Wikipédia

Andrij Vasziljovics Taran

ukrán katonatiszt, diplomata és politikus

Andrij Vasziljovics Taran (ukránul: Андрій Васильович Таран; Frankfurt-Odera, 1955. március 4.) ukrán katonatiszt, nyugalmazott altábornagy, diplomata és politikus. 2020 márciusától 2021. november 3-ig Ukrajna védelmi minisztere volt. 2022. május 4-től Ukrajna nagykövete Szlovéniában.

Andrij Vasziljovics Taran
Andrij Taran 2020 márciusában
Andrij Taran 2020 márciusában
Született1955. március 4. (69 éves)[1]
Frankfurt (Oder)[1]
Állampolgárságaukrán
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • politikus
Tisztsége
  • Ukrajna védelmi minisztere (2020. március 4. – 2021. november 3.)
  • Ukrajna szlovéniai nagykövete (2022. május 4. – )
Iskolái
  • Ivan Csernyahovszkij Ukrán Nemzetvédelmi Egyetem
  • National Defense University
Kitüntetései
  • Bohdan Hmelnickij érdemrend 3. fokozata
  • Bohdan Hmelnickij érdemrend 2. fokozata
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrij Vasziljovics Taran témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

1955-ben az NDK-beli Frankfurtban született, ott szolgáló szovjet katonacsaládba. 1972–1977 között a Kijevi Tüzér-műszaki Főiskolán (napjainkban: Ivan Csernyahovszkij Nemzeti Védelmi Egyetem) tanult rádiótechnikai szakon. Ezt követően a Szovjet Hadseregben egy légvédelmi rakétás egységnél szolgált. 1987-ben Kijevben a Légvédelmi Csapatok Akadémiáján parancsnoki képzést végzett el. Utána egy légvédelmi rakétaezred törzsfőnöke és parancsnokhelyettese volt.

1992-től 1994-ig az ukrán védelmi minisztérium központi apparátusában dolgozott. Közben, 1993-ban beiskolázták a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, ahol katonadiplomáciai tanulmányokat folytatott. 1995-1996 között Washingtonban az Egyesült Államok Nemzetvédelmi Egyetemén stratégiai erőforrás gazdálkodást tanult. 1994 januárjától az ukrán katonai hírszerző szolgálat, a Védelmi Minisztérium Felderítő Főcsoportfőnökség (Ukrajna)e (HUR) munkatársa volt. 1996–1998 között dolgozott az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) stratégiai elemző és tervező központjában, majd 1998-ban visszatért a védelmi minisztériumba.

1999-től Ukrajna washingtoni nagykövetségének katonai attaséjaként diplomáciai szolgálatot teljesített. Külszolgálata után, 2005-től Ukrajna védelmi minisztériumában dolgozott vezető beosztásban, majd 2008-től a Felderítő Főcsoportfőnökség főigazgatójának első helyettese volt. 2011–2014 között ismét diplomáciai szolgálatot teljesített Ukrajna ENSZ képviseletén. Hazatérése után, 2015. szeptember és november között a kelet-ukrajnai konfliktus kezelésére létrehozott minszki háromoldalú kontaktcsoportban tevékenykedett. 2015 decembere és 2016 áprilisa között az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Csapatainak parancsnok-helyettesi beosztását töltötte be. 2016-ban a katonai szolgálati idő 61 éves felső korhatárát elérve altábornagyi rendfokozattal nyugállományba és tartalékállományba helyezték.

2019-ben Ihor Szmesko (1997–2000 között a katonai hírszerzés vezetője, 2003–2005 között az Ukrán Biztonsági Szolgálat elnöke) 2019-es elnökválasztási kampánystábját irányította.[2] Képviselőjelöltként indult a 2019-es parlamenti választáson, ahol Ihor Szmesko Erő és Becsület (Szila i cseszty) pártjának listáján a 24. helyen szerepelt.[3] A párt a választáson azonban nem szerzett mandátumot, így Taran sem került be a parlamentbe.

2020. március 4-én Denisz Smihal kormányában védelmi miniszterré nevezték ki.[4] E minőségében 2020. március 13-án tagja lett az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsnak (RNBOU) is.[5] Hivatali ideje alatt szakmai ellentétek voltak Taran és az Ukrán Fegyveres Erők 2021 júliusában felmentett főparancsnoka, Ruszlan Homcsak között. 2021. november 2-án, miután a kormányzó párt részéről egyre több kritika érte a tevékenységét, benyújtotta a lemondását,[6] amelyet az Ukrán Legfelsőbb Tanács november 3-án 341 szavazattal elfogadott.[7]

2022. május 4-én Volodimir Zelenszkij elnök Ukrajna szlovéniai nagykövetévé nevezte ki.[8] Andrij Taran 2022. július 22-én adta át megbízólevelét Borut Pahor szlovén elnöknek.[9]

Magánélete szerkesztés

Nős, két leánygyermeke van. Anyanyelvén kívül angolul és oroszul beszél.

Kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b 2020. március 6., https://24tv.ua/andriy_taran_biografiya_ministr_oboroni_ukrayini_taran_hto_tse_n1291882
  2. ↑ Передвиборчий штаб Смешка очолив генерал-лейтенант ЗСУ Таран. gordonua.com. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. ↑ Кого Смешко повів на вибори: повний виборчий список партії «Сила і честь» (ukrán nyelven). glavcom.ua. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. ↑ Рада призначила нового главу Міноборони замість Загороднюка (orosz nyelven). РБК-Украина. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №80/2020 (ua nyelven). Офіційне інтернет-представництво Президента України. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Таран подав до Ради заяву про відставку (ukrán nyelven). 24 Канал. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  7. ↑ Нардепи звільнили міністра оборони Тарана (ukrán nyelven). Українська правда. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  8. ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №306/2022 Про призначення А.Тарана Надзвичайним і Повноважним Послом України в Республіці Словенія. (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
  9. ↑ Kitsoft: Посольство України в Республіці Словенія - Надзвичайний і Повноважний Посол України в Республіці Словенія Андрій Таран вручив вірчі грамоти Президенту Республіки Словенія Боруту Пахору (ua nyelven). slovenia.mfa.gov.ua. (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
  10. ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ Про відзначення державними нагородами України (745/2008). zakon.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2021. április 2.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andrij_Vasziljovics_Taran&oldid=26554190”