Főmenü megnyitása

Az antivari csata az első világháború első tengeri összecsapása volt Antivari városának partjainál a Montenegró elleni osztrák-magyar tengeri blokádban résztvevő SMS Zenta védett cirkáló és SMS Ulan romboló, továbbá az őket megtámadó francia-brit hajókötelék között 1914. augusztus 16-án.

Antivari csata
Az SMS Zenta védett cirkáló és az SMS Ulan romboló az antant hadihajókkal folytatott tűzharc közben (Harry Heusser munkája, 1914.)
Az SMS Zenta védett cirkáló és az SMS Ulan romboló az antant hadihajókkal folytatott tűzharc közben
(Harry Heusser munkája, 1914.)

Időpont 1914. augusztus 16.
Eredmény antant győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the United Kingdom (3-5).svg Egyesült Királyság
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Osztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Flag of France.svg Augustin Boué de LapeyrèreFlag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Paul Pachner
Szemben álló erők
2 csatacirkáló
10 régi csatahajó
4 páncélos cirkáló
1 védett cirkáló
20+ romboló
1 védett cirkáló
1 romboló
Veszteségek
nincs1 védett cirkáló elsüllyedt
1 romboló könnyebben megrongálódott
173 halott
50+ sebesült
é. sz. 42° 06′, k. h. 19° 05′Koordináták: é. sz. 42° 06′, k. h. 19° 05′

ElőzményekSzerkesztés

Montenegró, Szerbia szövetségese 1914. augusztus 5-én megszakította diplomáciai kapcsolatait a Monarchiával, majd másnap hadat üzent a Központi hatalmaknak. Montenegró háborúba lépését követően az osztrák-magyar haditengerészet kénytelen volt kiürítenie azokat az állomáshelyeit és támaszpontjait, amik a legjobban lehettek kitéve a magaslati csúcsokon elhelyezett montenegrói ütegek tüzének. Az Adriai-tengeren leadott első lövésre augusztus 8-án került sor, mikor az SMS Szigetvár-és az SMS Zenta cirkáló, az SMS Uskoke romboló és a 72F torpedónaszád tűz alá vette és szétlőtte az Antivariban felállított rádióállomást és a vasúti berendezéseket. A montenegróiak visszalőttek, de a hajókban nem okoztak kárt. Augusztus 10-étől a monarchia hadihajói tengeri zárlat alá vonták Montenegrót, azonban a Cattarói-öbölben tartózkodók hajók kis száma miatt ezt csak nappal tudták fenntartani. Augusztus 12-én a Anglia és Franciaország hadat üzent az osztrák-Magyar Monarchiának. Ezt követően már az Adriai-tengeren is számolni kellett a két ország hadihajóinak megjelenésére.

A csata lefolyásaSzerkesztés

1914. augusztus 16-án a blokádszolgálatot az SMS Zenta és az SMS Ulan romboló látta el. Az osztrák-magyar hadihajók Antivari és a Menders-fok között, délkeleti irányba haladtak, amikor délnyugat felől füstoszlopok jelentek meg a horizonton. A Zenta parancsnoka, Paul Pachner fregattkapitány megállapította, hogy a közeledő hajók csakis az ő hajójánál erősebb, ellenséges hajóegységek lehetnek, ezért azonnali parancsot adott a visszafordulásra és a Zenta az SMS Ulan rombolóval együtt teljes sebességgel Cattaro felé vette az irányt. Percek múlva nyugat-északnyugati irányban újabb füstoszlopok jelentek meg és megkísérelték a két hajót harapófogóba zárni. Pachner parancsot adott a gyorsabb Ulan rombolónak, hogy törjön ki a gyűrűből, míg a lassabb Zentával igyekezett minél közelebb kerülni a parthoz, hogy megnehezítse a hajó bemérését az ellenség tüzéreinek, továbbá a hajó esetleges elsüllyedése esetén a legénység könnyebben kiúszhasson a szárazföldre.

A többszörös túlerőben lévő francia és brit hajóhad 12 kilométerre közelítette meg a hajót, majd megadásra szólította fel. Válaszul a Zentán felvonták a hajó díszlobogóját, mire az ellenséges csatahajók tüzet nyitottak. A Zenta több súlyos találatot is kapott, ennek ellenére megmaradt ágyúiból viszonozta a tüzet. Negyedórás harcot követően a fő gázvezetéket ért találat miatt a hajó mozgásképtelenné vált, s nem sokkal később elkezdett süllyedni. A kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. 9:30-kor a hajó elmerült, azonban különböző okok miatt a francia és brit hajók nem mentették ki a vízben úszó túlélőket. A Zenta életben maradt tengerészei több órás úszás után érték el a montenegrói partokat, ahol fogságba estek.

KövetkezményekSzerkesztés

A hajó 312 fős legénységének csak körülbelül a fele, 139 ember élte túl a hajó elsüllyedését. Ennek a heves harcok mellett oka volt az is, hogy egyik fél sem kísérelte meg az osztrák-magyar hajótöröttek kimentését a tengerből. Az összecsapásról szóló osztrák-magyar források el is marasztalják a francia-brit flottaköteléket a csatát követő magatartásáért, azonban az is tény, hogy a Császári és Királyi Haditengerészet sem tett semmit a saját tengerészeinek kimentésének érdekében. A Zentától eltérően az SMS Ulan rombolónak az erős ellenséges tűz ellenére sikerült befutnia Cattaróba, elkerülve a pusztulást.

Az összecsapást követően az osztrák-magyar hadvezetés feladta a montenegrói kikötők elleni blokádot, helyette aknazárral igyekezett ellehetetleníteni Antivari kikötőjének működését, továbbá tengeralattjárókat állomásoztatott a térségben.

A csatában résztvevő tengeri egységekSzerkesztés

Francia HaditengerészetSzerkesztés

Brit Királyi HaditengerészetSzerkesztés

Császári és Királyi HaditengerészetSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • naval-encyclopedia.com: The Antivari Action (August 14 1914) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  • Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, Kossuth Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-09-4244-5
  • Molnár Tibor: „...Elrendeltem a harc folytatását...” - Adalék a Zenta cirkáló 1914-es pusztulásának történetéhez, a Múzeum- és Levéltárbarátok Köre 2007. évi évkönyve
  • Kopeczky Győző: A Zenta elsüllyesztése 1914. augusztus 16. In: Hadtörténelmi Közlemények 1989/4 szám. Budapest, 1989.
  • Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: Hadihajók, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984., ISBN 963-326-326-3

További irodalomSzerkesztés

  • Csonkaréti Károly: A Zenta cirkálóval kezdődött, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986, ISBN 963-11-3907-7