Albrecht Dezső
Albrecht Dezső (Bánffyhunyad, 1908. február 26. – Párizs, 1976. szeptember 6.) ügyvéd, politikus, újságíró.
| Albrecht Dezső | |
| Született | 1908. február 26. Bánffyhunyad |
| Elhunyt | 1976. szeptember 6. (68 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Élettársa | Doblhoff Lily |
| Foglalkozása | ügyvéd, politikus, újságíró |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1940 – 1944. szeptember) |
| Iskolái | Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (–1936) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Édesapja Albrecht Lajos ügyvéd, a Kalotaszegi Református Egyházmegye főgondnoka, a helyi Népbank igazgatóságának elnöke volt, aki – főleg – a trianoni békeszerződést követő években, 1923-ban bekövetkezett haláláig élénken részt vett Erdély a politikai életében (elsősorban az Erdélyi Néppárt, a Magyar Szövetség és az Országos Magyar Párt szervezésében).
Albrecht Dezső kolozsvári református kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetemen szerzett 1936-ban államtudományi doktori címet és tett le ügyvédi szakvizsgát.
1936-től szülővárosában tevékenykedett ügyvédként, egyúttal szerkesztette a Kolozsváron megjelenő Hitel című folyóiratot (1944-ig). 1937-ban tagja volt a Vásárhelyi találkozó előkészítő bizottságának. 1938-tól a Kalotaszegi Református Egyházmegye gondnoka. 1939–40-ben a Magyar Népközösség vezetőségi tagja, társadalmi szakosztályának titkára. Észak-Erdély visszacsatolása után behívott képviselő a magyar Országgyűlésben (1940–1944), és közben Erdélyi Párt ügyvezető alelnöke (1941–1944). Egyik fő szervezetője volt az 1940 után Kolozsváron megalakult Erdélyi Körnek.
1944 szeptemberétől Budapesten élt. A nyilas hatalomátvétel után lemondott képviselői mandátumáról, nem követte a képviselőházat Sopronba, s amikor erre válaszul katonai behívót kapott, illegalitásba vonult.
A második világháború után Románia háborús bűnösnek nyilvánította és 1947-ben kiadatását kérte, ezért a letartóztatás elől külföldre menekült, és Párizsban telepedett le. Belső munkatársa lett az 1947–1952 között Párizsban szerkesztett Nyugati Hírnöknek. 1950-től 1955-ig szerkesztette és kiadta az Erdélyi Szemle című lapot. Írásai megjelentek a Katolikus Szemlében és az Új Látóhatárban is.
1951-től 1953-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, majd 1954-től a strasbourgi székhelyű Szabad Európa Bizottság tanulmányi igazgatója. Ebben a minőségében az intézmény magyar ösztöndíj-programjának vezetője, később — annak megszűnéséig, 1966-ig pedig — az általános ösztöndíj-program adminisztrátora volt.
1976-ban Párizsban hunyt el. A párizsi Montparnasse-i temetőben, a három évvel korábban meghalt élettársa, Doblhoff Lily[1] mellé helyezték örök nyugalomra; sírjukat Szervátiusz Jenő faragta kopjafa jelzi.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Doblhoff Lily, született Ibrányi Erzsébet (1897–1973) bárónő, újságíró
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon : 1000-1990 (szerk. Kenyeres Ágnes) Arcanum Adatbázis Kft., 2001
- Albrecht Dezső életrajza a Névpont (Nevpont.hu) honlapján.
- Albrecht Dezső, az építő Erdély hitvallója. In: ErdélyiNapló.ro, 2014. március 1.
- Kónya-Hamar Sándor: Albrecht Dezső. In: Hitel, 2014. (27. évf.) 7. sz. 77-84. old.
- Nagy Pál: Albrecht Dezső (1908-1976) [nekrológ]. In: Magyar műhely : művészeti folyóirat, 1976. (14. évf.) 50. sz. 59-60. old.