8 (2), 243–259. o.  
  15. a b Sereno, P.C., Wilson, J.A., & Conrad, J.L. (2004). „New dinosaurs link southern landmasses in the mid-Cretaceous”. Proceedings of the Royal Society of London: Biological Sciences 271, 1325–1330. o.  
  16. a b Coria, R.A., & Salgado, L. (not printed until 2000). „A basal Abelisauria Novas 1992 (Theropoda - Ceratosauria) from the Cretaceous Period of Patagonia, Argentina”. Gaia 15, 89–102. o.  
  17. a b c Calvo, J.O., Rubilar-Rogers, D., & Moreno, K. (2004). „A new Abelisauridae (Dinosauria: Theropoda) from northwest Patagonia”. Ameghiniana 41 (4), 555–563. o.  
  18. Maganuco, S., , Cau, A., & Pasini, G. (2005). „First description of theropod remains from the Middle Jurassic (Bathonian) of Madagascar”. Atti della Società Italiana di Scienze Naturali e del Museo Civico di Storia Naturale in Milano 146 (2), 165–202. o.  
  19. Sampson, S.D., , Witmer, L.M., Forster, C.A., Krause, D.A., O'Connor, P.M., Dodson, P., Ravoavy, F. (1998). „Predatory dinosaur remains from Madagascar: implications for the Cretaceous biogeography of Gondwana”. Science 280, 1048–1051. o.  
  20. Mahler, L. (2005). „Record of Abelisauridae (Dinosauria: Theropoda) from the Cenomanian of Morocco”. Journal of Vertebrate Paleontology 25 (1), 236–239. o.  
  21. Lamanna, M.C., , Martinez, R.D., & Smith, J.B. (2002). „A definitive abelisaurid theropod dinosaur from the early Late Cretaceous of Patagonia”. Journal of Vertebrate Paleontology 22 (1), 58–69. o.  

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Abelisauridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

  • Abelisauridae. Thescelosaurus!. [2009. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  • Abelisauridae. The Theropod Database. [2012. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 15.)