Almásszentmihály
Almásszentmihály település Romániában, Szilágy megyében.
Almásszentmihály (Sânmihaiu Almașului) | |
Almásszentmihály görögkeleti fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Almásszentmihály |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 457305 |
SIRUTA-kód | 142685 |
Népesség | |
Népesség | 992 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 5 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 23° 16′ 11″47.036312°N 23.269657°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 23° 16′ 11″47.036312°N 23.269657°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzilágy megyében, Zilahtól délkeletre, az Almás vize mellett, Hidalmás és Vaskapu között fekvő település.
Nevének eredete
szerkesztésA falu nevét Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma után kapta.
Története
szerkesztésAlmásszentmihály neve az oklevelekben 1334-ben tűnt fel először Zenmichal néven.
1452-ben Nagzenthmyhal, 1459-ben Zenthmyhal, 1466-ban Zenthmihal, 1546-ban Naghzent Mihal, 1587-ben Zentt Mihally, 1750-ben Puszta Szent Mihály, néven írták nevét. 1400-as években birtokosok voltak itt a Szentmihályi, Gyulakúti, Nagy, Lovas, Tompa, Farkas, Jakab, Sámsoni, Polyák családok. 1522-ben NaghzenthMyhal Somi Gáspár birtoka volt. 1552-ben Naghzenthmyhalon Bonyhai Dezsőffy László volt a birtokos. 1554-ben a település birtokosa Somy Anna volt.
1658-ban a fennmaradt írások szerint még állt Szent Mihályról elnevezett temploma, a 17. században azonban a templom és a falu lakossága is elpusztult, ekkor kapta a puszta előnevet. 1730-tól görögkeleti vallású lakosok telepedtek le a faluba. Az 1900-as évek adatai szerint a régi lakosság emlékét a határ-, dűlő- és utcanevek őrzik, mint például: Magyar utca, Kis utca, Kisgána, Kosárvölgy. A trianoni békeszerződés előtt Almásszentmihály Kolozs vármegye Hidalmási járásához tartozott. 1910-ben 1441 lakosából 59 magyar, 1338 román volt. Ebből 1351 görögkatolikus, 30 református, 30 görögkeleti ortodox, 19 izraelita volt.
Nevezetességek
szerkesztés- Görögkeleti fatemploma.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 184. o. ISBN 973-9203-57-4
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.