Ankürai Szent Nilus
Ankürai Nilus (görögösen Neilosz), más néven Sínai Szent Nilus, Idősebb Szent Nilus[1] (? – kb. 430) ókeresztény író, Aranyszájú Szent János tanítványainak és védelmezőinek egyike.
| Ankürai Szent Nilus | |
 | |
| Ankürai Nilus. Yakov Bogatenko ortodox ikonja, 1901. | |
| szerzetes | |
| Születése | |
| 4. század Konstantinápoly | |
| Halála | |
| kb. 430 | |
| Tisztelete | |
| Tisztelik | Görög ortodox egyház |
| Ünnepnapja | november 12. Ortodox kereszténység |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ankürai Szent Nilus témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
A róla szóló első információk alapján Nilus egy egyházon kívüli, családos ember volt, a konstantinápolyi bíróság egyik hivatalnoka. Aranyszájú Szent János pátriárkasága idején, annak első száműzetése előtt ő irányította Nilust a Szentírás tanulmányozásában és a vallásosság terén.[2] 390-ben[3] vagy 404-ben[4] Nilus elhagyta feleségét és egyik fiát, és másik fiával, Theodulossal a Sínai hegységbe ment, hogy szerzetes legyen. Ott éltek kb. 410-ig,[5] amikor szaracénok támadták meg a kolostort és fiát foglyul ejtették. Fel akarták áldozni a fiút istenüknek, végül azonban eladták rabszolgának, így a palesztinai Eleusa püspök tulajdona lett. Közben Nilus is elhagyta a kolostort, hogy fiát keresse, és sikerült is rátalálnia a püspöknél. A püspök mindkettőjüket szerzetessé szentelte és visszaengedte a Sinai hegyre. 430-ig biztosan életben volt Nilus, halálának pontos ideje azonban ismeretlen, néhány író szerint 451-ig élt.[6]
A kolostori írásai és levelezései alapján fontos szerepe volt a kor történelmében. Teológusként, Biblia-tanárként és aszkéta íróként volt ismert. Számos munkájának, levelének volt témája az eretnekség, pogányság és bűn ellenzése, és az aszkétizmus elvei és szabályai. Félelem nélkül fenyegetett meg magas rangú embereket, apátokat, püspököket, kormányzókat, hercegeket, még magát a császárt is. Levelezésben állt Gainával, a gótok vezetőjével annak érdekében, hogy áttérítse őt az arianizmusról.[7] Erőteljesen elítélte Aranyszájú Szent János üldöztetését mind a császár, mind udvaroncai ellenében.[8][9]
Idézetek szerkesztés
| „ | Ha a lelkivezető szomorú vagy kemény dologgal jön, készséggel fogadd, amint bölcsességre törekvő és nagylelkű emberhez illik. Hiszen ő azt nem rosszindulatból teszi. Hanem olyan lelkülettel teszi, mint az anya, mikor gyermekét haragosan dorgálja: nyomban kezdi gyöngéden gondozni és keserves fájdalmat szenved, mihelyt a gyermek megbetegszik.[10] | ” |
| „ | Az ördög nemcsak arra csábít, hogy az ember engedjen a torkosságnak, hanem mint afféle minden hájjal megkent kerítő, túlzott étlenségre és böjtölésre is biztat. Ezzel kettőt kever nagyravaszul: Az étlenkedő nagy kevélységben fölfuvalkodik, mert úgy gondolja, sokkal különb dolgot visz végbe, mint a többi testvér, s aztán fölröpül, mint a keselyű szokta az étlenséggel; vagy pedig tönkreteszi a testét, és sem magának, sem másnak nem tud hasznára lenni.[10] | ” |
| „ | Mindenekelőtt ismerd meg magadat. Nincs ennél nehezebb, fáradságosabb, verejtékesebb dolog. De ha aztán megismerted magadat, képes leszel megismerni Istent, és kellően észbe veheted a teremtményeket.[10] | ” |
| „ | Amit az ember szeretetből tesz, az mind könnyű, még ha fáradságos is: a nagy vonzalomban elbújik a fáradság.[10] | ” |
Szent Nilus próféciája szerkesztés
Szent Nilus próféciája egy bizonytalan forrásból származó apokrif mű, melyben az apokalipszis eljövetelét jósolja a 19. vagy 20. századra. Kétséges, hogy valóban ő a szerzője,[11] illetve a létrejötte dátuma is ellenőrizhetetlen.[12] Egy forrás a Bibliotheca Sanctorum IX kötetének 1008. oldalát határozza meg a szöveg egyik lehetséges forrásaként.[13][14]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Megkülönböztetendő Rossanoi (Ifjabb) Szent Nilustól (c. 910–1004)
- ↑ Nikephoros Kallistos, hist. Eccl., 14, 53, 54.
- ↑ Tillemont, Mémoires, 14, 190-91.
- ↑ Leo Allatius, De Nilis, 11-14.
- ↑ Tillemont, ib., p. 405.
- ↑ Leo Allatius, 8-14.
- ↑ Leveleinek első könyve, 70, 79, 114, 115, 116, 205, 206, 286. o.
- ↑ ib., II, 265; III, 279.,
- ↑ I, 309; III, 199.
- ↑ a b c d Szentek élete az év minden napjára IV., szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest, 1933, 195. o.
- ↑ 'Spooky-Doxy'. southern-orthodoxy.blogspot.com, 2005. január 24. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
- ↑ 'A Phony St. Nilus Prophecy?'. traditioninaction.org. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
- ↑ 'Prophecy of St. Nilus'. orthodoxwiki.org. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
- ↑ 'Prophecy Source'. traditioninaction.org. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nilus of Sinai című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
