Főmenü megnyitása

Az All My Love az angol Led Zeppelin együttes hatodik dala az 1979-es In Through the Out Door albumukról. Szerzője John Paul Jones basszusgitáros/billentyűs hangszerek, és Robert Plant énekes voltak. Balladisztikus hangvételű, lágy hangzású és közepes tempójú szerzemény. Szerelmes dalként is értelmezhető, a szöveg azonban Plant fiának állít emléket. Karac az 1977-es Észak-Amerikai turné közben, ötéves korában hunyt el gyomorfertőzés következtében. Plant és Jones elsőként írták meg a stúdiófelvételek során, a dal közepén pedig egy klasszikus ihletettségű szintetizátorszóló hallható. A South Bound Saurez mellett ez a másik olyan dal az In Through the Out Door albumról, amelynek megírásában Page nem vett részt. Sok kritikus szerint az együttes „utolsó nagy klasszikus darabja”.[1]

Led Zeppelin
All My Love
Dal az In Through the Out Door albumról
Megjelent 1979. augusztus 15.
Felvételek 1978. november-december, Polar Studios, Stockholm, Svédország
Stílus Rock
Nyelv angol
Hossz 5:53
Kiadó Swan Song
Szerző John Paul Jones, Robert Plant
Producer Jimmy Page
A(z) In Through the Out Door album dalai
Carouselambra
(5)
All My Love
(6)
I’m Gonna Crawl
(7)

Tartalomjegyzék

TörténetSzerkesztés

A dalt Jones és Plant elsőként és együtt írták meg az In Through the Out Door album felvételei során. Ebben az időben a két zenész sok időt töltött együtt a stúdióban, mivel Page és John Bonham ritkán jelent meg időben a munka kezdetére. Rögzítése az ABBA svédországi Polar stúdiójában zajlott 1978 novemberében és decemberében. Amikor Bonham a dal ritmusrészén dolgozott, természetes és spontán stílusra törekedett, amivel Plant hangjának kíséretében lendíti előre a szám ritmusát. Mindez nagy kihívás elé állította, így amikor egyszer a Toto gitárosával Steve Lukather-rel találkozott felvetette a gitáros, hogy kérje ki a Toto dobos Jeff Porcaro segítségét.[1] Lukather szerint Porcaro nagyon jól megragadja a dalok lényegét, aki szívesen dolgozott együtt Bonham-el, így a dalban hallott dobtémák nagy része Porcaro ötlete nyomán született.[1]

Zeneileg egy közepes tempójú, kedves ugyanakkor melankólikus[2] szerelmi ballada, amelyben Jones billentyűhangjai vannak a középpontban.[3] Plant nagyfokú átéléssel adja elő az élet, a halál és az újjászületés celebrálásáról elmélkedő szövegét, szépen csengő, meleg tónusú hangja meglehetően előtérbe került (más számokkal ellentétben a lemezről) a keverés során.[3] Page 12 húros akusztikus gitárkísérete csak színező szerepet tölt be, Jones előretolt szintetizátor hangjai elnyomják a gitár szólamát. A szólórészt szintén Jones játssza, aki a 18. századi klasszikus billentyűs hangszerre írt művek stílusát idézi fel, míg hangszíne olyan ami az 1970-es évek közepén számított divatosnak, nem 1979-ben.[3]

A dalnak egy kiterjesztett változatú stúdiófelvétele is ismert, amely több mint 7 perces, és egy sor kalóz Led Zeppelin felvételen is meghallgatható. Ez a verzió sok helyen a dal eredeti címének szánt "The Hook" elnevezéssel szokott szerepelni (például az album 2015-ös deluxe edition újrakiadásán), és a kibővített részben Plant még egy versszakot, míg Page egy gitárszólót ad elő. Ez utóbbi során egy B-Bender nevű gitártartozékkal szerelte fel hangszerét, amely a B húr (Magyarországon H-nak is hívják) meghajlítására szolgál.[4]

UtóéletSzerkesztés

A dal az 1980-ban lezajlott európai turné során a koncertek állandó darabja lett, és rendre a válogatásalbumaikra is fel szokott kerülni (Latter Days: The Best of Led Zeppelin Volume Two, Remasters és Mothership). Megítélése változó az együttes tagjainak a részéről. Később Plant Cameron Crowe rockújságírónak adott interjújában elmondta, hogy a dal a Led Zeppelin egyik legjobb pillanata.[5] Bonham és Page viszont már kevésbé volt vele elégedett, elsősorban a dal túl lágy, soft rockos jellege miatt.[6] Page kifejtette, hogy az „All My Love sosem volt a kedvencem. Kicsit aggasztott a refrén. Szinte láttam magam előtt, ahogy hullámoznak az emberek, meg ilyesmi. És csak az járt a fejemben: Ezek nem mi vagyunk. A maga nemében nem volt rossz, de a jövőben nem ezt az irányt akartam követni.”[3]

Az In Through the Out Door 2015-ös Deluxe Edition újrakiadásának kapcsán Andrew Doscas a PopMatters kritikusa azt írta a számról, hogy a legszomorúbb és leginkább szívhez szóló Led Zeppelin szerzemény.[7] Recenziójában leírta, hogy méltó emléket állít Plant fia számára, de egyben kísértetiesen is hangzik, mivel hangulata előrevetíti a közelgő, de még előre nem látható feloldózást a zenekar megszünésével kapcsolatban.[7] Keith Shadwick az együttes történetét bemutató Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980 című könyv szerzője kifogásolta, hogy Jones billentyűhangzása elnyomja az ötletes gitárkíséretet, majd hozzátette, hogy Jones szólója a dal közepén a feketeleves, ami megjelenésekor már elcsépeltnek hangzott.[3] Nigel Williamson biográfus a klasszikus elemeket is felvonultató szintetizátorhangzást illette kritikával, amely szerinte nem illik az együttes stílusába, hanem sokkal inkább az Electric Light Orchestra vagy a Genesis megoldásait jellemzi.[8] A Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin című könyv egyik szerzője Ralph Hulett szerint az akusztikus gitárjáték sokkal jobban hangzik mint az album gitárszólamainak többsége.[9] A riffeket viszont kuszának jellemezte, míg megszólalása „feláldozta a klasszikus, súlyos blues hangzást, hogy úgy szólaljon meg, mint egy Beatles féle popdal.”[9] A Radio Caroline 1999-es "Top 500 Tracks" listáján a 239. helyre rangsorolta.[10]

Az "All My Love" az együttes késői korszakának az egyik legnépszerűbb szerzeménye. A lemezmegjelenést követő koncerteken rendre bekerült a programba, és számos előadó feldolgozta. A Dread Zeppelin emlékzenekar mellett a Michael White & The White is a műsorára tűzte, továbbá a Londoni Filharmonikus Zenekar Kashmir: Symphonic Led Zeppelin című albumára is felkerült. A Mor Karen and Kristen Laiken és a Great White egyaránt feldolgozta saját Led Zeppelin tribute albumain, csakúgy mint a Vanilla Fudge. A Ween alternatív rock zenekar a Live in Chicago című koncertlemezén hozta nyilvánosságra, de John Craigie és Billy Sherwood is a saját képére formálta. Bettye LaVette énekesnő pedig a rockdalok átiratait tartalmazó soul albumán az Interpretations: The British Rock Songbookon dolgozta fel a dalt.

KözreműködőkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c Interjú Steve Lukatherrel a Toto gitárosával. (spanyol nyelven). rockaxis.com. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
  2. Led Zeppelin - In Through The Out Door lemezkritika a passzio oldalon. (magyar nyelven). passzio.hu. [2017. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
  3. a b c d e Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980. Keith Shadwick, 296. o. (2005). ISBN 978-963-266-115-5 
  4. Lewis 1994.
  5. Liner notes by Cameron Crowe for The Complete Studio Recordings.
  6. Tolinski 2012, eBook.
  7. a b Led Zeppelin: In Through the Out Door (Deluxe Edition). PopMatters , 2015. szeptember 22. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  8. Williamson 2007, 188. o.
  9. a b Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin. Ralph Hulett, Jerry Prochnicky, 258. o. (2005). ISBN 963-7448-32-2 
  10. Top 500 Tracks - 1999. Radio Caroline. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)