Főmenü megnyitása

Angarszk (oroszul: Ангарск) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, az Angarszki járás székhelye. A régió gazdaságilag harmadik legnagyobb városa, legnagyobb olajvegyészeti központja.

Angarszk (Ангарск)
Angarsk car Volga GAZ-21 (25720495842).jpg
Angarszk címere
Angarszk címere
Angarszk zászlaja
Angarszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyIrkutszki terület
JárásAngarszki
Polgármester Szergej Anatoljevics Petrov
Irányítószám 665800–665841
Körzethívószám 3955
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség226 374 fő (2017)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+8
Elhelyezkedése
Angarszk (Oroszország)
Angarszk
Angarszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 34′, k. h. 103° 55′Koordináták: é. sz. 52° 34′, k. h. 103° 55′
Angarszk (Irkutszki terület)
Angarszk
Angarszk
Pozíció az Irkutszki terület térképén
Angarszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Angarszk témájú médiaállományokat.

Lakossága: 233 567 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Tartalomjegyzék

ElhelyezkedéseSzerkesztés

Az Irkutszki terület déli részén, Irkutszktól 46 km-re északnyugatra, az Angara és bal oldali mellékfolyója, a Kitoj közén, utóbbi torkolatánál helyezkedik el. Területe 294 km². Mellette halad az M-53 jelű, „Bajkál” (Krasznojarszk–Irkutszk) autóút, és a településen vezet át a transzszibériai vasútvonal.

A terület a Irkutszk-cseremhovói-síkság része.

ÉghajlataSzerkesztés

A levegő évi középhőmérséklete: –1,2 °C. A januári középhőmérséklet –22 °C, a júliusi 18 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 470 mm. A fagymentes időszak kb. 100 napig tart. Az első fagyok szeptember közepén köszöntenek be, és a fagyos napok május végéig tartanak.

TörténeteSzerkesztés

A szovjet korszakban alapított sok városhoz hasonlóan Angarszk keletkezése is egy nagy ipari létesítmény építéséhez kötődik. A tervezett vegyipari gyár és a város területét a két folyó közötti széles völgyben jelölték ki, ahol volt állandóan fagyott talaj. Az építkezés 1946-ban Kitoj település mellett kezdődött. Az Angara folyóról elnevezett Angarszkij települést 1948-ban alapították, 1951-ben Angarszk néven városi rangra emelték.

Az eredetileg csak 16. sz. kombinátnak nevezett létesítmény működését a közeli cseremhovói szénmedence szénvagyonára alapozták. (Az 1950-es évek elején:) „A 16. számú kombinát 15 különböző specializált gyárat foglalt magába, ezekhez 400 bonyolult ipari objektumot, 95 km vasútvonalat, 130 km külső csővezetéket, stb. kellett megépíteni. Ez volt az MVD [belügyminisztérium] legfontosabb, legfelelősségteljesebb építkezéseinek egyike, mely nagy hadiipari jelentőséggel bírt.”[3] 1956-ban a kombinát megkezdte a szénből előállított folyékony üzemanyag (metanol) termelését, de ez a költséges és korszerűtlen megoldás messze elmaradt a gyorsan növekvő igényektől.

A baskíriai (Tujmazi) olajlelőhely teljes feltárása után elhatározták, hogy a szén alapanyagról áttérnek a kőolajra, ezért a kombinátnál gyors ütemben építeni kezdték Kelet-Szibéria első kőolajfinomítóját. Angarszkban kőolajból először 1960-ban állítottak elő benzint (közben az építkezés tovább folyt), a nyersolajat akkor még vasúton szállították. 1964-re elkészült a Baskíriából Omszkon át Angarszkig vezető 3700 km hosszú távvezeték, és ez utat nyitott az olajvegyészet további fejlődésének is. A korábban szénből üzemanyagot készítő gyáregységeket ammónia és nitrogénműtrágya termelésére állították át.

Az iparral párhuzamosan a város is növekedett. 1951-ben kezdett termelni a hőerőmű első egysége. 1953-ban elindult az első (rövid) villamosjárat, 1961-ben adták át a vasútállomás épületét. Angarszk első lakónegyedeit a Gulag elítéltjei építették.[4] 1947 nyarától az angarszki Kitojlag vagy Kitoji ITL (1948–1953 között ITL Sztroityelsztva 16) nevű lágerrendszer rabjai dolgoztak többek között a vegyikombinát építkezésein, az út- és vasútépítéseken, a város más ipari létesítményei (pl. hőerőmű, bútorgyár, kenyérgyár) építésén, illetve kiszolgálásán is.[5][6]

1954-ben született döntés az angarszki atomipari kombinát létesítéséről. (Akkori neve 820. számú MSZM kombinát, később Angarszkij elektroliznij himicseszkij kombinat). 1957 és 1963 között felépültek a főbb termelési egységek, és a dolgozók számára a délnyugati városszélen külön lakónegyedet építettek.

Az Angarszki járás létrehozásakor, 1993-ban a város járási székhely lett.

GazdaságaSzerkesztés

Irkutszk és Bratszk után Angarszk a régió harmadik legnagyobb ipari központja. Az ipar vezető ágazata a kőolajfeldolgozás, a vegyipar, a nukleáris fűtőanyag (urán dúsítás) előállítása, a gépipar, az építőanyag- és építőipar.

  • Az olajvegyészeti kombinát (korábbi nevén Angarszknyeftyeorgszintyez, rövidítése ANOSZ) 1992-ben átalakult részvénytársasággá (Angarszkaja nyeftyehimicseszkaja kompanyija, Angarszki olajvegyészeti társaság rt.). Ez a város legnagyobb iparvállalata, mely a Nyugat-Szibériából távvezetéken érkező kőolajat dolgozza fel. Benzint, dízelolajat, kerozint, sokféle kenőolajat, olajszármazékokat és a vegyipar számára különféle alapanyagot állít elő. Van még egy sor további petrolkémiai, illetve vegyipari vállalat, melyek a privatizáció előtt szintén az ANOSZ-hoz tartoztak. Ilyen a nitrogénműtrágya gyár, a katalizátorok gyára, a polimerek gyára (benzol, etilén, polisztirol, stb. gyártása), a háztartási vegyiáruk gyára.
  • Az Angarszkij elektroliznij himicseszkij kombinat az állami Roszatom atomenergetikai konszern leányvállalata. Fő terméke a dúsított urán.
  • A Kelet-szibériai Gépgyár (VosztSzibMas) szintén az ANOSZ része volt, jelenleg az olajvegyészeti társaság leányvállalata. A petrolkémiai vállalatok és a szénhidrogén ipar számára gyárt különféle berendezéseket.
  • Az ipari zónában működik a régió legnagyobb cementgyára, valamint szintén az ágazathoz tartozó építőanyaggyár és a kerámiagyár.

A 21. század elejénSzerkesztés

A kombinátot 2001-ben a Jukosz vette át, 2007-ben az állami Rosznyefty tulajdonába került.

Az ipari üzemek és vállalatok a lakónegyedektől elkülönült ipari zónában helyezkednek el, mely közel 30 km hosszan nyúlik el észak-déli irányban, az Angara bal partján. Ebben az Angara-menti ipari zónában kaptak helyet többek között az olajfeldolgozás, a vegyipar és az építőanyagipar gyárai, valamint a három hőerőmű. A déli városrészben kialakult egy második ipari zóna az elekrolízis vegyikombináttal. Egy további ipari negyed is létrejött (Majszk), ahol kb. negyven, termelő- és kommunális célú vállalat tömörül.

Az urán dúsítására létrehozott kombinát miatt a lakóöv dél felé nem terjeszkedhetett tovább. Így a város építését délnyugat felé folytatták: kialakult a Centralnij ('központi') és a Juzsnij ('déli') lakónegyed, melyek napjainkban a központi és viszonylag korszerűbb városrésznek számítanak. A többi résztől elkülönülve épült a Jugo-Vosztocsnij ('délkeleti'), a Cement és a 4. számú „mikrorajon”.

A lakónegyedekben kiépített központi gázvezeték teljes hossza 80 km. Angarszk lakásainak 96%-ában gázfűtés van, ezzel az Irkutszki terület legjobban ellátott városa. A lakónegyedek között sok helyen meghagyták az eredeti erdők maradványait. A vegyiüzemek károsanyag kibocsátása miatt Angarszk ezekkel együtt is a legszennyezetebb városok közé tartozik.

Szállítás, közlekedésSzerkesztés

A város határain belül három vasútállomás épült (Szuhovszkaja, Angarszk, Kitoj), és további két megálló is van a külvárosi gyorsvasút vonalán. A legnagyobb gyáraknak külön ipari vágányai és teherpályaudvarai vannak. A városban 8-10 villamosjárat, továbbá több mint 40 autóbusz- és iránytaxi járat közlekedik.

Az Angarán teherkikötő üzemel, melyet szárnyvonal köt össze a transzszibériai vasútvonallal. Angarszknak nincs saját repülőtere, az irkutszki repülőtér kb. 50 km-re van a városközponttól.

Angarszkhoz két föld alatti távolsági kőolajvezeték kapcsolódik, az egyik Omszk, a másik Krasznojarszk felől. Kiépült egy etilén csővezeték is (230 km), ezen szállítják az alapanyagot a szajanszki vegyipari kombinátnak. Szintén csővezetéken továbbítják a kerozint Irkutszk repülőterére.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  3. Galina Mihajlovna Ivanova: Isztorija GULAGa. 1918–1958 (Moszkva, 2006) 381. oldal. Archiválva 2016. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Angarszkije tyeplovije szetyi (Baikal-info.ru, 2014-04-30.)
  5. Kitojszkij ITL (Memo.ru)
  6. ITL Sztroityelsztva 16 (Memo.ru)

ForrásokSzerkesztés

  • Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
  • Angarszk (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  • M. A. Vinokurov, A. P. Szuhodolov: Angarszk (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  • Letopisz goroda (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
  • Angarszkij elektroliznij kombinat (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. október 28.)