Aglabidák
Az aglabidák észak-afrikai (Ifríkija, ma Tunézia) arab emírdinasztia volt, amely 800–909 között gyakorolta a hatalmat mint az abbászida kalifáknak elvileg alávetett, gyakorlatilag független helytartói. Az első ifríkijai helytartót, Ibráhim ibn al-Aglabot Hárún ar-Rasíd abbászida kalifa nevezte ki.
Aglabidák | |
Banū al-Aghlab (بنو الأغلب) 800 – 909 | |
Általános adatok | |
Fővárosa | Kairuán |
Hivatalos nyelvek | középkori arab, berber, mozarab, középkori héber |
Vallás | szunnita iszlám |
Pénznem | Dirham |
Kormányzat | |
Államforma | monarchia |
Államfő | szultán |
A Wikimédia Commons tartalmaz Banū al-Aghlab (بنو الأغلب) témájú médiaállományokat. |
Frank kérésre zsoldoshadsereget állított fel a spanyol Omajjádok ellen, amely rövid idő után, az észak-afrikai kikötők megszerzése után önálló hajóhaddal is rendelkezett. Fő céljuk a tengeri kereskedelem ellenőrzése volt a Földközi-tengeren.
Zijádat Alláh (817–838) arra készült, hogy elfoglalja Szicíliát, ez ugyanis a vallási vezetők megelégedésére szolgált volna. Szicília híres volt gazdagságáról, 827-ben szálltak partra az aglabida csapatok Mazarában, majd 832-ben Palermót, 842-ben pedig Messinát is elfoglalták. Miután Szardíniat és Máltát is meghódították, a Földközi-tenger egész nyugati medencéjét ellenőrzésük alá vonták. Ezután megkísérelték Itália szárazföldi területeit is muzulmán uralom alá vonni. A velencei flottát 840-ben Tarantónál elpusztították, majd Rómában a Szent Péter-bazilikát kifosztották.
Ifríkíja határai, az egyiptomi Túlúnidák 880-as betörését leszámítva, egyszer sem voltak kitéve komolyabb veszélynek. Az Aglabidák alatt Ifríkíja vallás, gazdaság és kultúra terén is gyarapodott.
Uralmukat végigkísérte az anyaország berbereinek és a helyi hadseregnek, illetve a szicíliai muszlimoknak a folytonos lázongása. 909-ben Ubajdalláh al-Mahdí, az iszmáilita síita Fátimida-dinasztia alapítója buktatta meg őket. Leginkább arról emlékezetes ez a dinasztia, hogy 827-ben megkezdte Szicília elfoglalását a Bizánci Birodalomtól, amit 902-re teljesen végbe is vitt. Az egész térséget folyamatos belső feszültségek jellemezték (arab seregek által szított lázadások). Az emíreknek különösen a fővárosban, Kairuánban, a Magreb akkori legfontosabb kulturális és szellemi központjában kellett szembenézniük az őket nyilvánosan bírálókkal.
Uralkodók
szerkesztésI. Ibráhim | 756 | 812 | 56 év | emír: 800 – 812 | 12 év | |
I. Abdullah | ? | 817 | ? év | emír: 812 – 817 | 5 év | |
I. Zijádat Alláh | 788 | 838 | 50 év | emír: 817 – 838 | 21 év | |
Al-Aghlab | 757 | 841 | 83 év | emír: 838 – 841 | 3 év | |
I. Mohammed | kb. 800 | 856 | kb. 56 év | emír: 841 – 856 | 15 év | |
Ahmed | 835 | 863 | 28 év | emír: 856 – 863 | 7 év | |
II. Zijádat Alláh | ? | 864. december 23. | ? év | emír: 863 – 864 | 1 év | |
II. Mohammed | ? | 875. február 16. | ? év | emír: 864 – 875 | 11 év | |
II. Ibráhim | 850. június 27. | 902. október 23. | 52 év | emír: 875 – 902 | 27 év | |
II. Abdullah | ? | 903. július 23. | ? év | emír: 902 – 903 | 1 év | |
III. Zijádat Alláh | ? | 916 | ? év | emír: 903 – 909 | 6 év | |
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Brentjes, Burchard. Izmael fiai. Budapest: Kossuth (1986). ISBN 963-09-2759-4
- Iszlám művészet és építészet, Peter Ferienabend (ed.), Budapest: Vince (2005. december 2.). ISBN 963-9552-61-5