Arcas-szigetek
A Mexikó Campeche államához tartozó Arcas-szigetek (spanyolul Cayo Arcas vagy Cayos Arcas) egy kis szigetcsoport a Mexikói-öbölben.
Arcas-szigetek (Cayo Arcas) | |
A Landsat–7 felvétele a szigetekről (2001) | |
Közigazgatás | |
Ország | Mexikó |
Állam | Campeche |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Népsűrűség | 0 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Mexikói-öböl |
Szigetek száma | 3 |
Terület | 0,228 km² |
Tengerszint feletti magasság | 0–3 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 20° 12′ 15″, ny. h. 91° 57′ 44″20.204167°N 91.962222°WKoordináták: é. sz. 20° 12′ 15″, ny. h. 91° 57′ 44″20.204167°N 91.962222°W |
Leírás
szerkesztésA szigetcsoport három, korallzátonyon kialakult homokszigetből áll: ezek a 13,7 hektáros Cayo Centro, az 5,2 hektáros Cayo Este és a 3,9 hektáros Cayo Oeste. Területük szinte teljesen sík, mindössze néhány méterrel emelkednek a tenger szintje fölé. Időnként előfordul, hogy a két kis szigetet a tenger teljesen elborítja. Az éghajlat forró és száraz, a kevés eső nagy része nyáron hull. Áprilisban és májusban délkeleti széljárás jellemző (az átlagos szélsebesség 8 csomó), júniustól augusztusig keleti szél fúj átlagosan 6 csomó sebességgel, szeptemberben és októberben északkeleti, 9 csomó átlagsebességgel. A legnagyobb hullámzás decemberre jellemző, ekkor akár másfél méteres hullámok is érkeznek.
A középső, nagyobb sziget fűvel ritkásan borított, emellett néhány cserje, kókuszpálma és tengeriszőlő nő még rajta. Ugyanezen a szigeten egy 26 méteres világítótornyot és hajózási létesítményeket építettek fel. A nyugati sziget partján és a középső sziget északnyugati szélétől mintegy 700 méter távolságra levő zátonyon is található egy-egy hajóroncs. A szigetektől néhány kilométerre délre egy napi 24 órában működő olajterminál épült fel, a helyszín fontos része az öbölbeli olajkitermelésnek. Északi szélén elosztóállomást létesítettek, ahova déli irányból, a kitermelés helyéről egy 83 km hosszú tengeralatti cső vezet.[1]
Források
szerkesztés- ↑ Cayo Arcas, Campeche (spanyol nyelven) (PDF). SEMAR. (Hozzáférés: 2015. július 13.)