An–12

szovjet vállszárnyas katonai teherszállító repülőgép
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 29.

Az An–12 (NATO-kódja: Cub) az Antonov tervezőiroda által, az An–10-ből kifejlesztett négy légcsavaros gázturbinával felszerelt, vállszárnyas katonai teherszállító repülőgép. Fejlesztését az amerikai C–130 Hercules inspirálta, nagyon hasonló műszaki paraméterekkel, annak kategóriatársa. Huszonkilenc altípusa a Varsói Szerződés tagállamaiban rendszeresen szállított, illetve a szocialista politikai tömb érdekeltségi köreiben is megfordult Kubától a Közel-Keleten át Délkelet-Ázsiáig. Kínában J–8 néven gyártották. Több polgári légitársaság is üzemelteti.

An–12
A szudáni Air west légitársaság An–12-ese Zágráb repülőterén
A szudáni Air west légitársaság An–12-ese Zágráb repülőterén

Funkcióközepes teherszállító repülőgép
GyártóIrkutszki Repülőgépgyár, Voronyezsi Repülőgépgyár, Taskenti Repülőgépgyár
TervezőAntonov (Főkonstruktőr: V. N. Gelprin)
Gyártási darabszám1248 db

Személyzet5 fő: 2 pilóta, 1 fedélzeti mérnök, 1 navigátor, 1 rádiókezelő
Első felszállás1957. március
Szolgálatba állítás1959
Méretek
Hossz33,10 m
Fesztáv38,00 m
Magasság10,53 m
Szárnyfelület121,7 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg28 000 kg
Hasznos terhelés20 000 kg
Max. felszállótömeg61 000 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db AI–20 légcsavaros gázturbina
Teljesítmény4×3000 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség777 km/h
Utazósebesség670 km/h
Hatótávolságmax. tüzelőanyaggal: 5700 km,
max. teherrel: 3600 km
Legnagyobb repülési magasság12 000 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet2 db Nugyelman–Rihtyer NR–23
A Wikimédia Commons tartalmaz An–12 témájú médiaállományokat.
Az An–12-t üzemeltető országok

Mintegy 100 darab gép zuhant le, vagy sérült meg olyan nagy mértékben, hogy az már repülésre képtelenné tette. A balesetek ezzel a típussal elsősorban Afrikában történtek.[1]

  1. Fogynak az "orosz Hercules-ek". (Hozzáférés: 2019. október 8.)

További információk

szerkesztés