Arab Föderáció

Az Arab Föderáció (arabul الاتحاد العربي – al-Ittiḥād al-ʿArabī) egy rövid életű, közel-keleti konföderatív állam volt, amely 1958-ban jött létre Irak és Jordánia egyesülésével, majd alig öt hónap múltán egy iraki katonai puccs vetett neki véget.

Arab Föderáció
19581958
Arab Föderáció zászlaja
Arab Föderáció zászlaja
Az Arab Föderáció elhelyezkedése
Az Arab Föderáció elhelyezkedése
Általános adatok
Fővárosa Bagdad
Terület536 257 km²
Hivatalos nyelvek arab
Vallás iszlám
Kormányzat
Államforma konföderatív királyság
Dinasztia Hásimita-dinasztia
Államfő Fejszál ibn Gázi
ElődállamUtódállam
 Iraki KirályságIraki Köztársaság 
 JordániaJordánia 
A Wikimédia Commons tartalmaz Arab Föderáció témájú médiaállományokat.

ElőzményekSzerkesztés

Az első világháború során a brit kormányzat ígéretet tett a Hásim-klánhoz tartozó Huszajn ibn Ali mekkai nagyserífnek, hogy az Oszmán Birodalom elleni segítségéért cserébe egységes királyságot alakíthat ki annak arabok lakta területein. Az egységes, önálló állam tervét a háború végeztével a helyiek is támogatták, trónjelöltjük pedig a seríf fia, a háború során nagy hírnevet szerzett Fejszál lett, akit ki is kiáltottak Szíria királyának 1920 márciusában Damaszkuszban. Az Egyesült Királyság és Franciaország azonban felosztotta egymás között a térséget, ami népszövetségi mandátumként került a kezükre. A franciák elűzték Fejszált, de a brit mandátumterületek közé tartozó mezopotámiai és transzjordániai területeken a Hásimiták trónt szerezhettek: Fejszál iraki király, a Damaszkuszban iraki uralkodóvá kikiáltott, majd címéről lemondatott Abdalláh pedig Transzjordánia emírje, majd 1946-tól királya lett.

A Hásimiták azonban nem tettek le az egységes nagy-szíriai monarchia tervéről, amit iraki vezetéssel képzeltek el (ld. a második világháború során kidolgozott Termékeny félhold-tervezetet). Ez azonban mind az önállóságát féltő Szíria, mind a saját hatalmi pozícióit szem előtt tartó Egyiptom számára elfogadhatatlan volt. A háború után felújított törekvés 1947-ben csupán egy valódi tartalommal nem bíró testvériségi és szövetségi szerződést eredményezett Irak és Transzjordánia között. 1951-ben, Abdalláh meggyilkolásakor skizofrén fia, Talál került hatalomra, ami veszélyeztette az állam stabilitását és a dinasztia hatalmát, így ismét szorosabbra fűződtek az ország iraki kapcsolatai. Jordániát és Irakot a nyugati orientáció is összekötötte: mindkét állam elfogadta az Eisenhower-doktrínát, és Irak a NATO-t kiegészítő Bagdadi Paktumot is aláírta. (Jordánia csak belső ellenállás miatt nem csatlakozott a védszövetséghez.)

TörténeteSzerkesztés

 
II. Fejszál és Huszejn

1958. február 5-én Egyiptom és Szíria részvételével megalakult az Egyesült Arab Köztársaság a szuezi válság során rendkívüli nemzetközi tekintélyt és népszerűséget szerzett Gamal Abden-Nasszer elnöklete alatt. Az egység létrejötte lendületet adott a pánarab nacionalizmus terjedésének; ennek nasszeri változatát monarchiaellenesség és a nyugati hatalmaktól való távolságtartás jellemezte. Az új tömb létrejöttére válaszolva február 14-én II. Fejszál (1939–1958) és rokona, Huszejn (1952–1999) kihirdette a konföderatívan működő Arab Föderáció létrejöttét, amelynek feje az iraki uralkodó, fővárosa pedig Bagdad lett. A két állam úgy állapodott meg, hogy a kormányzást féléves váltásban fogja az iraki és jordániai fél gyakorolni, ezért a rövid ideig létező államszövetség miniszterelnöke végig az iraki Núri sz-Szaíd maradt. Az egyezmény lehetővé tette más államok számára is a csatlakozást saját államberendezkedésük megtartása mellett.

A bukáshoz a májusban kirobbant libanoni krízis vezetett. A libanoni EAK-párti felkelés nyugtalanította Huszejnt, aki segítséget kért iraki rokonától. Fejszál útnak is indította az iraki hadsereget, azonban az Abd al-Karím Kászem vezette katonák Jordánia helyett Bagdadba vonultak, ahol a monarchia ellenzékét tömörítő Nemzeti Egységfront támogatásával július 14-én megbuktatták a királyt, akit családjával együtt kivégeztek. Másnap a miniszterelnökkel, a mintegy két évtizede a bagdadi politikát irányító Núri sz-Szaíddal is végeztek.

Kászem augusztus 2-án jelentette be hivatalosan az Arab Föderáció felbomlását, mivel az szerinte nem a két tagállam népének javát, hanem csupán a romlott monarchikus berendezkedés megerősítését szolgálta. Az iraki fordulat hatására, hogy a további változásokat megakadályozza, az Amerikai Egyesült Államok beavatkozott a libanoni polgárháborús helyzetbe, Jordániát pedig brit segélycsapatok biztosították egy esetleges nasszerista felkelés ellenében. A puccs eredményeként Irak és Jordánia viszonya két évtizedre drasztikusan megromlott, noha Kászem végül az egyiptomi elnök bosszúságára nem csatlakozott az Egyesült Arab Köztársasághoz.

ForrásokSzerkesztés

  • Gazdik Gyula: A közel-keleti térség. In: 20. századi egyetemes történet. (II. kötet: Európán kívüli országok.) Szerk.: Németh István. Budapest, Osiris, 2006. ISBN 963-389-759-9. pp. 272-294
  • J. Nagy László: Az arab országok története a XIX-XX. században. Budapest, Eötvös József Kiadó, 1997. ISBN 9639024163