Aldobolyi Nagy Miklós
Aldobolyi Nagy Miklós (A. Nagy Miklós) (Turócszentmárton, 1911. november 28. – Szeged, 1973. április 4.[6]) geográfus, hidrogeológus, főiskolai tanár.
| Aldobolyi Nagy Miklós | |
| Született | 1911. november 28.[1][2] Turócszentmárton[3] |
| Elhunyt | 1973. április 4. (61 évesen)[2] Szeged[3] |
| Állampolgársága | magyar[4] |
| Gyermekei | Aldobolyi Nagy György |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934) |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Szeged[5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztés1934-ben a budapesti tudományegyetemen közgazdaság-tudományi kar földrajz-vegytan-áruismeret szakán felsőkereskedelmi iskolai tanári oklevelet szerzett. 1934–1941 között a Szegedi Női Felsőkereskedelmi Iskola pedagógusa volt. 1936-ban doktorált a műszaki egyetemen. 1941–1944 között a szamosújvári kereskedelmi középiskola rendes tanára volt. 1942-ben magántanárrá habilitálták. 1944–1945 között a szentendrei papírgyár munkása volt. 1945–1946 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szegedi főigazgatóságának szakiskolai előadója volt. 1945–1947 között a Szegedi Tanárképző Főiskola rendes tanára volt. 1945–1957 között Szegeden a Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszékén tanszékvezető tanár volt. 1946-ban a Szegedi Kereskedelmi Fiúiskola rendes tanára volt. 1947-ben Magyarország népességi statisztikája tárgykörben magántanári képesítést szerzett. 1947–1948 között a Szegedi Tudományegyetem magántanára volt. 1947–1957 között a Magyar Tudományos Akadémia Talajföldrajzi Bizottság alapító tagja volt. 1953-tól a Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Osztályának alapító tagja. 1955–1956 között az MTA-TMB aspiránsa volt. 1957–1960 között az Országos Vízügyi Főigazgatóság kutató-geológusaként tevékenykedett. 1960–1964 között az Országos Vízügyi Főigazgatóság Szegedi Vízügyi Igazgatóság főelőadójaként dolgozott. 1967–1973 között a Vízkészlet-gazdálkodási Központ tudományos munkatársa volt.
Munkássága
szerkesztésTeleki Pál tanítványaként elsősorban népességföldrajzzal, majd az Alföld településföldrajzával, természet- és talajföldrajzával, hidrogeográfiai kutatásokkal foglalkozott. Magyarországon elsők között vizsgálta az Alföld agrárnépességét, elsőként végzett tájnépességi kutatásokat Erdélyben. Demográfiailag feldolgozta a Kis-Szamos vízgyűjtőterületének 103 községét. A magyarországi talajföldrajzi kutatások úttörője volt; Ballenegger Róbert és Kreybig Lajos mellett több talajföldrajzi térképet készített, majd Korpás Emillel kidolgozta a talajföldrajzi kutatások módszertanát.
Öngyilkos lett altatószer-mérgezés által.
Családja
szerkesztésSzülei: Aldobolyi Nagy Zoltán (1870-1938) törvényszéki bíró[7] és Hofmann Georgina (?-1927) voltak. 1936-ban házasságot kötött Tulkis Magda középiskolai tanárral. Gyermekei: Aldobolyi Nagy György (1939-) zeneszerző;[8] Aldobolyi Nagy Emma (1945-) és Aldobolyi Nagy Magda (1949-).
Művei
szerkesztés- Agrárnépesedési vizsgálódások Magyarországon (Egyetemi doktori értekezés is; Szeged, 1936)
- Vidékiek átalakulása Budapesten (Magyar Szemle, 1940)
- Tájnépesedés (Szeged, 1941)
- Táji nevelés (Nevelésügyi Szemle, 1941)
- A Zsitvaszög tájnépesedése (Budapest, 1942)
- Talajtérképezés a Délvidéken (Szeged, 1942)
- Magyarok a Kis-Szamos mellékén (Hitel [Kolozsvár], 1943)
- Táj és ember a Kis-Szamos medencéjében (Szamosújvár, 1944)
- Múlt és jelen a Marosszögben (Tiszatáj, 1947)
- Az éghajlat hatása az Alföld településeire (Wagner Richárddal; Szeged, 1948–1949)
- Alföldi tájak (Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve. III. Szeged, 1949)
- A Marosszög (Csongrád megyei füzetek; Szeged, 1954)
- Talajföldrajzi megfigyelések a Tiszazugban (Földrajzi Értesítő, 1954)
- A talajföldrajzi kutatások módszertana (Korpás Emillel; Szeged, 1955)
- Talajföldrajzi kutatások a két Körös mellékén (Földrajzi Közlemények, 1956)
- A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajzának vázlata (Szeged, 1956)
- Szeged földrajzi energiái és a város hatásterülete (Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1957)
- Új hőforrás Szegeden (Földrajzi Közlemények, 1957)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. október 23., PIM40158
- ↑ Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 10.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_190-212.pdf
- ↑ Halálesete bejegyezve a Szeged I. ker. állami halotti akv. 325/1973. folyószám alatt.
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzeremleiTarsasagEK_2019/?pg=304&layout=s
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Tudósnaptár
További információk
szerkesztés- Aldobolyi Nagy Miklós (Földtani Közlöny, 1973. 2. sz.)
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet Erdély. 4. kötet Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
- Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4
- Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Történet. Almanach. Szerkesztette: Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Központ, 1998.
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8