Alectis ciliaris

Az Alectis ciliaris a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó faj.

Alectis ciliaris
két kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei) Család: Tüskésmakréla-félék (Carangidae) Nem: Alectis Rafinesque, 1815 Faj: A. ciliaris
Tudományos név
Alectis ciliaris (Bloch, 1787)
Szinonimák
Alectes ciliaris (Bloch, 1787) Alectis breviventralis Wakiya, 1924 Alectis cilaris (Bloch, 1787) Alectis cilliaris Bloch, 1787 Alectis crinitus (Mitchill, 1826) Alectis indica (Cuvier, 1833) Alectis temmincki Wakiya, 1924 Blepharichthys crinitus (Mitchill, 1826) Blepharis ciliaris (Bloch, 1787) Blepharis crinitus (Mitchill, 1826) Blepharis fasciatus Rüppell, 1830 Blepharis indicus Cuvier, 1833 Blepharis major Cuvier, 1833 Blepharis sutor Cuvier, 1833 Carangoides ajax Snyder, 1904 Gallus virescens Lacepède, 1802 Hynnis cubensis Poey, 1860 Hynnis hopkinsi Jordan & Starks, 1895 Scyris analis Poey, 1868 Zeus ciliaris Bloch, 1787 Zeus crinitus Mitchill, 1826 Zeus gallus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alectis ciliaris témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alectis ciliaris témájú médiaállományokat és Alectis ciliaris témájú kategóriát.

Az Alectis halnem típusfaja.

Előfordulása

Az Alectis ciliaris a trópusi és szubtrópusi részeken, világszerte megtalálható. Az előfordulási területe az Atlanti-óceán nyugati részén Massachusettstól kezdve, a Mexikói-öblön és a Karib-tengeren keresztül, egészen Brazíliáig terjed, míg ugyanez óceán keleti részén Szenegáltól a Kongói Köztársaságig húzódik. Az Indiai-óceánban a Vörös-tengertől Dél-Afrikáig, valamint rí Lankáig található meg. Előfordulása a Csendes-óceánban Mexikótól Peruig tart.

Megjelenése

Ez a hal általában 100 centiméter hosszú, de akár 150 centiméteresre is megnőhet. Legfeljebb 22,9 kilogramm súlyú. Teste nagyjából pikkely nélküli, csak elszórtan, kisméretű, bőrbe ágyazódott pikkelyei vannak. Színezete ezüstös, háti része fémezett kékes. Kopoltyúfedőjén elmosódott sötét folt látható. Hátúszóján 7-8 tüske van, de ezeket elveszti növekedése során. A fiatal példányok úszóiból vékony szálak nyúlnak ki.

Életmódja

fiatal példány

Főleg szubtrópusi halfaj, amely a korallzátonyok közelében él, körülbelül 60-100 méteres mélységben. Néha a tengerfenék közelében is látható, de gyakran kiúszik a nyílt vizekbe. Az ivadék a partok menedékét keresi. Legfőbb tápláléka az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) és a tengerimakkok (Balanidae), de egyéb rákok és kisebb halak is.

Felhasználása

Az Alectis ciliarisnak kis mértékű halászata van. A sporthorgászok is kedvelik. Az ivadék kedvelt akváriumi hal, azonban nem tűri jól a fogságot. Húsa ízletes; frissen, szárítva vagy sózva árusítják.

Ciguatera mérgezésről vannak beszámolások.

Források

• Alectis ciliaris (Bloch, 1787) FishBase
• Paxton, J.R., D.F. Hoese, G.R. Allen and J.E. Hanley, 1989. Pisces. Petromyzontidae to Carangidae. Zoological Catalogue of Australia, Vol. 7. Australian Government Publishing Service, Canberra, 665 p.