Alekszandr Harutjuni Bekzadján
Alekszandr Harutjuni Bekzadján (Ալեքսանդր Հարությունի Բեկզադյան, oroszul Alekszandr Artyemjevics Bekzadjan) (Şuşa, 1879 – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. augusztus 1.) örmény bolsevik, szovjet diplomata, a Szovjetunió első magyarországi követe.
| Alekszandr Harutjuni Bekzadján | |
 | |
| Született | 1879. szeptember 15.[1][2] Şuşa[1][2] |
| Elhunyt |
Kommunarka lőtér |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | szovjet nagykövet Magyarországon (1934–1937) |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Kommunarka lőtér |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Harutjuni Bekzadján témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága szerkesztés
Cári hivatalnok családjában született. A kijevi politechnikai intézetben tanult. 1901-ben kapcsolódott be a szociáldemokrata munkásmozgalomba. 1903-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amelynek a szakadása után a bolsevikokhoz csatlakozott és agitációs-propaganda munkát végzett. 1905 végén letartóztatták, a börtönből megszökött. 1906 és 1914 között Svájcban élt, folytatta tanulmányait, 1911-ben befejezte a zürichi egyetemet. 1913-ban jogi doktori címet szerzett. Disszertációjának témája az oroszországi rendőri provokátor ügynökök tevékenysége volt.
1911-ben részt vett a bolsevikok párizsi tanácskozásán, majd Második Internacionálé 1912-es bázeli kongresszusán. 1913 szeptemberében az orosz szociáldemokraták küldötte volt Németország Szociáldemokrata Pártja jénai kongresszusán. 1914-ben visszatért Oroszországba, és a kaukázusi területeken végzett pártmunkát.
Részt vett a szovjet delegációban az 1922-es genovai konferencián, ez utóbbi nyomán került sor a rapallói egyezmény (1922) aláírására as weimari Németország és a Szovjetunió között. Bekzadjan ezután a berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség munkatársa lett. 1926-30 között kereskedelmi népbiztos volt, majd 1930 és 1934 között a Szovjetunió oslói követe lett.[4]
1934-ben a Szovjetunió első budapesti követének nevezték ki, megbízólevelét december 23-án adta át Horthy Miklósnak. 1937 novemberében hazahívták, Moszkvában ellenforradalmi tevékenység vádjával perbe fogták, majd 1938. augusztus 1-jén kivégezték.[5][6] 1956-ban rehabilitálták. 2015-ben emléktáblát helyeztek el Moszkvában utolsó lakása épületén.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Örmény Enciklopédia
- ↑ a b c Who is Who: Armenians
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бекзадян Александр Артемьевич, 2015. szeptember 27.
- ↑ Kolontári 158. o.
- ↑ Kolontári 175. o.
- ↑ Воздать бы каждому по чести. [2013. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
- ↑ Москва, Старопименовский переулок, 16 // Сайт «Последний адрес».
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бекзадян, Александр Артемьевич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ Kolontári: Kolontári Attila: Magyar–szovjet diplomáciai, politikai kapcsolatok 1920–1941. Budapest: Napvilág. 2009. = Politikatörténeti füzetek, 31. helytelen ISBN kód: 978 963 9350 54 4