Főmenü megnyitása

Arnold Pannartz (? – 1476) német származású itáliai nyomdász volt a 15. században.

Arnold Pannartz
Született 15. század
Kölni főegyházmegye
Elhunyt 1476
Róma
Foglalkozása nyomdász
Halál okapestis
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnold Pannartz témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Cologne-ban, a mai Kölnben született. Itália első könyvnyomdájának volt az alapítója. 1462-ig Mainzban, Fust és Schöffer műhelyében, előtte Prágában dolgozott. 1476-ban bekövetkező – állítólag pestis okozta – haláláig nyomdászként tevékenykedett. Főleg klasszika-filológiai munkákat nyomtatott.

Együttműködése SweynheimmelSzerkesztés

A következő évben – itáliai bencés szerzetesek hívására – a Rómától északra található subiacói kolostorban Conrad Sweynheimmel nyomdát alapított. Itt nyomtatta ki az első teljes itáliai nyomtatványt, 1463-ban és 1464-ben Donatus nyelvtankönyvét. Ezt követte 1465-ben Lactantius munkája, a De divinis institutionibus (Az istenes oktatásokról), majd Cicero De oratore (Az ékesszólásról), valamint Hippói Szent Ágoston De civitate deije (Isten országáról), 1467-ben. Lactantius műve azért jelentős, mert ez volt az első itáliai könyv, amelyet – bár gótikus elemeket tartalmazó – antiqua betűvel nyomtattak. Mivel az egyházi köröknek ez a betűtípus tetszett leginkább, a pápa később kanonokságot adományozott a két nyomdásznak.

Itt 1466-ig dolgoztak. Pietro és Francesco Marquis de Maximis, a tudós testvérpár hívására Pannartz társával együtt Rómába ment, ahol a humanizmus erősen hatott rájuk. 1467-ben a testvérek palotájában állították fel nyomdájukat. Itt kinyomtatták Cicero leveleit – amelynek érdekessége, hogy azzal a betűnemmel nyomtatták, amelynek később cicero lett a neve, lásd – majd a Speculum humanae vitaet (Az emberi élet tükre). 1469-ben Livius írásait – többek közt a Historiae romanae decadest (A római történelem tizedei) – nyomtatták ki, de ez a munka már meghaladta anyagi lehetőségeiket, mivel a város nem kedvezett a könyvkereskedelem fejlődésének. Állítólag az ő nyomdájukból került ki az Apuleius Lucius Madaurensis Opera című ritka ősnyomtatvány is. Nicolas de Lyra Glossaejának (bibliamagyarázatainak) 5. könyvének kinyomtatásakor elfogyott a pénzük. Barátjuk és kiadójuk, Andera Bussi püspök hiába járt közben értük IV. Sixtus pápánál. A pápához beadott kérvényük értékes könyvtártörténeti forrás, mivel kiderül belőle, hogy a könyvek átlagos példányszáma akkoriban 275 kötet volt, a népszerű műveké ennek kétszerese. Leírták, hogy hét év alatt 36 munkát, főleg latin klasszikust adtak ki, összesen 12 475 példányban. A nyomda tehát a tönk szélére jutott, Pannartz és Sweynheim társas viszonya megszűnt. 1473-ban Sweynheim függetlenedett, és betűmetsző lett, későbbi adat nincs róla.

Magyar vonatkozásSzerkesztés

Fraknói Vilmos történetíró azt írta, hogy az első magyar nyomdász, Hess András betűinek Pannartz és Sweynheim betűi szolgáltak mintául, valamint Karai László, Mátyás király követével is az ő nyomdájukban ismerkedett meg Hess.

ForrásSzerkesztés