Antoine Christophe Saliceti

Antoine Christophe Saliceti (eredeti nevén: Antonio Cristoforo Saliceti, korzikai nyelven: Antoniu Cristufaru Saliceti; Saliceto, 1757. augusztus 26.Nápoly, 1809. december 23.) francia politikus és diplomata a francia forradalom és az első császárság idején.

Antoine Christophe Saliceti
Antoine Christophe Saliceti (1757-1809), Corsican-French revolutionary (small).jpg
Született 1757. augusztus 26.[1][2][3]
Saliceto
Elhunyt 1809. december 23. (52 évesen)[1][2][3]
Nápoly
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Tisztség
  • deputy to the Estates-General of 1789 (1789. június 3. – 1791. szeptember 30.)
  • Member of the Council of Five Hundred (1797. április 10. – 1799. december 26.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Christophe Saliceti témájú médiaállományokat.

Pályafutásának kezdeteSzerkesztés

Toszkánában végzett jogi tanulmányai után lett Bastia felső tanácsában ügyvéd, és megválasztották a harmadik rend főigazgató helyettesének 1789-ben. A Nemzeti Konvent helyetteseként Saliceti belépett a Hegypártba és 1793. január 15-én ő is a király kivégzésére szavazott. Korzikára küldték azzal a megbízatással, hogy felügyelje Pascal Paolit és mozgalmát és a diktatúra eszközeit alkalmazza, azonban kénytelen volt visszavonulni vidékre, ahol részt vett a Marseille-t és Toulont fenyegető lázadás elfojtásában. Ez idő alatt ismerte meg és támogatta honfitársát, Bonaparte Napóleont.

Direktórium, konzulátus és birodalomSzerkesztés

Maximilien de Robespierre-rel való szoros barátsága miatt a thermidori időkben feljelentették, csak egy direktóriumi amnesztia mentette meg. 1796-ban Saliceti megbízást kapott arra, hogy megszervezze a francia forradalmi hadsereget az olasz félszigeten, valamint a két megyében, amelybe a francia uralom alá került Korzika is beletartozott. Saliceti lett az Ötszázak Tanácsának helyettese, és a direktórium megbízásából a Ligur Köztársaságban teljesített szolgálatot. Bár ellenezte Napóleon brumaire 18-i államcsínyét és a konzulátust, Napóleon mégis megtartotta a Luccai Köztársaság képviselőjének (1801-1802) egészen a területek annektálásáig. 1806-ban követte Joseph Bonapartét a Nápolyi Királyságba.

Joseph Napóleon bukása után halt meg rejtélyes körülmények között, valószínűleg megmérgezték.

Napóleon mondta róla: Saliceti a veszély napjaiban százezrekkel ért fel![forrás?]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Antoine Christophe Saliceti című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.