An–72

szovjet teherszállító repülőgép
(An–74 szócikkből átirányítva)

Az An–72 (NATO-kódja Coaler) az Antonov tervezőiroda (OKB–153) által kifejlesztett STOL-képességű teherszállító repülőgép. Az An–26 leváltására fejlesztették ki, azonban széleskörűen nem terjedt el. Sorozatgyártása 1985–1992 folyt a Harkivi Repülőgépgyárban. Az alapváltozatból összesen 195 darab készült. Továbbfejlesztett változata az An–74, amelynek gyártása napjainkban is folyik.

An–72
Az Ukrán Nemzeti Gárda An–72-es repülőgépe
Az Ukrán Nemzeti Gárda An–72-es repülőgépe

Funkcióközepes teherszállító repülőgép
GyártóANTK Antonov
Gyártási darabszámkb. 200 db
Ár17–20 millió USD (2006)

Személyzet2–5 fő
TípusváltozatokAn–71, An–74
Első felszállás1977. december 22.
Méretek
Hossz28,07 m
Fesztáv31,89 m
Magasság8,65 m
Szárnyfelület98,62 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg7500 kg
Hasznos terhelés5000/7500/10 000 kg (72/74/74T) kg
Max. felszállótömeg33 000 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Lotarjov D–36 gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő2×63,7 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség705 km/h
Utazósebesség600 km/h
Hatótávolság4800 km
Legnagyobb repülési magasság11 800 m
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz An–72 témájú médiaállományokat.
Egy An–74 leszállás után sugárfékkel fékez
Az An–71 a Ukrán Állami Repülési Múzeumban

A típuson a Coandă-hatás hasznosítása miatt a két sugárhajtóművét a szárnyfelek felső síkjára építették. A kiáramló forró égésgázok miatt azonban titánötvözetű acéllemezeket kellett beépíteni. A Coandă-hatás szerint a kiáramló gázok követik a fékszárny felső felületét, ezzel érik el a tolóerővektor-eltérítést, mellyel csökkenteni tudják a nekifutási hosszt felszálláskor. Leszállás után a hajtóműveken sugárfékek vannak felszerelve, mellyel a kigurulási úthossz csökkenthető. Magát az elvet az Amerikai Légierő Advanced Medium STOL Transport (AMST) programja révén két példányban megépített Boeing-prototípus, az YC–14 hasznosította, hasonló aerodinamikai elrendezéssel.

A típus vállszárnyas elrendezésű, orrsegédszárnnyal és kettős réselésű fékszárnyakkal felszerelve, a vízszintes vezérsíkjai a függőleges vezérsík tetején lettek elhelyezve („T”-elrendezésű), V-beállítási szöge 0. Futóműve tricikliszerű, a főfutóműve tandemelrendezésben két párból áll, futószáranként dupla kerekekkel. Erős futóműve miatt képes füves, homokos futópályán is üzemelni. A tehertér csak hátulról rakodható, hagyományosan, lehajtható rámpán keresztül. 7,5 tonna feletti árut képes teherdobással repülés közben kijuttatni, a tehertérben utasülések elhelyezésével 52 fő szállítható.

1997 és 1998 év elején a Dakar-ralin két példány részt vállalt a járművek szállításában. 1999-től négy gép állandó tagja a rali bérelt teherszállító-flottájának.

A típust több nyugat-európai minőségtanúsító vállalat is rendszerbe vette (német, olasz, francia).

Továbbfejlesztett változata az An–74, amely csak kis mértékben tér el az alaptípustól. VIP-változata nem hasznosítja a Coandă-hatást, a szárnyfelek alá függesztett gondolában kaptak helyet a hajtóművei.

Egy kísérleti légtérellenőrző változat is készült, melynél az előre döntött függőleges vezérsík tetején helyezték el a körbeforgó antennagondolát. Ez az An–71, rendszeresítésére nem került sor, a prototípus első felszállása 1985. július 12-én történt. Ez napjainkban a kijevi Ukrán Állami Repülési Múzeumban van kiállítva.

Megrendelő és üzemeltető országok

szerkesztés

Katonai célú üzemeltetők

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz An–72 témájú médiaállományokat.

További információk

szerkesztés