Arany Sándor (vegyészmérnök, 1899–1984)

(1899-1984) magyar kémikus

Arany Sándor (Mezőtúr, 1899. március 4.Debrecen, 1984. február 16.) vegyészmérnök, agrokémikus, egyetemi tanár, talajkutató.

Arany Sándor
Született 1899. március 4.
Mezőtúr
Elhunyt 1984. február 16. (84 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Foglalkozása vegyészmérnök, agrokémikus, talajkutató, egyetemi tanár
Kitüntetései Kossuth-díj (1958)

CsaládjaSzerkesztés

Felesége Herke Ilona, Herke Sándor (1882–1970) vegyészmérnök, talajkutató leánya. Gyermekeik: Arany Sándor (1939–2012) vegyészmérnök,[1] Arany László (1942–) orvos és Arany Ilona (1944–) matematikus.

ÉleteSzerkesztés

Tanulmányait a József nádor műszaki egyetemen végezte, 1923-ban vegyészmérnöki diplomát kapott. Először a debreceni Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomáson élelmiszervegyészként dolgozott. A Földművelésügyi Minisztérium a Hortobágy talajtani vizsgálatával bízta meg, s ekkor tanársegédként a műegyetemre került ’Sigmond Elek mellé. 1926-ban a műszaki doktori cím megszerzése miatt, Rockefeller ösztöndíjjal Riverside-ban, a Berkeley egyetem mezőgazdasági kísérleti állomásán, Walter Pearson Kelley mellett a szikes talajokkal foglalkozott. Bonnban 1927-ben, egy évig Hubert Kappen(wd) vendégkutatójaként a talajsavanyúsággal kapcsolatos kérdéseket tanulmányozta. Eredményeit ’Sigmond Elekkel, Herke Sándorral és W. P. Kellyvel közösen publikálta.

Hazatérése után a debreceni Gazdasági Akadémia (Pallag) kémia tanszékét vezette. A magántanári képesítést talajtan tárgykörében 1931-ben szerezte meg. Egyetemi magántanárként oktatott a debreceni Tisza István Tudományegyetemen is (1941-től már címzetes nyilvános rendkívüli egyetemi tanárként), mindkét helyen a mezőgazdasági kémia és a talajtan tudományágának elmélyítésén dolgozott. 1932-ben a debreceni Tisza István Tudományos Társaság II. (orvos–természettudományi) szakosztálya tagjai sorába választotta. 1943-tól az Országos Felsőoktatási Tanács tagjává választották. A második világháború idején a szegedi tudományegyetemen is meghívott előadóként oktatott.

1945 után a Tiszántúli Talajjavító Vállalat talajlaboratóriumát szervezte meg és vezette, majd az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMMI) debreceni talajtani osztályának élére került, s itt dolgozott 1962. évi nyugdíjazásáig.

1954-ben megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora tudományos fokozatot.[2]

Eredményeit mintegy száz tudományos közleményben ismertette. A Kísérletügyi Közlemények Szerkesztő Bizottságának tagja volt.

1926-tól a II. világháború kitöréséig ’Sigmond Elek mellett a Nemzetközi Talajtani Társaság Szikes Albizottságának elnöke, majd egyik titkára volt. Az MTA Talajtani Bizottság tagja. A Talajtani Társaság elnöke (1959–1963). A Földművelésügyi Minisztérium Tudományos Tanácsának tagja (1958–1962), az Állandó Talajjavítási Bizottság elnöke (1958–1962).

80. születésnapjának tiszteletére 1979. március 6-án a MAE Hajdú-Bihar megyei Szervezetének Talajtani Szakosztálya és a Talajtani Társaság Talajkémiai Szakosztálya szakmai tanácskozást rendezett a MTESZ székházában (Debrecen, Kossuth utca 8.).[3]

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • 1957-ben miniszteri dicséretben részesült.
  • 1958-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
  • 1968-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát nyerte el.
  • 1981. június 20-án a Debreceni Agrártudományi Egyetem tiszteletbeli, „Honoris Causa” díszdoktorrá avatta.
  • 1983-ban a „Treitz Péter-emlékérem” kitüntetettje.

JelentőségeSzerkesztés

A Földtani Intézetnél 1926-ban a legjelentősebb szakemberekből[4] megalakított munkabizottságnak is tagja volt, amely a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából az alföldi szikes talajok feltérképezését és a minták kiértékelését végezte. A felvételeknél 'Sigmond Elek korábbi módszereit alkalmazták a térképszerkesztésnél (a Duna–Tisza-csatorna mellett végzett szikes felvételekről készített térképek), s melyeket Arany Sándor is használt a Hortobágy talajfelvételeinél. A vizsgálat egyebek között megállapította, hogy a termőföld öntözéssel, lecsapolással, valamint mészadagolással javítható.

Nevéhez kapcsolódott számos olyan módszer és minőségi mutató hazai bevezetése, melyet ma is használnak a szikes talajok vizsgálatánál (pl. Arany-féle kötöttségi szám, KA), a nátriumszázalék és magnézium-viszonyszám bevezetése és elterjesztése, ülepítési eljárás a javítóanyag-szükséglet megállapítására, a szikesedési hányados.

MűveiSzerkesztés

  • A hortobágyi szikes legelőkön végzett talajfelvételek. (Kémiai Közlemények, 1926)
  • A cukorgyári mésziszap talajjavító hatása. (Kémiai Közlemények, 1926)
  • A fresnói (California) fekete alkáli által tarkított területek javítása. (Kémiai Közlemények, 1928)
  • A nagy-Alföldön gyakorlatilag alkalmazott szikes talajjavító eljárásokról. (Mezőgazdasági Közlemények, 1930)
  • A szabolcsi talajok mész- és tápanyagszükséglete. Debrecen, 1931.
  • Vezérfonal a gazdasági akadémiai hallgatók laboratóriumi gyakorlataihoz. I. Minőségi kémiai analízis. A mezőgazdaságban gyakrabban használt anyagok minőségi vizsgálata. Nagy Károly és Társai, Debrecen, 1938. (Tankönyv)
  • Vezérfonal a gazdasági akadémiai hallgatók laboratóriumi gyakorlataihoz. II. A térfogatos analízis. Mezőgazdasági kémiai gyakorlatok. Harmathy nyomda. Debrecen, 1939. (Tankönyv)
  • Mezőgazdasági kémia. Debrecen, 1939. (Tankönyv.)
  • A talajok rögszerkezete. (Mezőgazdasági Közlemények, 1943)
  • Szikes talajok vizsgálata (Ballenegger Róbert- Mados László: Talajvizsgálati módszerkönyv c. munkájában, Budapest, 1944).
  • Vezérfonal a gazdasági akadémiai hallgatók laboratóriumi gyakorlataihoz. III. Talajtani vizsgálatok. Bocskai nyomda. Érmihályfalva, 1945. (Tankönyv)
  • Szikes talaj és javítása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1956.

EmlékezeteSzerkesztés

  • 1987 – Tiszteletére a DATE Arany Sándor-emlékérmet alapított.
  • 1999 – A debreceni egyetem falán elhelyezték emléktábláját.
  • 2004 – Hajdú-Bihar Megye Önkormányzata Arany Sándor-díjat alapított. Munkásságának emlékére azon fiatal, vagy több évtizedes tapasztalattal rendelkező személyek részére adományozzák, akik a megye mezőgazdaságának fejlesztésével, az új technológiák elterjesztésével, a termelés hatékonyságát javító kutatásokkal, az agrárium európai uniós csatlakozását elősegítő tevékenységükkel, munkásságukkal hozzájárultak a mezőgazdaságból élők életminőségének javításához.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ifjabb Arany Sándor életrajza.
  2. Arany Sándor disszertáció: A szikes talaj és a víz, mint a rizstermesztés tényezői. Di Gléria János ismertetése. Agrártudományi Közlemények 6. kötet (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1955) 1955. 1–2. sz.
  3. Hajdú-Bihari Napló, 1979. március 3. 52. szám. [1]
  4. Treitz Péter vezetésével Timkó Imre, Herke Sándor, Arany Sándor, Pinkert Zsigmond, Magyar Pál, Galambos József, Strompel Gábor, Moesz Gusztáv, Jávorka Sándor, Timkó György, Lengyel Géza, Zsák Zoltán és Rapaics Rajmund voltak a tagok.
  5. „Hajdú-Bihar Megye Önkormányzatának Arany Sándor-díja” kör alakú, 100 mm átmérőjű, átlag 5 mm vastagságú, bronzból készült kétoldalas plakett. Első oldalán „Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Arany Sándor-díja” felirat, a körív mentén 8 mm magasságú nyomtatott nagybetűkkel, középen főmotívumként Arany Sándor portréja. A második oldalán „Arany Sándor-díj” felirattal, körív mentén 8 mm magasságú nyomtatott nagybetűkkel. Középen gravírozásra alkalmas felület, melyen a díjazott neve és az adományozás éve szerepel.A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat 15/2004. (VII. 1.) HBMÖK rendelete a kitüntető díjak alapításáról és adományozásáról.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés