Akagyemik Msztyiszlav Keldis
Az Akagyemik Msztyiszlav Keldis (oroszul: Академик Мстислав Келдыш) szovjet, majd orosz tudományos kutatóhajó. Finnországban építették, 1981-ben állították szolgálatba. A hajót az Orosz Tudományos Akadémia Sirsov Óceánkutató Intézete üzemelteti. Honi kikötője Kalinyingrádban található. Msztyiszlav Keldis szovjet matematikus-fizikusról nevezték el. A hajó által hordozott Mir–1 és Mir–2 tengeralattjárók 6 ezer méteres mélységig képesek leereszkedni.
| Akagyemik Msztyiszlav Keldis | |
 | |
| Hajótípus | research vessel |
| Névadó | Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis |
| Pályafutása | |
| Építő | Hollming |
| Szolgálatba állítás | 1980. december |
| Honi kikötő | Kalinyingrád |
| Merülés | 5,9 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Akagyemik Msztyiszlav Keldis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A 4600 típusú hajót a finnországi Raumában működő Holming hajógyár építette 1980-ban. 1981-ben állították szolgálatba, és a Szovjet Tudományos Akadémia kutatóhajó-flottájának a zászlóshajója lett. Kezdetben a hajó a kanadai Pisces osztályú mélytengeri merülő szondákat használta. Ezeket 1987-ben a Mir típusú mélytengeri kutató tengeralattjáró váltotta fel, amelyből két darabot hordozott a hajó.
A hajó részt vett az1989. április 7-én a fedélzeten keletkezett tűz miatt Norvégia partjainak közelében elsüllyedt K–278 Komszomolec atommeghajtású vadásztengeralattjáró felkutatásába. A tengeralattjárót kéthónapos kutatás után, júniusban találták meg.
Az Akagyemik Msztiszlav Keldis, a Mir–1 és Mir–2 tengeralattjáró, valamint az általuk készített víz alatti felvételek szerepelnek az 1997-ben megjelent Titanic című filmben.
Jellemzői szerkesztés
A 6340 tonna vízkiszorítású hajó hossza 122,2 m, szélessége 17,8 m. Merülése 5,8 m. A hajó főgépeit négy darab 824TB típusú dízelmotor alkotja, emellett két dízelüzemű segédhajtóművel rendelkezik. A manőverezőképesség javítására az orrban keresztben elhelyezett csatornában egy hajócsavart építettek be. Utántöltés és ellátás nélkül 72 napig üzemképes, egy üzemanyagfeltöltéssel legfeljebb 20 ezer tengeri mérföldet tehet meg.
Források szerkesztés
- Vlagyimir Nyikityics Krasznov, Vlagyimir Vasziljevics Balabin: Isztorija naucsno-isszledovatyelszkovo flota Rosszaijszkoj akagyemii nauk, Nauka kiadó, Moszkva, 2005, ISBN 5-02-033774-9, p. 66, 114,–118, 238