Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Aranyküllő
Tojó
Tojó
Hím
Hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nemzetség: Picini
Nem: Colaptes
Vigors, 1825
Alnem: Colaptes
Faj: C. auratus
Tudományos név
Colaptes auratus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Cuculus auratus Linnaeus, 1758
  • Picus auratus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az elterjedési területe (a sárga a nyári, a kék a téli és a zöld az állandó szállásterülete)
Az elterjedési területe (a sárga a nyári, a kék a téli és a zöld az állandó szállásterülete)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aranyküllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyküllő témájú médiaállományokat és Aranyküllő témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Alaszka és Kanada erdeinek északi határától egészen a Mexikói-öbölig és a Nagy-Antillákig honos. Elterjedési területén nagy számban fordul elő.

Az Amerikai Egyesült Államok Alabama államának hivatalos madara, mely egyik gúnynevét, az „Aranyküllő állam” („Yellowhammer State”) elnevezést róla kapta.

AlfajaiSzerkesztés

  • Colaptes auratus auratus (Linnaeus, 1758) – Sziklás-hegység keleti részén
  • Colaptes auratus cafer (Gmelin, 1788)
  • Colaptes auratus chrysocaulosus Gundlach, 1858
  • Colaptes auratus collaris Vigors, 1829
  • Colaptes auratus gundlachi Cory, 1886
  • Colaptes auratus luteus Bangs, 1898
  • Colaptes auratus mexicanus Swainson, 1827
  • Colaptes auratus nanus Griscom, 1934
  • Colaptes auratus rufipileus Ridgway, 1876

A mai rendszerezés szerint, a korábban alfajnak vélt Colaptes auratus mexicanoides-t önálló faji szintre emelték, Colaptes mexicanoides Lafresnaye, 1844 néven.[2]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 32-33 centiméter. Háta barna, fekete csíkos mintázatú. Hasoldala aranysárga, fekete pöttyökkel, tarkóján piros sáv látható. Merev tollai segítik a támaszkodást. Alfajtól függően fekete vagy vörös bajuszsávja van. Lába erős, meg tud vele kapaszkodni a fatörzseken. Négy ujja van, melyeken erős karmok helyezkednek el. Csőre hosszú, hegyes és erős, alkalmas a fészekodvak kivájására és a táplálékkeresésre. A tojó kinézete a bajuszsáv hiányától eltekintve megegyezik a hímével.

ÉletmódjaSzerkesztés

Faodvakban fészkel és általában a talajon keres táplálékot. Tápláléka rovarok, főként hangyák, bogyók, csonthéjas termések és gyümölcsök.

SzaporodásaSzerkesztés

Az ivarérettséget egyévesen éri el. A költési időszak tavasszal van. Évente egyszer költ. A fészekalj 5-10 fehér tojásból áll. Ezeken mindkét szülő 14-16 napig kotlik. A fiatal madarak 25-28 nap után repülnek ki, de még egy hónapig a szülőkkel maradnak.

 
A hím
 
és a tojó

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés