Főmenü megnyitása

Alekszandrovszk (Permi határterület)

város Oroszország Permi határterületén

Alekszandrovszk (oroszul: Александровск) város Oroszország Permi határterületén, az Alekszandrovszki önkormányzati járás székhelye.

Alekszandrovszk (Александровск)
Alexandrovsk Machine Factory.jpg
Alekszandrovszk címere
Alekszandrovszk címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
Irányítószám 618320
Körzethívószám 34274
Népesség
Teljes népesség
  • 12 562 fő (2018. jan. 1.)[1]
  • 12 222 fő (2019)[2] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Alekszandrovszk (Oroszország)
Alekszandrovszk
Alekszandrovszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 59° 10′, k. h. 57° 35′Koordináták: é. sz. 59° 10′, k. h. 57° 35′
Alekszandrovszk (Permi határterület)
Alekszandrovszk
Alekszandrovszk
Pozíció a Permi határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandrovszk témájú médiaállományokat.

Lakossága: 14 495 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

FekvéseSzerkesztés

A Permi határterület keleti részén, Permtől 185 km-re északkeletre, a Középső-Urál nyugati lejtőjén, a Litva folyó partján helyezkedik el. Vasútállomás (Kopi) a Perm–Szolikamszk vasútvonalon. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú KungurCsuszovojSzolikamszk országút.

TörténeteSzerkesztés

A település 1783-ban jött létre egy jelentős vasérclelőhely közelében, ahol 1802-ben vasolvasztót és vasgyártó üzemet alapítottak. Az üzem 1808-ban kezdte meg a termelést, és azzal párhuzamosan építették ki a települést, melyet a gyártulajdonos V. A. Vszevolozsszkij a fiáról nevezett el. A gyárat 1882-ben P. P. Gyemidov vásárolta meg.

Az 1920-as évektől átállították bányagépek gyártására. Kezdetben csak egyszerűbb gépeket, pl. légkalapácsot, csörlőket készített a kizeli szénmedence bányáinak, majd az Urál összes szénbányái részére. 1941-ben a Donyec-medence bányagépgyárát Alekszandrovszkba telepítették át. A két azonos profilú gyár egyesítéséből igazi nagyvállalat alakult; a háború idején nagy mennyiségben fegyvereket is gyártottak. A háborút követő fejlesztések befejeztével nagyteljesítményű rakodógépeket, bánya villanymozdonyokat, szállítószalagokat és egyéb berendezéseket állítottak elő, és a vállalat a Szovjetunió egyik legnagyobb bányagépgyára lett.

A település 1942-től 1951-ig járási székhely volt. 1951-ben kapott városi rangot. Gazdasági alapját képező ipari létesítménye – a környező bányásztelepülésektől eltérően – a 21. század első két évtizedében is eredményesen működik.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés