Főmenü megnyitása

Alekszandr Szergejevics Jakovlev

szovjet–orosz repülőmérnök és repülőgéptervező

Alekszandr Szergejevics Jakovlev (oroszul: Александр Сергеевич Яковлев; Moszkva, 1906. április 1. – Moszkva, 1989. augusztus 22.) szovjetorosz repülőmérnök és repülőgéptervező. A Jakovlev-tervezőiroda vezetőjeként nevéhez fűződnek a második világháború legnagyobb számban gyártott szovjet légcsavaros vadászrepülőgépei.

Alekszandr Szergejevics Jakovlev
(Алекса́ндр Серге́евич Я́ковлев)
Александр Сергеевич Яковлев (cropped).jpg
Született 1906. április 1.
Moszkva
Elhunyt 1989. augusztus 22. (83 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Foglalkozása mérnök, repülőgép-tervező
Tisztség a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémia (1927–1931)
Kitüntetései
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Szergejevics Jakovlev témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Apja, Szergej Vasziljevics Jakovlev tisztviselő volt, aki a Nobel testvérek oroszországi olajipari cégének (BraNobel) a szállítmányozási részlegén, majd az 1917-es forradalmat követően, a cég államosítása után a Nyeftyeszindikat vállalatnál dolgozott. Apai nagyapjának, Vaszilij Afanaszjevics Jakovlevnek gyertyakereskedése volt Moszkvában (többek között a Nagyszínháznak is ő szállította a gyertyákat). Őseik azonban még a Volga-vidéken éltek paraszti sorban. Anyja Nyina Vlagyimirovna Jakovleva, aki otthon a háztartást vezette. A család Moszkvában, a Mescsanszkaja u. 2. sz. alatti négyemeletes ház egyik háromszobás lakásában élt.

Korai évekSzerkesztés

Gimnáziumi tanulmányaiSzerkesztés

A P. N. Sztrahov fiúgimnáziumba íratták be, ahol kilenc évig tanult. Kezdetben még nem vonzották a műszaki és a természettudományok. Elsősorban a történelem, a földrajz és az irodalom iránt érdeklődött.

Az 1917. októberi forradalmat követő időszakban a nehéz életkörülmények miatt családja úgy döntött, hogy az iskola mellett dolgozni küldik. Apja ismeretsége révén 1919-ben sikerült elhelyezkednie a fűtőanyagok elosztásával foglalkozó Glavtop nevű hivatal kőolaj-osztályán küldöncként, majd rövidesen áthelyezték az irattárba gyakornoknak, ezt követően pedig az osztályvezető titkára lett. 1922-ig dolgozott, miközben folytatta a gimnáziumi tanulmányait is.

Modellező szakkörSzerkesztés

Az 1920-as évek elején kezdett érdeklődni a repülés iránt, amikor a Szovjetunióban erős társadalmi mozgalom bontakozott ki a repülés népszerűsítése, valamint a szovjet légiflotta megteremtése érdekében. 1922-ben, amikor Jakovlev a gimnázium utolsó osztályát végezte, vezetésével az iskolában modellező szakkört alapítottak, létrehozták a Légiflotta Ifjú Barátai nevű szervezetet és beléptek a Légiflotta Barátainak Társaságába (ODVF). Első modellje, egy kétméteres fesztávolságú vitorlázó modell 1922-ben több mint egy hónapig készült.

1923-ban a Légiflotta Barátainak Társasága aktivistájaként pénzt gyűjtött a szovjet légiflotta (légierő) létrehozására. Még gimnazistaként társaival megszereztek egy Hodinkán található, raktárban tárolt, kiselejtezett, zsákmányolt Nieuport repülőgépet, melyet tanulmányozás céljából a gimnázium tornatermében szereltek össze.

A vitorlázó repülésSzerkesztés

1923-ban elvégezte a gimnáziumot. Mint a repülés iránt akkorra már elkötelezett ember, repülőgép-tervező szeretett volna lenni. Ennek érdekében kapcsolatot keresett a kor ismert repülős személyiségeivel. Először az akkori idők ismert repülőgép-tervezőjét, Alekszandr Porohovscsikovot kereste meg, de érdemi segítséget nem kapott tőle. Ezt követően kereste meg Konsztantyin Areulov ismert pilótát és repülőgép-tervezőt. Arceulov elhelyezte Jakovlevet Nyikolaj Anoscsenko pilóta segédjének. Jakovlev Anoscsenko Makaka nevű siklógépe építésénél segédkezett, mellyel Anoscsenko indulni akart az 1923 novemberében a Krímben első alkalommal megrendezett vitorlázó versenyen.

1923. novemberben a versenyzőkkel együtt Jakovlev is elutazott a Feodoszija közelében, Koktyebelben megrendezett első szovjet vitorlázó repülő versenyre. (A kedvező légköri viszonyok miatt később Koktyebel lett a szovjet vitorlázórepülés egyik központja.) Jakovlev ott fejezte be Anoscsenko siklógépét, mely azonban az első felszállás során, rövid siklást követően lezuhant és összetört.

A sikertelen repülést követően fogalmazódott meg Jakovlevben az elképzelés, hogy a következő évi versenyre saját vitorlázó repülőgépet épít. Tervéhez segítséget kért Szergej Iljusintól, a Légierő Akadémiájának akkori hallgatójától, akivel Jakovlev a koktyebeli vitorlázó versenyen ismerkedett meg. Iljusin ellátta Jakovlevet szakirodalommal és tanácsokkal. Jakovlev a volt gimnáziumában létrehozott egy vitorlázórepülőgép-szakkört, ahol mintegy 15 fő vett részt a gép tervezésében és építésében. A terveket és a számításokat a Katonai Repülő Akadémia (AVF) vitorlázórepülőgép-csoportja ellenőrizte és jóváhagyta. A repülőgépgyárakból beszerzett faanyagból a gimnázium tornatermében építették meg a gépet 1924-ben.

A géppel még abban az évben részt vettek a második koktyebeli vitorlázó versenyen, ahol a Katonai Repülő Akadémia után AVF–10 jelzést kapott vitorlázó repülőgép (AVF – Akagyemija Vozdusnovo Flota, a 10-es szám arra utal, hogy ez volt az Akadémia 10. gépe) sikeresen szerepelt. A gép 1924. szeptember 15-én emelkedett első alkalommal a levegőbe a Koktyebel melletti Uzun-Szirt hegyen, és a második össz-szovjet vitorlázórepülő versenyen mindegyik napon repült.

Jakovlev 1925-ben az AVF–10-est továbbfejlesztve megépítette az ahhoz hasonló AVF–20 vitorlázó repülőgépet, mely ugyancsak sikeresen szerepelt a harmadik koktyebeli össz-szovjet vitorlázó versenyen. A gépért Jakovlevet a versenyt szervező AVIAHIM oklevéllel jutalmazta. Az AVF–20-szal részt vettek az 1927-ben megrendezett negyedik versenyen is.

Az AIR-sorozatSzerkesztés

A Katonai Repülő AkadémiánSzerkesztés

A Nyikolaj J. Zsukovszkij nevét viselő Katonai Repülő Akadémián szeretett volna továbbtanulni. Oda azonban többszöri próbálkozásra sem jutott be, egyrészt polgári származása miatt, másrészt nem szolgált korábban a Vörös Hadseregben. Hogy a repülés közelébe kerülhessen, elhatározta, hogy beáll repülőgépszerelőnek. 1924 márciusában Iljusin segítségével sikerült bejutnia a Katonai Repülő Akadémia tanműhelyébe, ahol kezdetben az asztalosműhelyben segédként dolgozott. Két év után átkerült az Akadémia gyakorló repülőterére, a moszkvai Központi Repülőtérre, ahol az egyik, a Duksz R–1, Ansaldo- és Avro-gépeket üzemeltető századba osztották be motorszerelőnek.

Repülőgép-tervezői munkásságaSzerkesztés

1924–1927 között a légierő Zsukovszkijról elnevezett Akadémiáján dolgozott először munkásként, majd motorszerelőként. 1927-ben megépítette következő repülőgépét, a kétfedelű AIR–1-t. A gép első repülésének időpontját, 1927. május 12-t tekintik a tervezőiroda születésnapjának. 1927-től 1931-ig a Zsukovszkij Akadémián tanult. 1931-ben mérnöki oklevelet kapott és a 39. sz. repülőgépgyárban kezdett el dolgozni. Ott 1932-ben egy könnyű repülőgépekkel foglalkozó tervezőcsoportot szervezett. 1934. január 15-én a repülőgépgyár tervező részlegének vezetője, 1935-ben főkonstruktőre lett. Ezt a posztját 1956-ig töltötte be. 19401946 között egyúttal a repülőgépipari népbiztos helyetteseként is tevékenykedett. 1956-tól 1984-ig a nevét viselő Jakovlev Tervezőiroda (OKB–115) főkonstruktőre volt.

1946-tól vezérezredesi rendfokozatot viselt, 1976-tól a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja volt. Számos szovjet kitüntetést kapott.

MunkásságaSzerkesztés

A vezetése alatt álló tervezőiroda több mint 200 repülőgéptípust fejlesztett ki. Mint a legsokoldalúbb szovjet repülőgéptervező, a harci repülőgépeken kívül szállító és sport-, valamint gyakorló repülőgépeket is tervezett. Az első sikeres és nagy mennyiségben gyártott típusai a II. világháború alatt készült Jak–1, Jak–3, Jak–7 és Jak–9 vadászrepülőgépek voltak. A II. világháborút követő időszakban Jakovlev is a sugárhajtású repülőgépek felé fordult. Az első kis sorozatban gyártott sugárhajtású vadászrepülőgépe, a Jak–23 azonban nem bizonyult sikeres konstrukciónak. Az ezt követő kéthajtóműves típusok, a Jak–25, majd a Jak–28 vadász- és felderítő repülőgépek a szovjet honi légvédelem fontos típusai voltak. Főleg az Aeroflot belföldi járatain használták a Jak–40 és Jak–42 utasszállító repülőgépeket. Jakovlev azon kevés repülőgéptervező közé tartozik, aki kipróbálta képességeit a helikopterek terén is. A kétrotoros Jak–24 a korát megelőző konstrukció volt, nem terjedt el. Jakovlev az 1960-as években kezdett el foglalkozni a helyből felszálló (angol rövidítéssel: VTOL) harci repülőgépek fejlesztésével. Az első ilyen kísérleti gépe a Jak–36 volt, majd az ezzel szerzett tapasztalatok nyomán fejlesztették ki a Szovjet Haditengerészetnél is rendszeresített Jak–38 hajófedélzeti vadászrepülőgépet.

KitüntetéseiSzerkesztés

Kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, hatszor kapott Sztálin-díjat, egy-egy alkalommal pedig Lenin-rendet, illetve a Szovjetunió Állami Díját.

MunkáiSzerkesztés

  • А. С. Яковлев: Целъ Жизни (oroszul), magyar kiadása: A. Sz. Jakovlev: Szárnyak, emberek, Kossuth Könyvkiadó, 1968; második kiadás: Zrínyi Katonai Kiadó, 1977 ISBN 963-326-634-3

ForrásokSzerkesztés

  • A. Sz. Jakovlev: Szárnyak, emberek, Kossuth Könyvkiadó, 1968; második kiadás: Zrínyi Katonai Kiadó, 1977 ISBN 963-326-634-3

További információkSzerkesztés