Ali Tepeleni pasa

albán nemzetiségű oszmán hadvezér
(Ali Tepeleni szócikkből átirányítva)

Ali Tepeleni pasa vagy Ali pasa (albánul Ali Pashë Tepelena, törökül Tepedelenli Ali Paşa) (Tepedelen, 1741Janina, 1822. február 5.) albán nemzetiségű oszmán hadvezér, a maga idejében a Balkán-félsziget délnyugati szegletének korlátlan hatalmú ura. Választott székhelye után Janina Oroszlánjaként emlegették és rettegték kortársai a keménykezű kényurat. Ugyanakkor mind a mai napig hősként tisztelik mint a szerb- és törökellenes albán nemzeti mozgalom nagy alakját.

Ali Tepeleni pasa
Született1750
Tepelena
Elhunyt1822. január 24. (71-72 évesen)
Joánina
Állampolgárságaoszmán
HázastársaKyra Vassiliki
Gyermekei
  • Veli Pasha
  • Muhtar Pasha
  • Salih Pasha
SzüleiHamko
Foglalkozásapolitikus
Halál okalőtt seb
SírhelyeFethiye Mosque
A Wikimédia Commons tartalmaz Ali Tepeleni pasa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
Ali Tepeleni pasa

Nagybirtokos család sarjaként született Tepedelenben (ma Albánia, Tepelena), Veli bég és a szláv nemzetiségű muzulmán anya, Velija gyermekeként. Apja 1754-es halálával a család elveszítette anyagi javait és politikai hatalmát, s Ali édesanyja egy, a környéket fosztogató bandát szervezett. Idővel Ali került a „szabadcsapat” élére, és vakmerő tetteivel hamar felhívta magára az oszmán hatóságok figyelmét: hamarosan a negropontei pasa jobb kezeként segédkezett az işkodrai felkelés leverésében. 1768-ban nőül vette a tehetős delvinai pasa leányát (házasságukból két fiú született: Muktar és Veli).

Az işkodrai siker után gyorsan lépkedett felfelé az oszmán hadsereg szamárlétráján. Előbb a ruméliai pasa hadnagya lett, majd 1787-ben – miután kitüntette magát a szultán Ausztria és Oroszország elleni háborúiban – jutalmul a Trikalai pasalik katonai parancsnokává tették. Ez a pozíció azonban nem elégítette ki ambícióit: 1788-ban elkergette Mahmud pasát Janinából és átvette a Janinai szandzsák kormányzását (a Portát intrikáival meggyőzte, hogy ő az alkalmas személy a szandzsák élére). Felvette az Ali pasa nevet, s a város az elkövetkező három évtizedben mindvégig támaszpontjául szolgált. Szülőfalujában, Tepedelenben is építtetett egy hatalmas, fényűző palotát. Kihasználva a török adminisztráció gyengeségét, a későbbiekben irányítása alá vonta Albánia és Macedónia déli részét, Epiruszt és Thesszáliát.

E területek országlásában pragmatikus despotának mutatta magát: nyíltan ugyan nem fordult szembe a Portával (sőt, éves adót fizetett), de bárkivel egyezségre lépett céljai elérése érdekében. Fő ambíciója az albán és görög területek összevonásával irányítása alatt álló, önálló királyság létrehozása volt. 1797 októberében a Velencei Köztársasághoz tartozó tengerparti városokért (Butrinto, Parga, Prevesa, Vonitsa) indított hosszú és sikertelen hadjáratot, jóllehet a Jón-szigeteket birtokló Franciaország, Bonaparte Napóleon tábornok is támogatta e szándékában. Diplomáciai praktikáit és hatalmi törekvéseit a gyenge konstantinápolyi kormányzat kíváncsian és az időnyerésben bízva szemlélte. Úgy vélték, még mindig jobb félig-meddig szövetségesüknek tudni Alit, mint kenyértörésre vinni a dolgot. Sőt, hogy továbbra is biztosítsák Ali pasa jóindulatát, 1799-ben Rumélia kormányzójává tették meg, ami a legmagasabb adminisztratív tisztségnek számított a Balkánon. Bonaparte Napóleon tábornok 1799. évi egyiptomi kudarca után Ali francia szövetségesét elveszítette. Az Oszmán Birodalom elleni harcukban az európai hatalmak azonban továbbra is erős szövetségest láttak Aliban, aki 1804-ben Nagy-Britanniával szövetkezett, s anyagi támogatásukkal, 100 000 fős hadseregével elnyomta a görögök és az albán szulióták függetlenségi kísérleteit, és biztosította hatalmát a Balkán délnyugati részén.

Ali pasa szeszélyes kegyetlenkedéseit Balkán-szerte rettegték. Negyven évvel azután, hogy anyját Gardiki falu lakói egy ízben bántalmazták, Ali Tepeleni bosszút állt: a tettesek leszármazottai közül 739 férfit lemészároltatott. 1808-ban, miután egyik legnagyobb ellenlábasát, a görög Katszandonisz kleftiszt foglyul ejtette, a szerencsétlen ember minden csontját pöröllyel összetörette kivégzése előtt. Máig nem tisztázott, hogy legenda vagy valóság a szájhagyomány által népballada formájában is megőrzött eset, amely szerint 1801-ben, miután közeledési kísérletét visszautasította legidősebb fiának nevelőnője, tizenhét másik nővel együtt megkötözte, majd élve bedobatta a janinai Pamvotisz-tó vizébe.

Ali pasa 1819-ben úgy érezte, elérkezett az idő, hogy deklarálja függetlenségét a Portától, 1820-ban pedig bérgyilkosokat küldött Konstantinápolyba, hogy megöljék egyik politikai ellenfelét. A cselszövést azonban leleplezték, s mindezt II. Mahmud arra használta fel, hogy visszaállítsa a Porta megtépázott tekintélyét. Elsőként minden tisztségétől megfosztotta Ali pasát, majd büntetőhadjáratot indított ellene. Ali felkészült az ellenállásra, és nagy erőfeszítéseket tett a görögök és a keresztény albánok megnyerésére. Javított az irányítása alatt álló falvak életkörülményein, és 1821 tavaszán a függetlenségükért harcoló görög felkelőkkel az oldalán hadjáratot indított Epiruszban, Moreában és Livadeia környékén. Ám az oszmán hadsereg visszavonulásra késztette Ali csapatait. Végül, 1822. január 24-én török békekövetek bejutottak Janinába, és sikeres merényletet követtek el a vára védelmébe húzódó Ali pasa ellen. A fejét – fiaiéival együtt – Konstantinápolyba küldték.

Ali pasa az irodalomban szerkesztés

Az angol költő, George Byron 1809-ben látogatta meg Ali pasa tepedeleni udvarát, és a fényűző kényúrral való találkozását a Childe Haroldban is megörökítette. Tagadhatatlan, hogy elbűvölte őt a pompa és Ali pasa hellén világot megidéző klasszicizmusa, ugyanakkor a kegyetlen despotát is látta az önmagát muzulmán Bonaparténak tituláló vendéglátójában. (Ali pasa hiteles, érzékeny személyleírása is Byronnak köszönhető.) Állítólag a pasa szerelmes is lett a költőbe (akinek szintén volt része biszexuális és homoszexuális kalandokban), s ajándékokkal próbálta meg magához csábítani Byront. Byron átlátott a szitán és ügyesen kitért előle. Egyszer megmentett egy muzulmán albán lányt, akit Ali bírósága ítélt halálra, mert kereszténnyel hált. Byronnak egyébként szintén volt viszonya a lánnyal, de ez nem derült ki.

Ali pasa bukásának romantikus adaptációját olvasni Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című 1844-es regényében. A műben Ali pasa leánya, Haydée a gróf rabszolganője lesz, és segédkezet nyújt Edmond Dantèsnek bosszúja végrehajtásában.

A magyar szépirodalomban már 1846-ban, Jósika Miklós Diamante című elbeszélésében felbukkant az albán kényúr (Ali Telepéni néven), de ennél híresebb Jókai Mór 1854-ben írott, A janicsárok végnapjai című regénye. Főhőse, Ali Tepelenti szomorú végét a nagy mesélő így írja le:

„Amely napra meg volt izenve, aznapra megérkezett a tatár Sztambulba, Ali fejével. […] Azon kapunál, hol Tepelenti feje volt kitéve, oly nagy volt három napig a tolongás, hogy több ember nyomatott agyon a bámulni kívánóktól, kik mind eljöttek megnézni azt az ősz szakállú arcot, melynek haragos tekintete előtt hosszú ideig reszketett az egész birodalom.”

Napjaink egyik turistalátványossága Ali végzetének helyszíne a janinai Pamvotisz-tó szigetén, a Pandelimonosz-kolostorban, ahol még a halálát okozó, majd a falba csapódó golyó ütötte lyukat is megmutatják. A kolostorban egy kis Ali Tepeleni pasa emlékmúzeumot is berendeztek.

Irodalom szerkesztés

  • Beauchamp, Alphonse de: Life of Ali Pacha of Janina, late vizier of Epirus. London: Relfe. 1823.
  • Christowe, Stoyan: The Lion of Yanina. A narrative based on the life of Ali Pasha, despot of Epirus. New York: Modern Age Books. 1941.
  • Plomer, William: The Diamond of Janina: Ali Pasha 1741–1822. London: Cape. 1970.
  • Fleming, Katherine Elizabeth: The Muslim Bonaparte. Diplomacy and orientalism in Ali Pasha’s Greece. Princeton: Princeton University Press. 1999.