Antonino Paternò-Castello
Antonino Paternò-Castello, San Giuliano márkija (Catania, 1852. december 9. – Róma, 1914. október 16.) olasz nemes, publicista, politikus, Catania polgármestere és több alkalommal az Olasz Királyság minisztere volt.
| Antonino Paternò-Castello | |
 | |
| Antonino Paternò-Castello | |
| Az Olasz Királyság külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1905. december 24. – 1906. február 8. | |
| Előd | Tommaso Tittoni |
| Utód | Francesco Guicciardini |
| Hivatali idő 1910. március 31. – 1914. október 16. | |
| Előd | Francesco Guicciardini |
| Utód | Antonio Salandra |
| Született | 1852. december 9. Catania  Két Szicília Királysága |
| Elhunyt | 1914. október 16. (61 évesen) Róma  Olasz Királyság |
| Párt | Historical Right |
| Szülei | Benedetto Orazio Paternò Castello |
| Foglalkozás |
|
| Díjak | Royal Order of the Seraphim |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antonino Paternò-Castello témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Antonino Paternò-Castello 1852. december 9-én született a szicíliai Cataniában. Tanulmányai befejeztével jogi végzettséget szerzett. 1879-ben megválasztották Catania polgármesterévé. 1882-ben képviselő lett és Francesco Crispi politikáját támogatta. 1892-ben kinevezték mezőgazdasági államtitkárrá, 1898-ban pedig postaügyi miniszternek. A nemzetközi problémákban való tájékozottságára tekintettel 1905-től 1906-ig megbízták a külügyminiszteri tisztség ellátásával. 1906-tól 1909-ig londoni, 1909-től 1910-ig pedig párizsi nagykövetként szolgált. 1910 márciusában ismét átvette a külügyminiszteri tárca irányítását, amelyet haláláig látott el. Az afrikai és a mediterrán térség keleti részén történő olasz gazdasági-politikai terjeszkedés híve volt.[1][2]
Ennek érdekében létrehozta a líbiai vállalkozást, amelyet a dodekanészoszon létesített olasz település megalapítása követett. Innentől kezdve a mediterrán-térség egyensúlyi helyzetének megvédésére, illetve megőrzésére törekedett. 1912-ben megújította a központi hatalmakkal való olasz szövetséget, amely garantálta az Olasz Királyság számára Líbia bekebelezését. Ennek ellenére ellenezte az Osztrák–Magyar Monarchia egyre növekvő befolyását a balkáni és az adriai térségben és megszerezte a monarchia beleegyezését a független Albánia létrehozásához. Mindemellett jó kapcsolatokat ápolt az antanttal is, és szüntelenül egy mediterrán egyezmény elérésére törekedett.
Az első világháború kitörésekor az olasz semlegesség mellett foglalt állást. Először tárgyalásokat kezdeményezett az Osztrák–Magyar Monarchiával az olaszok által igényelt és a részükre átadandó területekkel kapcsolatban, majd az 1914 augusztus-szeptemberi időszakban az antanttal is. Az utóbbitól kapott kedvező területi ígéretek fejében elkötelezte magát a háborúba való belépésre a központi hatalmak ellen.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Treccani Eciclopedia Italiana: Antonino Paternò-Castello (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)
- ↑ a b Storia.camera.it: Antonino Di San Giuliano Paternò Castello (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
.png){kind=small}